Aletta Vid: A Golden Hind ölén

"...mind, e honfiak, akik megölni vágytak
idén, egy júliusban, e júliusban bátrak,
hogyan gyűlöltek és hogyan rúgták a kordont,
s e millió dühöt hová, mivé ha oltom,
hogyan felejtsem végleg, hogyan írjam felül,
miféle szabadsággal? Milyen nyelven belül?"
Aletta Vid versét közöljük.

Meleg Méltóság Menet 2008

Ha elhajóznánk a Golden Hind tetején,
olyan volna az egész mint régen, te meg én,
ha elhajóznánk büszkén ahol büszkén is vonulnak,
most London ünnep volna, hol boákkal borultat
táncoltatna kezén egy másik te meg én –
ott úgy tűnik, valóság. Itt úgy tűnik: regény.

Ha elhajóznánk végre, csak ketten, te meg én,
valószínűleg mégis jönnénk erre idén,
s jövőre ismét jönnénk, és jönnénk évről évre,
mert nem minden menetre hullik petárda ékje;
a tojászápor, persze, nem esett jól nagyon,
fogd a kezem, ne fogd, hagyjad csak, én hagyom,

s ordít ma még ezer, a torkán hogy kifér,
„mocskosbuzi” – tagoltan, kong, bong, zajong, s az ér
megpattan, min lecsurrant eddig minden türelmem.
Nem, nem bugi! Nem jókedv!
Nem harcokért születtem.

S ha elhajóznék egyszer, már nem veled, csak én,
hogyan felejthetném el a Golden Hind ölén,
hogy mind, e honfiak, akik megölni vágytak
idén, egy júliusban, e júliusban bátrak,
hogyan gyűlöltek és hogyan rúgták a kordont,
s e millió dühöt hová, mivé ha oltom,
hogyan felejtsem végleg, hogyan írjam felül,
miféle szabadsággal? Milyen nyelven belül?



*****

A szerzőről:
Aletta Vid költő, 1972-ben született Budapesten. 2002-ben Mozgó Világ nívódíjasa volt, első kötetét 2003-ban E mái nap szül címmel a Magvető Kiadó gondozásában jelentette meg. Ebben az évben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének ösztöndíjasa volt, 2004-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesült, 2007-ben Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott. Jelenleg új verseskötetén dolgozik.
ICA blogján először jelentkezik.