Borgos Anna: Portrék a Másikról - Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn - című könyvéről Gordon Agáta írását olvashatják.
Kissé zavartan érzem, hogy mennyire hiányzik Borgos Anna kötete a kezemből. Jó volna felnyitnom és pontosan idéznem belőle címeket, alcímeket, izgalmas fejezetcímeket, szlogen-szerű felvetéseket. De a nyomdai ördög megátalkodottsága a kétszázadik oldal táján alaposan megkavarta a lapokat, bár kihagyni nem mert egyet sem. A példányokat visszahívták, és helybenolvasós módszerem így kis híján dugába dőlt, a jegyzetelés meg teljesen.
Jó jel, gondoltam ekkor, és az jutott eszembe, miféle írásaim szoktak eltűnni, elkavarodni, meghiúsulni technikai malőrök folytán. Persze hogy a fontosak, amikben úgy emlékszem, példátlanul újszerűen fogalmaztam meg valamit, a magam számára mindenképp, és elég nehéz pontosan rekonstruálnom ami elveszett.
Éppen ezt érzem, amikor megkísérlem felidézni Borgos Anna könyvét, a Portrék a Másikról című esszégyűjteményt.
A szerző pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista, és társunk a mozgalomban. Munkáit, tanulmányait, általa szerkesztett szöveggyűjteményeket, múlt századi nőírókat bemutató írásait évek óta figyelhetjük. A következetes, szépen kibomló és gazdagodó pálya összegző állomása most az új kötet. Összerendezi a szerző különféle élet- és tudományterületeken szerzett tapasztalatait, pontosan kitűzi a maga helyzetét és nézőpontját, megfogalmazza azokat a tanulságokat, amelyek éppen onnét láthatók, azonban mindannyiunk számára jelentősek.
Legalább két kötetre való tanulmány van a kemény borítóban, egy főként pszichológia- és analízistörténeti fontosságú első sorozat, az analízis hőskorának és atyamestereinek hírhedett női eseteiről és a magyar analitikusnőkről. Majd következik egy irodalomtörténeti érdekességű második sorozat, a "Nyugat-feleségekről", Babitsné Török Sophie-ról, Kosztolányiné Harmos Ilonáról és Karinthyné Bőhm Arankáról. Nagy apparátus, jegyzetek, idézetek, képek, és minden részletben ott a szerző elfogulatlanul nő- és genderszempontú gondolkodása.
Az analízis hősei, Breuer, Freud, Ferenczi a legtudományosabb objektivitásuk közepette is érthetetlenül távoli, különös, beteg és veszélyes lénynek érezték vizsgálódásuk tárgyát, a nőt, és sehogyan sem tudták kigyógyítani abból, hogy a másik nemhez tartozik, mert ebből a szemléleti kelepcéből maguk sem voltak képesek kigyógyulni. Talán csak a mi Ferenczink volt képes belátni, mielőtt négy nő szimultán analízisében elvérzett, hogy az analízis kölcsönös és egyenrangú kapcsolat két ember között, amelyben az analizálónak ugyanannyit kell tanulnia a másikról és önmagáról, mint az analizáltnak, az orvosnak mint a betegnek, a férfinak mint a nőnek.
A legtöbben ezt a nehezen megszerezhető tudást nem analízisben sajátítják el, hanem a saját kapcsolataikban, házasságukban élik meg, vagy szenvedik el. A sorsok, egyéni megoldások, személyes és szociális dinamikák, motivációk, érzékletes rajzát kapjuk az írófeleségek portréiból. A kötet végére határozottan méltányoljuk az író feleségek erőfeszítéseit, és hálát adunk, amiért a szerzőnek nem írófeleségként kellett bepróbálkoznia az "irodalomba".
Portrék a Másikról: a finoman megírt, okos könyv inverzében mindig látható az Egyik portréja is; többek között a szerzőé.
Kissé zavartan érzem, hogy mennyire hiányzik Borgos Anna kötete a kezemből. Jó volna felnyitnom és pontosan idéznem belőle címeket, alcímeket, izgalmas fejezetcímeket, szlogen-szerű felvetéseket. De a nyomdai ördög megátalkodottsága a kétszázadik oldal táján alaposan megkavarta a lapokat, bár kihagyni nem mert egyet sem. A példányokat visszahívták, és helybenolvasós módszerem így kis híján dugába dőlt, a jegyzetelés meg teljesen.
Jó jel, gondoltam ekkor, és az jutott eszembe, miféle írásaim szoktak eltűnni, elkavarodni, meghiúsulni technikai malőrök folytán. Persze hogy a fontosak, amikben úgy emlékszem, példátlanul újszerűen fogalmaztam meg valamit, a magam számára mindenképp, és elég nehéz pontosan rekonstruálnom ami elveszett.Éppen ezt érzem, amikor megkísérlem felidézni Borgos Anna könyvét, a Portrék a Másikról című esszégyűjteményt.
A szerző pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista, és társunk a mozgalomban. Munkáit, tanulmányait, általa szerkesztett szöveggyűjteményeket, múlt századi nőírókat bemutató írásait évek óta figyelhetjük. A következetes, szépen kibomló és gazdagodó pálya összegző állomása most az új kötet. Összerendezi a szerző különféle élet- és tudományterületeken szerzett tapasztalatait, pontosan kitűzi a maga helyzetét és nézőpontját, megfogalmazza azokat a tanulságokat, amelyek éppen onnét láthatók, azonban mindannyiunk számára jelentősek.
Legalább két kötetre való tanulmány van a kemény borítóban, egy főként pszichológia- és analízistörténeti fontosságú első sorozat, az analízis hőskorának és atyamestereinek hírhedett női eseteiről és a magyar analitikusnőkről. Majd következik egy irodalomtörténeti érdekességű második sorozat, a "Nyugat-feleségekről", Babitsné Török Sophie-ról, Kosztolányiné Harmos Ilonáról és Karinthyné Bőhm Arankáról. Nagy apparátus, jegyzetek, idézetek, képek, és minden részletben ott a szerző elfogulatlanul nő- és genderszempontú gondolkodása.Az analízis hősei, Breuer, Freud, Ferenczi a legtudományosabb objektivitásuk közepette is érthetetlenül távoli, különös, beteg és veszélyes lénynek érezték vizsgálódásuk tárgyát, a nőt, és sehogyan sem tudták kigyógyítani abból, hogy a másik nemhez tartozik, mert ebből a szemléleti kelepcéből maguk sem voltak képesek kigyógyulni. Talán csak a mi Ferenczink volt képes belátni, mielőtt négy nő szimultán analízisében elvérzett, hogy az analízis kölcsönös és egyenrangú kapcsolat két ember között, amelyben az analizálónak ugyanannyit kell tanulnia a másikról és önmagáról, mint az analizáltnak, az orvosnak mint a betegnek, a férfinak mint a nőnek.
A legtöbben ezt a nehezen megszerezhető tudást nem analízisben sajátítják el, hanem a saját kapcsolataikban, házasságukban élik meg, vagy szenvedik el. A sorsok, egyéni megoldások, személyes és szociális dinamikák, motivációk, érzékletes rajzát kapjuk az írófeleségek portréiból. A kötet végére határozottan méltányoljuk az író feleségek erőfeszítéseit, és hálát adunk, amiért a szerzőnek nem írófeleségként kellett bepróbálkoznia az "irodalomba".Portrék a Másikról: a finoman megírt, okos könyv inverzében mindig látható az Egyik portréja is; többek között a szerzőé.
Gordon Agáta
Borgos Anna könyvei 2008. április 24-én pörögnek az Irodalmi Centrifugában.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése