ICA

Költözés - Új írások a blog.hu-n

2009-08-18T07:00:00.002+02:00

Hivatalosan is költözünk. Az Irodalmi Centrifuga új bejegyzései ezentúl a blog.hu felületén olvashatók.

http://elofolyoirat.blog.hu/tags/folyóirat

A legfrissebb anyag már él, interjút olvashatnak Füsti Molnár Évával az alábbi linken olvashatják:

http://elofolyoirat.blog.hu/2009/08/18/egy_jaszai_dijas_tarsadalmi_szerepvallalasa

A Néma Nővérek átadják a stafétát

2009-08-17T07:00:00.002+02:00

A Néma Nővérek átadják a stafétát:

a Gödörbe egyre többen jönnek,
akik tudják, miért égnek itt a gyertyák,
akik pár percet áldoznak
minden magyar és cigány áldozatért,
és közös lelkiismeretünknek.

Köszönjük mindazoknak,
akik a szívükben velünk virrasztanak,
míg meg nem büntetik a Bűnösöket.
Néma Nővérek

A továbbiakban fotó jelöli a virrasztást és a Néma Nővérek összefogását, a Gödör kapujánál, a virrasztás helyén.

Köszönjük mindenkinek, aki a virrasztás eddigi 11 napja alatt megfordult a Gödörben, hogy együtt virraszthattunk, jelenlétünkkel nem zavartuk egymást, és köszönjük, hogy sokan határozottan jelezték együttérzésüket.

A Néma Nővérektől a stafétát 18-án Bárdos Deák Ági veszi át, Bardo koncerten virraszthattok vele, 18-án este a Gödörben.

Versvasárnap - Murányi Zita

2009-08-16T07:00:00.001+02:00

„…szégyellem magam, akár egy gyerek,
csak ne kelljen ismét sarokba állni, míg
a csap otthontalan szerelmünk rekviemjét
csepegi büntetésül. a csempe koszos, a kádban
"néhány szürke hajcsomó..."
- minden csupa gőz,
csupa megválthatatlan megváltanivaló.”

Murányi Zita verseiből.

pieta

"Micsoda nő" - lelkendezett apa, kamasz korában
tényleg Julia Roberts volt az ideálja, míg anyám
eleitől fogva gyűlölte grimaszkisasszony hosszú, keskeny száját –
"Ha hasonló arcberendezéssel áld meg az atyaisten,
súlyos csapásnak kell, minősítsem" - gyakorta mondta.
A színésznő fitos orráért sem volt oda,
ahogy a zokognivalóan göndör fürtökért se,
melyek láttán nem csak apám,
"a moziban nálánál komolyabb férfiak ragadtak aléltan
rongy- és díszzsebkendőt" - szintén húsos ajkú anyám
mesélte így. Mikor először nézték, maga a karcsú vádlikat
irigyelte meg, azt a szép, pöttyes muszlinruhát a filmben,
és a krisztuska szerelmére, másfél óra monoton romantika után
- a trágyaszagú istállójelenetet leszámítva –
bizony egyetlen richardgere csókjának sem szegült volna ellen.
Rá kilenc hónapra születtem. Hosszú, dús lobboncom
telve bungyuri csigákkal. Kesehajú anyám fiút várt,
fagyos madonna-ölében, mégis kitartóan ringatott, babusgatott egyre.
"Micsoda nő, micsoda nő" - apám se meggyőződésből ismételte.

mária utca

találtam egy fadarabot, hevert lábam előtt
a földön, alkalmi sétapálcámban
a rejtett tőrt kerestem rögtön, hiába, így
a husánggal szúrtam, unalmamban
hadonásztam is, testvérem hátsójára
mérve ütéseim, kis híján sikerült megvakítani
anyámat, ordított, amíg kocsiztunk, „ilyen
kirándulást", pillanatnyilag egyebet sem látott,
apám a volán mögül csitította, de csak a kórházi
folyosón hagyta időnként abba, hallgatása mélyült
a zöld falakkal, fél arcát fehér géz takarta, mintha,
ügyetlen Káina, helyettem hordana stigmát, fájdalmait
pisszenés nélkül tűrte, a csodával határos gyógyulás
reménye sem bírta szóra, legalább egy halk áment
kicsikarni, hogy valamiben még bízik, hihetnénk, ahogy
lép, kőkocka csilingel, mint akinek teher a járás, felsőtestét
cirádás oszlopnak dönti.

hétköznapi rekviem

"Gyűjtöttem őt, magamba loptam.
Alig volt több, mint a mindennapokban.”

Balla Zsófia: Az ünnep előérzete

Újabban borotválkozás címén vizsgálja arcvonásait,
hagyján, hogy őszül, szeme körül huncut szarkalábak,
az állát csúfító, csibészes heget,
melyet a hiúságból, csálén felragasztott sebtapasz sem rejt,
nem tartja férfiasnak. minden bók hiába,
durcás szélmalomharc. kegyes hazugságaimmal
percről-percre ölöm (élem túl ordítva - hallgatag)
- a dühtől fülcimpája is remeg -,
nincs, nem lesz "már vénülő kezemmel fogom meg a kezed".
fogadkozhatom, ha kell, egyszer tulajdon fiamként...,
de nem, pelenkázni mégsem, talán a dereka köré csavart
fürdőlepedőről jut eszembe, félmeztelen annyira esendő...
már-már a lefolyóba döntött, el nem kortyolt feketéktől
zakója lyukas, feledésből meg nem stoppolt belső zsebéig
szégyellem magam, akár egy gyerek,
csak ne kelljen ismét sarokba állni, míg
a csap otthontalan szerelmünk rekviemjét
csepegi büntetésül. a csempe koszos, a kádban
"néhány szürke hajcsomó..."
- minden csupa gőz,
csupa megválthatatlan megváltanivaló.

szabadulás

"Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.”

Ady

Itt álltam, látod, ez volt az a pont,
akkor kellett volna, azon a szép
őszi délután, a Margithídról
a Dunába ugranom. "Viszlát"-
mondtam volna
a betonkorlátba fogódzva,
néhány plié után
kibalettoztam magam.
A bukófordulat, nekifutás nélkül
rugaszkodhattam magasba,
elmaradt. Sasszéztam, persze hozzád, élek.
"Kedvesem?" - menetközben a félelmet
veszíthettem el, viselős asszony
porontyát, ha elég magas volt
az asztal. Legközelebb kötőtűkkel
próbálkozom. Visszafejtem a pulóvered,
hogy többet ne tudjam felhúzni,
illatod, ahogy a sprőd gyapjúszálakat
ismét gombolyaggá gyúrom,
lassan beissza bőröm.
- A múlt nem tágít, hiába távolodunk -
lehetne mindent, elölről kezdeni.

"cseresznyéskert"

"örjöngve virágzani - éppen
csak sóhajnyi idő jutott."

Anna Ahmatova

"a fát nagyapád ültette még,
vidékről hozta, tejfölös pohárban
a csemetét." szombat hajnal volt és esett
nagyapu a népsportból tekert gurigával
takarta be, menetközben
rongyos kupolája ázzon -
aznap csak maga állíthatott
tetőtől-talpig vizesen haza.
a plántálásnál tüsszögött ugyan,
a kertes ház falának döntött kapával
hirtelen el is fújták azt a náthát,
nem lehetett komoly, veszedelmes dolog.
csak évről-évre permeteznie
ne lett volna muszáj!
nagyapunak, mintha nem is az öregség,
a súlyos berendezés alatt serkedt volna púpja.
nyaranta a boltívként hajló ágakról szedte,
mi gyerekek csak magozhattuk
a cseresznyét, rendszerint kora reggel kezdtük s
mire a vájdling csurig telt, oda volt az esténk.
nagyanyu a lekvárt főzte.
a színültig töltött befőttesüvegre
gondosan rávezetve a dátumot:
"nagyapád egy éve halott" -
mondta - "a legnemesebb fajta, germersdorfi.".

barack-szezon

"ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág."

J. A.

A mézgás fa ágait fűrészeli, szárazak,
"vihar se kell előbb-utóbb úgyis"
- jósolja nagymama - "letörnének",
míg dolgozik, inog alatta a foghíjas létra.
Hetven évesen úgy hágott legfelső fokára,
csipkés alsója kiviláglott az elnyűtt
otthonka alól.
Anyuval tarka pokrócba fogódzva
álltunk alatta,
felfogni a záporozó gyümölcsöket,
engem vállon talált egy, anyunak fejére
hulltak, potyogtak az érettebb szemek,
miközben
nagymama, ügyet sem vetve ránk,
egyre elkeseredettebb kaszabolásba
fogott odafönt. Egyedül ő tudta
biztonságban magát.
"Jövőre nem terem" - elégtétel csengett
hangjában
s biztos szomorúság is, ahogy komótosan
nekiereszkedett, hajában zsenge
levélkoszorúval.
"Papa ne figyelj ide" - szinte sírva mondta
azt is,
összetöpörödött mellettünk a földön,
karján a fáradt szerszám koloncként csüggött.
A pusztítást kicsinyelve anyám
makacs púppal a kobakján vigasztalta;
mintha csak a keresztbetört rózsatövek,
az a néhány szétloccsant barack a verandán.

*****

1982. januárjában születtem, akkoriban még hideg telek jártak. Első születésnapomra egy tűzpiros anorákot kaptam, ami élénken megragadt családi krónikásunk emlékezetében s hála neki, az enyémben is. Később úgy hozta a sors, nekem kellett átvenni szerepét. Írtam két regényt (Tükörpalota, Duplapu), dolgozom a harmadikon, miközben verseskötetemet is szeretném lassan nyomtatásban látni. Egy Bródy-díj és egy Móricz-ösztöndíj eddigi munkásságom gyümölcse. Ami az életben nem megy, szeretném papíron megoldani?

A most utóközölt versek nyomtatásban napvilágot láttak már az Élet és Irodalom, valamint a Népszabadság hasábjain.

A Versvasárnap rovat korábbi szerzőinek versei:

Versvasárnap - Aletta Vid

Versvasárnap - Balázs Brigitta

Versvasárnap - Millei Ilona

Versvasárnap - Seregély Ágnes

Versvasárnap - Ughy Szabina

Versvasárnap - Czapáry Veronika

Versvasárnap - Király Odett

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 17.

2009-08-15T07:00:00.002+02:00

Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel.
Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot.
A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.

Sapphire: Push - 17. rész

II. 27. 89
Ms Rain most már aszondja többet, sokkal többet. Sookal többet akar tőlem. Több, mind 15 perc, oszt visszaír. Aszondja, sétálj vele. A naplóval? aszondom. Aha, aszondja, Sétálj azz nplval. Ahová mégy, npl napló is megy. Tudod, sétálni megyek Abdullal stb., viszem a naplót, írok a naplóba.
sokat tanulok: meg, még, míg. különböző szavak. mindegyik külömböző különböző. Megy, mégy, meggy. Ezek is.
Történet
Ms Rain azt mondja, koncentráljak a történetemre. Mikor nm tudok leírni egy szót, Ms Rain azt mondja, ejtsem ki az els bett k________ és húzzak egy vonalt. Ez a koncentrálni. Késb maj ő kiegsz a hejesen.
De egre jób a hejesírásom. Sok sokat javul.
Ms Rain azt mondja depressznek nézek
depresszió az azt mondja harag befelé fordulva.
Jermaine azt mondja, nem szükségszerűen az
(Akarmit mond Ms Rain, Jermaine ellekezik)

Ir ír írj
többet mondja
beszéj többet
mondja krd kérd meg a feltnházt hog adjk még egy óra gyerekfelügyeletet, hogy csoprb meg moziba meh
Tudod, sose(jól írtam) volt moziba, csak Anyu vidjt nzt. Tmlpba se votam. Rhonda MINDG megy. El akar vn eng meg Ms Raint. Az egsz sulit akarj vinni miolta megtrt.

Má
egy hónapja ilyen. A szédülés.
Ms Rain látja

aszond te ms vagy mind régn
igaz. Más ember
letm
akrki igy járna nem?
n
e
m.

Ma Rain

aszonja meny visza visza vissza
ahogy
csak
emlksze
minek? aszonja
mire emlkzek mko sose feljtek
anyu apu suli
Mé kee MIND(ez jó szó) EZ
MIND EZ
MIND EZ
SZAR

De Ms Rain
agdk aggodk aggódik miat
Kedves, hogy valk van, de nem akarm, hogy aggód. Kül üzentt 1/2útn házba, hogy 1/2 óvl elb menj írni. És mej a városba Rhondáva önism csba meg templba. Azt hisem
DÜH
VAGYOK
DÜÜÜÜHHHŐŐS

dühős
nagyon
a zéletm
nemjo
beteg vagyk. Ms Rain
mondja NEM kór
Mondom há mi
Düht
öntök
rá

azt mondja figyeld a zírsd változását mkr ola rzel amr nm bszlté a fztben asm nem vagyk diszl az zrelmi grcs beszjük róla

HIV dologig jól vltm
asz még mingd jól vagyk
de baj nemcsak HIV a zanyu Appu
DE otthatytm őket
ott mint Harriet
Ms Ran aszem nincs út a mult elő
a szabdulás utj nehéz
mind Harriet H-A-R-R-I-E-T
gyakorlm a nevét.
Rita aszem arra gondol mé kell
hálás lenned
Jermaine(ő a legjob író a suliba) aszonja pontosvesz
nm kettös pont
van felsorols elöt
:
legyk hálás:
Ms Rain
sl suli
csajok a osztban
Abdul
Kedn Rita elvis VRSBA
Szombatn múzejum

vas tempom
HÉTŐ olvas Harriet T. könyvt

Jobban vaggyk jó a saj könyvm írni

Precious

III. 6. 89
Milyn leht szermesnk lenn. Ezen gond egsz idő al EGÉSZ idő egész idő alatt.
Ismerm a szeksz szex jl. Sokat tudk tudok a szexrő mly lehet egy bart, egy pasi.
VANNAK baratam
Má ne mutk meg Ms Rainne mindet a füztben. a tanrm Nem akam ho tudj ha a SZEXrő írk ha lefeksz egy eds éds fiuva k annyi mind én fogok_______.
Ritának van pasia. Rhondának Isten. Ms Rainnek barátnő. Jermaine aszm az egész vilg a szertje.

III. 8.89
A legjobn Abdult szrtm oviba vinni
reggeliné
azt
nem reggelni. z van idm
ho
Harlembe sétáljk
suli felé
ink emberk jarnk
munkb
arcok arcok
vas barna
fekete üveg
könyek
nem buli
Harlem
Langston Hugysé
Hamlreni Poét Láurétsz!
ez
Harlem
má
mg
dobant
de regl
ha te
mint
én
meglátod
ILANATHA fát erőszak
betonn
és szül
vad zöd
törzs
életet.
lász
paskat
elhagy tlkekn
tüzrak
min indián
elosztjak
mi
van nekik.
Busz
visz
maj csak nőkt
centrba
ég nyilk
kék labda
nap
nak.

A 116kra téerek meg néha a Madisonon is fölnegyek a parkot körül járom, a park sose tiszta de zöld. Elhagym a frdőt. Frdőt ahol buzik találk baszni. az milyen lehet. fák. park után 124k, könyvtá. Van belpm. Könyvtá mellett zrd. Apáck laknak isten szolg sose dug. Rhonda asz a pinc ahl apcák éln babcson. Rita aszm hazg. Ő Katóliks. Aszmm Isten. Mutas nkm isten.. Végigm a 124ik üres soan.

megálk. Átmek az üres tlpn.
uuuuuuuh kutya szar kutya szar
törtt tegla
vaskerittés
szemét életk
rák a szemben
sokszorsít
rondasgt
mocsk
szar
kukk, rohadnk
pelnkák PAMPER
drogsk
gyűlnk
túlcsord
rondaa
GYŰLÖLÖM
GYŰLÖLÖM
RONDA

elfordulk üres teleptő vannk emrk üresjártba kráterkkel mind a kráterk amt a holdn lácc. mikó ltd a holdt a űrhajs filmekn lukak vank rajt, kráterk. az van a drgosk karján–kráter. Eze nem füvesk mind a egy-ket-haton. Eze a 1-2-4en HÉRÓJNT inyekcjóznk. Szemk mind távloi hajó. nem látmak, csak kiszagoljk embereket aki vásárolni indul. Pénz kutyák. Ha pézt szagolnak el akarják venni. Godolom. Minég eztet hallom. Engm még sose akart egyse bántani. Gyülöljuk a drogosokat. Mi, én, normáls emberek. Nem tudom, mit gondoljk a drogosokró. Hogy amijk va nekem s van. Nem értem DROG. Amit én látk ne néz ki viccsn. SZOMORÚ. Kiensk a fogak. inyük van de foguk nics, fura beszéd, hüje járs. MIÉR? Ha soká megyek a 124ena 7 fele még sokab üres telek. Lehet, hogy taláák nigerel karjba tű a levegobe bologat. Vér csepeg. lhet, ho talákk szeksörült kilog penisz, villog a szme rdfrckol. Olyn tömb mind köd gilistkll. embrk frgek. gyűlölöm kt. RONDA.
De megzavr.
Kocsmával szembe a Lenoxon a 124 meg 125 köztt Harlemi fénymásolo. fekte növer meg kedveseé. mikó a suliba bedöglk a msaina ide jövk máslni. bótba va neki könyvk kepeslapk alg van pézem veni. MEGHALOK inkb de ne lopk. Precious Jones sose lop (má) so drogz.
Ezt mutatj tv, niger lop drog lop drog harlm bün bün. Kocsma tetején Diane McIntyre sulija. Akratm vona tancsuliba menni kicsi koromba. Má késö. Tizenyóc vagyok. Mg Abdul fiu. Fiuk ne menk Csak buzi fiuk. Ne akrm Abdul buzi legy vgy drogs.
De am megzavr aze. Olyn rondákk a drogosk – a fogik, a vizalat jársk, lopnka. AIDSet meg hepatitiszt terjsztk.
De Rita is olym embr vó és ő JÓ. Szertm.

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 11.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 12.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 13.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 14.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 15.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 16.

Nemzeti gyásznap elrendelését kérik a Néma Nővérek

2009-08-14T13:30:00.001+02:00

Nemzeti gyásznap elrendelését kéri a köztársasági elnöktől levélben a Néma Nővérek elnevezésű értelmiségi csoportosulás a romák elleni támadások miatt, az elmúlt egy év alatt történt minden bizonnyal rasszista gyilkosságok áldozatainak tiszteletére - jelentette be Fried Erika, a szervezők egyike. Az értelmiségi csoport szerint a romák elleni támadásokkal kapcsolatban az embereknek nem szabad hallgatniuk. Az ügyben megszólalt a köztársasági elnök is, aki leszögezte, hogy az ország lakosainak szolidárisnak kell lenniük egymással.

A Néma Nővérek csatlakoznak az államfő által megfogalmazott gondolathoz, és felkérik őt, hogy rendeljen el nemzeti gyásznapot, hiszen „2007. júniusa óta 55 súlyos támadás ért cigány embereket, és legalább ennyi atrocitás magyar embereket. A megtámadottak közül hatan haltak meg, ketten szenvedtek életveszélyes sérüléseket, és miközben családokra gyújtják a házukat, és a menekülő édesapát négyéves kisfiával együtt hátba lövik, és miközben az alvó édesanyára rátörik saját házának ajtaját, megölik, lányát életveszélyesen megsebesítik - a társadalom, az emberek hallgatnak, mintha ez természetes dolog volna egy országban. Ugyanígy tesznek az ország legfőbb politikai és vallási vezetői is.”.

Kezdeményezték azt is, hogy augusztus 20-án a Kossuth téren az ország zászlaját eresszék félárbocra és tűzzék ki a gyászlobogót is az ország népének szolidaritását demonstrálandó, és mert Magyarországnak gyásza van. Magyar állampolgárokat ölnek.

A hír az alábbi linken is olvasható:
http://74.125.77.132/search?q=cache:_hlZALZWmogJ:www.hirado.hu/Hirek/2009/08/12/16/Nemzeti_gyasznap_elrendeleset_kerik_a_Nema_Noverek.aspx+néma+nővérek&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu

In memoriam Cseh Tamás

2009-08-14T07:00:00.001+02:00

Az 1943. január 22-én, Budapesten született zenész, énekes, dalszerző, Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én, hosszú betegeskedés után távozott az élők sorából. Általános iskolai rajztanárként indult, Bereményi Gézával 1970-ben kezdték előadni közös szerzeményeiket. Huszonhárom lemez, két könyv, jó néhány színházi társulati tagság, és számos kitüntetés, köztük a 2001-ben odaítélt Kossuth-díj fémjelzik munkásságát. Legenda volt, örök indián, akinek dalain egy nemzedék nőtt fel. Saját szavaival rá emlékezünk. Tőle búcsúzunk.

Részletek Bérczes László, Cseh Tamás Micsoda útjaim című Beszélgetőkönyvéből, mely 2007. novemberében a Palatinus Kiadó gondozásában látott napvilágot:

Egy tüdőrákosnak valószínűleg jót tesz a vidéki levegő. Kinn leszel, a kertben.

Már látom magam: a beteg ember őszi napsütésben párnákon, takarók alatt hever kinn, a sárguló lombok alatt. Ez Mikszáthnak vagy Móricz Zsigmondnak való, vagy annak, aki az Őszikéket írta.

Aranynak.

Neki.

Te Petőfi szeretnél lenni, mi? Hatvanhárom évesen nem tudsz Petőfi lenni, akár van rákod, akár nincs.

Nem akarok Petőfi lenni. Egyszerűen aktív szeretnék lenni, és az nem megy. Jártam kicsit az utcán, még egy női nézés is volt, aztán hazafelé már ügyelni kellett a lépéseimre, hogy fel ne bukjak. A bal lábam engedetlen. A kezelés miatt van ez is, működik a kemoterápia. Úgy néz ki, a nagyhírű professzorok mégiscsak tartanak egy konzíliumot az ügyemben, hogy mi legyen, aztán hamarosan a kérdés: van-e áttét vagy nincs… És egyfolytában hallgatod: „Akarjál gyógyulni, Tamás!” Kérdeztem most a nővéremtől, van, aki nem akar meggyógyulni? Azt mondja, van. Jó, én akarok. Megittam a gyógyitalt, óránként beveszem a gyógyszert, kiülök a jó levegőre, mi kell még?! „Rajtad is múlik, Tamás”, kezdik, és öntik rám a tanácsokat. Ha békén hagynának, talán már rájöttem volna, mi a teendőm. De mit válasszak ki ezer tanácsból, ami ott kering a fejemben, és ezek jobbnál jobb tanácsok és mind tiszta szívből valók, de én még nem jöttem rá, hogy mit is kell csinálnom.

****

Újra és újra előjön az Indián. Fel tudod idézni az ötlet születését? Az első, ártatlan pillanatot, amikor valakik úgy döntenek, ők ezentúl indiánok lesznek.

Ezek a valakik mi voltunk, négyen: Horváth Öcsi, a dobos...

A kalapdobozos?

Igen, a kalapdobozos Horváth. Aztán a Sellei, a Fuser meg én. Osztálytársak voltunk, érettségire készültünk, de tanulás helyett tízfilléres alapon kártyáztunk. Egyszercsak valamelyikünk előrántotta a fésűjét, a többiekre fogta, senki ne mozduljon!, és besöpörte a tízfilléreseket. Akkoriban mindenki a farzsebében hordta az egyhatvanas fésűt, azonnal válaszoltunk hát a támadásra. Elő a fésűt, ssscccccs!, kiáltotta, aki a leggyorsabb volt, és lelőtte a társakat. Azonnal két pártra szakadtunk mi négyen, és másodpercenként agyonlőttük egymást. Mikor már tét volt az asztalon, talán ötvenfillérnyi, mindenki remegő kézzel figyelte a másikat, western-helyzet, dulakodás, vetődés, folyosó, konyha, szekrénytető, vécé bevonva… haditerületté változott a lakás.

Az indián-ötlet tehát tőled indult.

Igen, mondhatjuk ezt. Nekem már volt múltam, én már a falumban is indián voltam, de a többieknek sem hiányzott a Winnetou-s és Cooperes műveltsége. A tereptől sem ijedt meg senki, viszonylag sokat kirándultunk és táboroztunk az osztályfőnökünkkel, Kunfalvi Rezsővel és a magyartanárunkkal, Jávorka Péterrel, mindketten természetszerető emberek voltak. Kunfalvi alpesi síző, Jávorka tájfutó. Szóval mentünk ott négyen az erdőben, szabadok voltunk, az történt, amit mi akartunk. Mi fáztunk éjszaka, mi áztunk esőben, mi raktunk tüzet… amit mondtunk, igaz volt, amit megcselekedtünk, tett volt, amiről lemaradtunk, arról lemaradtunk. Utólag meg lehet ezt magyarázni, elméletet lehet mögé gyártani, hogy szabadságvágy meg kivonulás a társadalomból, de mi akkor ott csak játszani akartunk. Lecserélted azt az embert, aki a kinti, hazug világban bóklászott, és előlépett egy harcos. Uncas, Winnetou meg a többiek. A következő években már nyolcan-tizen voltunk, és a Bakonyba mentünk. Sokkal jobb terepet találtunk Bakonybéltől délre. Azóta is ott vagyunk.

****

Menjünk hát vissza ahhoz a 27 éves fiatalemberhez. 1970-et írjuk…

… Ő lassan felhagy a képzőművészettel, tanít, színes, különös társaságokban forog, kicsit már szabad ember, mert albérlő, és mert indián, van egy Fiat 500-asa, amit nemigen tud mire használni, hisz fenntartani se bírja, a disszidálásról már lemondott, lehet tudni, hogy ő már itt marad, itt éli le az életét, hurcolássza a gitárját, és néha angolul, franciául, magyarul énekelget, körötte festők, színészek, rendezők, mindenki csinál valamit, és ő is azt hazudja, hogy ő is csinál valamit, és egyre többször kérdezi, mi lesz. Na így állok ott 27 évesen, állok, várok, nem történik semmi.

****

Cseh Tamás vagy nagyon tehetségesen tudott „hazudni”, és/vagy ez a semmi, a jóbaráttal és nélkülözhetetlen szerzőtárssal szoros szimbiózisban, ahogy Jánossy Lajos fogalmazott búcsúztatójában: „félszavakat” formált meg azok számára - most már állítható: végérvényes érvénnyel -, akik sokáig azt hitték, hogy őket csak az „I love you so” (in: Fehér babák takarodója) kötheti össze…”

Cseh Tamás lemezei:

1976 Levél nővéremnek (Cseh Tamás – Másik János)
Antoine és Désiré
Fehér babák takarodója
Műcsarnok
Frontátvonulás
Jóslat
Cimbora (gyermeklemez Másik Jánossal)
Utóirat
Mélyrepülés
Vasárnapi nép koncertlemez (a 100. éjszaka előadás felvétele)
Cseh Tamás – Bereményi Géza válogatáslemez
Új dalok
Nyugati pályaudvar
Levél nővéremnek II. (Cseh Tamás - Másik János)
A telihold dalai
Levélváltás (a Republic együttessel)
Jóslat a metrón (koncertlemez)
A véletlen szavai
Az igazi levél nővéremnek (Cseh Tamás - Másik János)
Ady (Novák János megzenésítette versek)
Esszencia (duplalemezes válogatás)
Fel nagy örömre!
Karácsonyi énekek.

Cseh Tamás díjai:

1988 Az év lemeze díj,
1992 Magyar Köztársaság Tisztikeresztje
1993 Liszt Ferenc-díj
2001 Kossuth-díj
2008 májusától a VIII. kerület díszpolgára

2006-ban a Méry Ratio Kiadónál látott napvilágot a Csillagokkal táncoló Kojot - Észak-amerikai indián népmesék című kötet, 2007-ben pedig, a Palatinus Kiadó gondozásában a Micsoda útjaim című beszélgetőkönyv, melyben Bérczes László faggatta Cseh Tamást.

Forrás: litera

Betiltotta a fasiszta fesztivált Bajnai Gordon

2009-08-13T07:00:00.004+02:00

A fasiszta fesztiválról

Miről szól ez az ünnep?

Egy szélsőséges kisebbség kollektív emlékeiről.

Akik egy virulens és nagy karriert befutó ideológia emlékeit őrzik

kegyelettel: a fasizmusét.

Ez az ideológia és minden híve, minden magyar ember örök vesztes lett,

tragikus nagy vesztese a II. világháborúnak.

A szolidáris emberiségtől kapták a Nagy Pofont.

Azért vesztesek, mert semmibe vettek egy parancsolatot: Ne ölj!

A szélsőséges kisebbség - a neonácik -

ezt a tragikus bukást gyászolják masírozva, újrajátszva, fétiseibe bújva. Ijesztgetnek és fenyegetőznek.

Az örök vesztesek örökösei emlékeznek a régi szép időkre.

Gyásznapjukon ne féljünk tőlük.

A fasizmus döglött, és ezer éve mindennap legyőzzük.

Néma Nővérek

További videó a témában:

http://hvg.hu/kultura/20090812_koncert_a_rasszizmus_ellen_sziget_2009.aspx

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 16.

2009-08-12T07:00:00.000+02:00

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 16. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról.
Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot.
A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.

Sapphire: Push - 16. rész

Fáj a szívem. Nem tudom, mit csináljak. Ha Abdul nem lenne (a neve azt jelenti, hogy isten szolgája) én…én…istenem, Jézus – magasságos allah, ABDUL! Anyu, Carl, én, Abdul Abdul Abdul, az én angyalom, kis angyalom. Abdul elkapta?
Nem tudom, mit csináljak. Holnap megkérdezem Ms Raint.
A falon, Harriet, Alice Walker meg Farrakhan alatt ott van az oklevelem. Jó bizonyíték, hogy bármit meg tudok csinálni. Már Abdul is tudja az ábécét. Plussz a számokat. Alig beszél, már számol. Én csináltam. Egyszer visszamegyek a Kis Mongóért. Lehet, hogy sokkal hamarabb, mint gondoltam. Idő, meg akarom tanulni az órát, oszt leolvasni az időt. Senki se mutatta meg nekem. Sose mondtam meg Ms Rainnek, hogy nem tudom. Van minden, mint a digitális számlap, a koreai órák. Mi a különbség a koreai meg a japán között? Mr Wicher azt mondja, van tehetségem a matekhoz. Hova megyek, ha elmegyek a félúton-házból? AIDSes vagyok? HIV fertőzött? Mi a különbség? A fiam is? Kis Mongó? Hogy fogok tanulni és okos is hogy leszek, ha bennem van a vírus? Mért én? Mért én? Lehet, hogy a vírus nem ért el? Lehet, én, csak mert Carlnak olt, nem jelenti azt, hogy nekem és Abdulnak is van.
Fel kell mennem az emeletre Abdulért. Majd később meggondolom. Olyan iszonyú dühítő, azt mondom, olyan iszonyú dühítő.

Semmit se mondok hétfőn a suliba, Ms Rain megkérdezi, mi bajom. Azt mondom, jól vagyok, majd később beszélek. Ms Rain azt mondja, miért nem most. Írok neki a naplómba.

1989 jan. 9.

Egy év vagyok sba tetszik sli szeretem tanm
(Egy éve vagyok az iskolában tetszik az iskola szeretem a tanárom)
sk tanlk. Könyvekt olvasok, gyerkt gondzk szmgn dlg
(sokat tanulok. Könyveket olvasok, gyerekre vigyázok, számítógépen dolgozok)
Ms Rain szrtnék egy jo munkt megt szgl dolgzni
(Ms Rain szeretnék egy jó munkát megtanulni számítógéppel dolgozni)
lkst szerzni nekem m kis Mongónk és Abdulnk
(lakást szerezni nekem meg Kis Mongónak és Abdulnak)
Ms Rain krdm mr Én?
(Ms Rain kérdezem miért én?)

Precious

Kedves Ms Precious,
Már jó a napom! Nem is tudod, mennyire örülök, hogy itt vagy az osztályban, mennyire szeretlek és pont. És büszke vagyok rád; az egész iskola büszke rád.
Biztos vagyok benne, hogy fogsz tudni munkát találni, ha meg lesz az érettségid. És talán a szociális munkásod fog tudni segíteni, hogy szép lakásod legyen neked, Kis Mongónak és Abdulnak.
Nem tudom, miért kérdezed, hogy "Miért én?" Kérlek, magyarázd meg.

Ms Rain '89 I. 9.

Blue,

Olyn sokszor aszndd hívhatnk kersztnevdn. Soh.
(Olyan sokszor azt mondod hívhatlak a keresztneveden. Soha.)

Blu Ran
Blue RAIN
Rain
az ___g
(ég)
de margy
(maradj)
még

Egy rvs
(vers)
mind amt most mondni akrk

I. 11. 89
Precious Jones
a poétás

I. 13. 89
Besztm a s____ mnkssl ma megcsttj nekem test
(Beszéltem a szociális munkással ma megcsináltatja nekem a tesztet)

és Abdul(Isten szl_____) lássa
(és Abdul(Isten szolgája) lássa)
lássa mit én
szemvel
(szemével)
lásson
mg
(még)

vagy

halj meg
pozv
(pozitívan)

vagy

ngv
(negatívan)
mr? mr?
(miért? miért?)
kell
hazdnm
(hazudnom)
magnk
(magamnak)
nekem
kell
tun
(tudnom)
az igazt
(igazat)

Precious P Jones

I.13.'89
Kedves Precious POÉTA Jones!
Félelmetes! Imádom a verseidet és a rajzaidat. Mit kell meglátnod neked és Abdulnak?
Hogy tetszettek a versek, amiket az órán olvastunk?

Szeretettel Ms Blue Rain

Ms Rain
Nkm m Abdulnk vann gy titk
(Nekem és Abdulnak van egy titkunk)
Késbbb elmdn igr
(Később elmondom ígérem)
ne elmnd most
IV HIV HIV T m ÉN lehet, hogy HIV
(IV HIV HIV Te meg Én lehet hogy HIV)
a fm Ist Alhh
(a fiam Isten Allah)
Alice Walk im o IV VI YWXYZ
(Alice Walker imádkozz oh IV VI YWXYZ)
Nkm vn V I I H IH I HIV
HIV

Precious Jones

Kedves Precious, I. 23.'89
Azt mondod, hogy neked és Abdulnak HIV-tesztet kell csináltatnotok? Nos, mondj el annyit, amennyit csak akarsz.

Ms Rain

Blue nö
ki tant ki sgt nem tdm mít
(aki tanít aki segít nem tudom mit)
mndj nhz magyr én sse mndm z gsz ltem. Igen nkm
(mondjak nehéz magyarázni én sose mondom az egész életem. Igen nekem
AIC etszt kl cnlt flk ez MNden
(AIDS tesztet kell csináltatnom. Félek ez MINDEN)

fj
(fáj)
Precious Fj
(fáj)

II.1. 89

Most már többet kell tanulnom, mint az ábécé. Többet kell tanulnom, mint írni meg olvasni, az nagy NAGY. Az a legnagyobb dolog, ami Precious P. Jonesszal történt egész életébe. AIDS-es vagyok. Azt mondta a teszt. Körbe ülünk, akkor mondom meg az osztálynak. Mintha azt mondanám, hogy műzli van reggelire. Miután olyan sokat bámultam kifelé az ablakon, meg kamuztam a naplómba. Előjöttem vele, oszt elmondtam.
– Azt mondta a nővér a klinikán, HIV pozitív vagy – mondom a csajoknak, körbe ülünk, van néhány új arc, néhány ugyanaz még az első napról – Rita Romero, kidobták. Jermaine még mindig ott van, Consuelo elment. Rhonda is ott van még, van pár új csaj – akik olyanok, mind én, mikor először léptem be az ajtón. Csak most én vagyok, aki azt mondja, “kitartás, kitartás!” az új csajoknak. Megmutatom nekik, hogy működik a párbeszédes napló. Tudod, hogy írsz a tanárnak, ő meg vissza ugyanabba a naplóba, mintha papíron beszélgetnétek, meg hogy LÁTOD ahogy a beszéded visszajön hozzád, mikor a tanár válaszol. Igazán ez az, amitől megszerettem az írást az elején, tudtam, hogy a tanárom visszaír, ha szólok hozzá. Elmagyarázom a hangzójátékot, szókincsfejlesztő listát – meg minden ilyesmit, amit én most már tudok. Van egy osztályművünk – ÉLETTTÖRTÉNET. Az olyan, hogy megírjuk az élettörténetünket és mind egy nagy könyvbe tesszük. A csajok közül, akik már egy ideje itt vannak én vagyok az egyetlen, aki még nem írta meg a történetét. Egyszer, ha lesz időm, majd felolvasom neked, mit írtak a többi csajok. Néhány kis kurva valamit hablatyol csak. Amikor meghallom Rhonda történetét, Rita Romero történetét, tudom, hogy nem én húztam a legrövidebbet. Rita papája a szeme előtt ölte meg Rita anyját. Rita tizenkét éves kora óta árulja a testét. Ő az egyetlen, aki még úgy jött, mind én – nem tud írni, olvasni, semmit. Aztán Rhonda bátyja megerőszakolja őt egész kisgyerek korától, az anyja megtudja, Rhondát teszi ki, nem a bátyját. Consuelo az álomvilág, szép, hosszú a haja. De jó, hogy elment. Úgy lobogtatta a szépségét az arcomba, mind egy zászlót, azt mondja, tornázzak meg ne menjek a napra, hogy ne legyek még sötétebb. Azt mondja, talált egy jó pasit. Örülök neki. Senkit se gyűlölök. Nem gyűlölöm Anyut, Carlt, úgyhogy miért is hozna ki a sodromból egy fecsegő spanyol kurva, aki ki van borulva, mert sötét, mint egy néger, ahelyett, hogy fehér lenne. Szarba, Rhonda nigger oszt világosabb, mind Consuelo! Consuelo elment, de Jermaine nem követte. Jermaine kitartott. Igazat ír a könyvbe. Úgy hívja, ami neki van, hogy szexuális beállítottság. Azt mondja, nem lenne szabad őt ez alapján megítélni. Kőkemény a története is. Azt mondja, a pasik megverték azért, mert az, ami. Az anyja kitette a házból, mikor rájött.
Ezek a csajok a barátaim. Olyan voltam egy kicsit, mind egy csecsemő, mert csak tizenhat voltam, mikor első nap bejöttem. Meglátogattak a kórházban, mikor Abdult szültem, meg elhozták a cókmókom mikor Anyu kidobott oszt mindent elhoztak a félúton-házba nekem – ruhát, magnót, tonhalat, leves konzervet, meg mindent. Ők meg Ms Rain a barátaim meg a családom.
Ms Rain buzi. Még mindig nem tértem magamhoz az ámulatból, mert nem látszik rajta, de emlékszem, mit mesélt – nem a melegek erőszakoltak meg, nem a melegek tartottak tudatlanságban. Minden baromságot elfelejtettem újabban – Five Percenters, Black Israelites, stb. stb. (stb. stb. azt jelenti aha aha). Sose leszek buzi, mind Celie, de nem vagyok tőle boldog – elszomorít. Lehet, hogy sose fogok szerelmet találni, senkit. Legalább mikor a csajokra nézek, látom őket és mikor néznek, ENGEM látnak, nem azt, hogy hogy nézek ki. De úgy látszik, a fiúk csak azt nézik, hogy hogy nézel ki. Egy fiú jött ki a puncimból. Semmi volt. Egy sötét folt az égen; aztán életté lett bennem. Amikor felnő kineveti majd a nagydarab fekete lányokat? Ki fogja nevetni a sötét bőrt, amilyen az övé is? Azt az egyet elmondhatom Farrakkhanról meg Alice Walkerről, hogy segítenek szeretni, hogy fekete vagyok. Bárcsak ne lennék dagadt, de az vagyok. Lehet, hogy egyszer az is tetszeni fog, ki tudja.
De a barátaimra nézek a körben és megmondom nekik, hogy a teszt szerint HIV pozitív vagyok. És az összes nyelv megbénul, nem tudnak többet szólni. Rita Romero megölel, mintha a gyereke lennék, és sírok, és Ms Rain dörzsöli a hátam, azt mondja, engedd ki, Precious, engedd ki. Életem minden napját megsiratom. Azért is sírok, hogy Anyu milyen életet csináltatott velem végig. És megsiratom a fiamat, életem gyönyörűségét. A kis barna péniszt, cipellős, kövér lábakat, kerek szemeket, a szeretet hangját, ahogy azt mondja, Anyu, Anyu, így hív engem.
Aztán a sírás abbamarad. Rita a táskájáért megy, hozza a Body Positive nevű magazint, azt mondja, csatlakoznom kell a HIV-közösséghez. Jézus! Egész közösség van belőlük? Belőlünk, úgy értem. De azt mondom neki, Most nem. Gondolkodnom kell. Az élet egy kalapács, ami bever a földbe? Jermaine fölugrik, úgy csinál, mintha bokszolna (azt hiszi, ő Mike Tyson!) azt mondja, üss vissza! Elnevetem magam.
Ms Rain azt mondja, most a naplónkba kell írnunk. Azt mondja, mindenki élete fontos. Elhozta nekünk Audre Lorde könyvét, egy írónőét, mint Alice Walker. Azt mondja, mindannyiunknak van egy elmondani való története. Mi az a fekete unikornis? Nem igazán értem a verset, de tetszik.
Semmiről se tudok írni ma – talán sose. Kalapács van a szívemben most, üt, úgy érzem, hogy a vérem egy óriási folyó, ami felduzzad bennem és fuldoklok. A fejem sötét belül. Mintha az óriás folyón itt előttem sose tudnék átkelni. Ms Rain azt mondja, Nem írsz, Precious. Azt mondom, fuldoklok a folyóban. Nem néz úgy rám, mint egy hibbantra, de azt mondja, Ha csak ülsz ott, a folyó fölemelkedik és megfojt! Az írás lehet a csónak, ami átvisz a másik partra. Egyszer azt mondtad nekem a naplódban, hogy még soha nem mondtad el igazán az életedet. Azt hiszem, ha elmondod, átérsz a folyó túlsó oldalára, Precious.
Még mindig nem mozdulok. Azt mondja, “Írj.” Azt mondom, “Fáradt vagyok, bazd meg!” Üvöltök, “Semmit se tudsz, min mentem keresztül!” Üvöltök Ms Rainre. Még sose csináltam ilyet azelőtt. Az osztály döbbenten néz. Zavarban vagyok, hülyének érzem magam; leülök, mindennek a tetejébe még hülyét csináltam magamból. “Nyisd ki a füzeted Precious.” “Fáradt vagyok.” mondom. Azt mondja, “Tudom, hogy az vagy, de nem állhatsz meg most Precious, nyomnod kell.” És azt csinálom.

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 11.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 12.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 13.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 14.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 15.

VIRRASZTÁS képekben

2009-08-11T10:25:00.020+02:00

A Néma Nővérek augusztus 5-én virrasztást kezdtek a Gödörben a hétfőn meggyilkolt Balog Máriáért.
A Gödör nemes helyszín, ott mindig virrasztanak, sokan, szeretettel. A Néma Nővérek gyertyái addig égnek a Gödörben, amíg az ártatlan áldozat Balog Mária gyilkosa megkapja büntetését.

Trombitált Berezvay Márta.
Fényképezett: Sarankó Márta.

További fotók:
http://virrasztas.tavalyiho.fotoalbum.hu

videó:
http://hvg.hu/videok/20090806_video_virrasztas_kisletai_gyilkossag.aspx

http://www.noltv.hu/video/1724.html?searchid=s4a8161f72a648

VIRRASSZ! - Erőgyűjtés a Gödörben

2009-08-09T10:00:00.005+02:00

„A Néma Nővérek nevében augusztus 5-én virrasztás kezdődött a Gödörben a hétfőn meggyilkolt Balog Máriáért.
A Gödör nemes helyszín, ott mindig virrasztanak, sokan, szeretettel. A Néma Nővérek gyertyái addig égnek a Gödörben, amíg az ártatlan áldozat Balog Mária gyilkosa megkapja büntetését.

Gyertyagyújtás és Fényüzenet minden este kilenckor!

Virrassz!

Erőgyűjtés a Gödörben

A Gödör Klub egy sivár pincebunker Budapest szívében. Sokezer négyzetméter betontér, alacsony mennyezet, szürke falak, hatalmas terek. Fekvő jövőember. A látogatók önmagukkal díszítik fel: belőlünk öltözik. Vonulnak, áramlanak a teraszok között vezető széles lépcsősoron, a pultoknál, a mélygarázsban, a színpadok körül, a felszínen, a medence partján, a zöldparkban és a koncertpincékben.
Augusztus 5-én virrasztás kezdődött a Gödörben a hétfőn meggyilkolt Balogh Máriáért. A Gödör nemes helyszín, ott mindig virrasztanak, sokan, szeretettel. A Néma Nővérek gyertyái addig égnek a Gödörben, amíg az ártatlan áldozat Balogh Mária gyilkosa megkapja büntetését. Gyertyagyújtás és Fényüzenet minden este kilenckor. Vasárnap trombita szól.

A Gödör Nemzeti Színháznak készült, de csak a föld alatti része készült el. A Gödör készséges befogadó, zavartalanul áramlanak az emberek a tereiben, itt mindenki figyel erre a zavartalanságra, ez a közös élmény része. Akik itt töltik az időt, folyamatosan és több ezren, értékelik ezt. Itt szeretet van, idegenek állnak szóba egymással készségesen és élményt cserélni.
A Gödör végtelen és készséges befogadó, a spiritualitás költözött a Gödörbe, itt él a város. Szív a gödör, nagy és gyors szív, élő, állandó színház, bemutató, korzó és körző, itt a motor és a keringés központja. A Gödör fiatal és szép.

Jó volt berendezkedni a nemes ügyért a Gödörben. Hosszú beköltözés volt, néhány médiamegjelenés. Az első estén ízlelgettük, két mécsesünk volt, mindegyik folyton el akart aludni, a másodikon egy asztalunk is kovácsoltvas gyertyatartókkal és színes gyertyákkal, pár felirattal, sok látogatónk érkezett, akik szeretettel öleltek meg és gyújtottak gyertyát.
A harmadik naptól három asztalon égnek a gyertyák, mécsek, és három lány egy fényképet hozott Balogh Máriáról. Ott volt a helye középen, készen. Tiszta, nemes arc, egy asszonyé, akinek az lett a küldetése, hogy ártatlan halálával segítsen nekünk enyhíteni a gyűlöleten.
Az arca nyílt, érett és szép. Immár mindannyian látjuk, hogy sugárzik róla a küldetése: e küldetés. Mária velünk van, üzenete nyílt, nemes és tiszta. Üzenete hangosan szól és árad a Nemzeti SzívGödörből közös tudatunkba – a Néma Nővérek remélik, sokan hallják.

A virrasztó asztal belesímul a Gödör életébe. A virrasztani érkezőket lenyűgözi a hely szelleme és szabadsága. Már fentről is látható a sok gyertyaláng a bunkerbejárat sarkában, a Gödör mértani közepén, a mélygarázs lejárata mellett, a szívgödörben. Egy spirális közepében áll a virrasztó asztal a gyertyákkal: - oltár.
"Balogh Mária, utad segít", írta fel az asztalnál Soma a búcsúszót hatodikán éjjel, és elmesélte a 100 kismajom elméletet: Kollektív tudatunkban minden információ megvan és automatikusan letöltődik a személyes agyakba, ha már elég sokan letöltötték. Mondjuk százan. És onnantól a faj minden egyede számára hozzáférhető, bárhol is éljen.

Ez itt a Gödörben percek alatt megtörtént. Egy villanásból érti mindenki, aki észleli a gyertyafényt, miről van szó. Szeretettel sietnek el az asztal mellett, vetnek egy pillantást a virrasztókra, az oltárra, Máriára. És virrasztanak tovább. A Lányok és fiúk, a tizen- és huszonévesek, szépek és erősek, akik önmagukkal díszítik fel ezt a helyet, a Nemzeti SzívGödört, ahogy megtöltik szeretettel.

A Néma Nővérek gyertyái addig égnek a Gödörben,
amíg az ártatlan áldozat, Balogh Mária gyilkosa
megkapja büntetését.

A Néma Nővérek

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 15.

2009-08-08T07:00:00.002+02:00

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 15. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

Sapphire: Push - 15. rész

A suliba Kedves Jóistent olvassuk. Ami nekem nagyon nehéz. Ms Rain próbálja adagolni, de a legtöbbjét nem tudom egyedül elolvasni. De az osztályba mindenki más tudja, nagyjából, kivéve Rita. De ahogy Ms Rain tálalja, kapisgálok valamit a történetből. Én sírok, sírok, sírok, hallod, pont úgy hangzik, mint én, csak én nem vagyok buzi, mint Celie. De mikor kifakadok a dolog ellen, mikor elmondom az osztálynak, hogy mit mond Farrakhan meg az ötszázalékosok a buzikról, Ms Rain azt mondja, nem szeretem a homoszexuálisokat, gondolja, hogy őt is azért nem szeretem, mert az. Ledöbbentem, hogy csak na. Aztán befogtam. Rossz pont Farrakhannak. De én hiszek allahba, meg minden. Azt hiszem, még mindig hiszek mindenben. Ms Rain azt mondja, nem a melegek erőszakoltak meg, nem a melegek nem engedtek tizenhat évig tanulni, nem a melegek, akik drogot árulnak a kibaszott Harlemnek. Igaz. Ms Rain az, aki krétát adott a kezembe, ő tett az ábécé királynőjévé.
Jajj, még nem is mondtam! A polgármesteri hivatal minden évben díjat ad a képzési programokban kitűnő diákoknak. Hát, 1988-ban én kaptam. Mikor bekerültem az ideiglenes szállóra – amiről kiderült, hogy azé ideiglenes, mer néhány csajszi tényleg Beteg, nagy B-vel (nagybetűvel kezdesz egy mondatot, vagy mondasz valami kurva mély értelműt, mint Baszod nagy B-vel mikor dühös vagy, vagy valami ilyesmi!). De mint már mondtam a jó dolog, az igazán jó dolog az ideiglenes szállóban az, hogy Harlemben van, úgyhogy könnyen tovább tudtam járni a suliba.
Akármi is, februárra már jól be vagyok épülve a félúton-házba. Így dolgozok egész tavasszal, megjegyzem a betűk hangjait, írok a naplóba, könyveket olvasok. Már elolvastam Pat King családját egy fehér nőről, akit megerőszakol és elhagy a férje. Olvastam a Nem bánik el velem senki-t a polgári jogokról. Nem ismerek ebbe az országba senkit, aki ilyen szaron ment keresztül. De ez a leosztás ebben a kibaszott narkós városban, ahogy Farrahan mondja. De én olyan jól haladtam, hogy megnyertem a díjat. Az írástudók díját. 1988 szeptemberében kaptam meg. Ms Rain már azelőtt is nekem akarta adni. Azt mondja, akkor akarta nekem adni, mikor visszajöttem Abdul születése után, meg mikor otthontalan lettem meg minden. De az igazgató azt mondta, Nos, vannak más diákjaink is, akik megérdemlik, nézzük, van-e Preciousnek kitartása.
Úgyhogy megkapom a díjat a polgármester hivatalából, pénzt (75 dollárt) a Mindenki tanul-ból, az osztály meg rendez nekem egy bulit.
Jól alakulnak a dolgaim, majdnem mint Kedves Jóistenben. Abdul kilenc hónapos, jár! Nagyon okos. Okos. Azóta olvasok neki, hogy megszületett. Imádom Kedves Jóistent, az a könyv olyan sok erőt ad nekem. Ms Rain azt mondja, egy csoport fekete férfi le akarta állítani a filmet, ami a könyvből készült. Azt mondják, rosszindulatú a néger férfiakhoz. Engem kérdez, mit gondolok. Rosszindulatú? Sajnos én pont ezt ismerem, Farrakhan kivételével, aki igazi pasi. De sose láttam, csak videón! Azt mondja, a baj nem a drog, hanem a drogos. Ez a szöveg nekem való.
Ms Rain azt mondja, Kedves Jóisten egyik kritikája, hogy tündérmese a vége. Azt mondanám, hát, ilyen hablaty azért lehet igaz. Az élet néha a legjobbat hozhatja. Ms Rain is imádja Kedves Jóistent, de azt mondja, a realizmusnak is megvannak az erényei. Izmusok! Néha legszívesebben megmondanám Ms Rainnek, hogy kussoljon már azzal a sok IZMUSsal. De a tanárom, úgyhogy nem mondom neki, hogy kussoljon. Nem tudom, mit jelent a "realizmus", de azt tudom, mi a VALÓSÁG, és az egy kurvapecér, ha rám hallgatsz.

Anyu eljön a félúton-házba. (Mi a félúton-ház? Azt hiszem, már mondtam. Annyi elég, hogy abból a könyvből van, amit a bántalmazott nőkről olvastam. Bizonyos szempontból én is egy bántalmazott nő voltam, de nem voltam nő – hanem gyerek. És nem a férjem tette. Nincs férjem. Az anyám volt.) De különben se olvastam bántalmazott gyerekek otthonáról, csak felnőtt nőkéről (bizonyos szempontból én is az vagyok) meg gyerekeikéről. De ez a könyv, amit olvastam, egy nőről szólt, akit megvert a férje. Oszt a félúton-házba menekült. Ott helybe kérdezi meg, mit jelent a félúton-ház. Azt mondják neki, Félúton vagy a régi életed és a vágyott életed között. Hát nem kedves? Olvasd el, ha tudod.
Na, szóval én a félúton-házban vagyok, már, hogy is?, nem egész egy éve itt vagyok; mint a könyvbe, amit olvastam – az új életem küszöbén vagyok, lakásom lesz nekem, Abdulnak, meg lehet, hogy a Kis Mongónak, azt még be kell biztosítani, több tanulás, új barátok. Otthagytam Anyut, Aput, Ms Lichensteint, meg az elemit. Úgyhogy ki se bírom találni, mit akar a kurvája. Pénzt azt nem. Egyszer elmentem megnézni a Kis Mongót, mikor előszörre kerültem a menhelyre. Intézetbe rakták, azt mondták súlyosan (az az, hogy igazán) retardált, oszt Toosie nem csinált semmit, ami segítene neki – mondjuk színek a falon meg könyvek meg minden szar, úgyhogy tényleg rossz bőrben van. Azt mondják, még ha lenne is neki segítség, sokkal több kéne neki, mint én, oszt nincs-e tele minden kezem Abdullal.
Nahát a bentlakó szociális munkás a menhelyen az irodájába hív, azt mondja, Precious, anyád van itt látogatóban. Megkérdez, hogy én akarom-e látni. Azt mondom, OK. (Nem mintha akarnám látni, de mert eljött idáig, találkozok vele. Most már azt hiszem van jobb dolga is, mint velem packázni.)
Bemegyek a nappaliba. Anyu csöndes. Anyu rosszul néz ki, nem kell közel menni hozzá, hogy tudjam, büdös. De mikor megnézem jobban, oszt meglátom az arcomat, a testemet, a színemet – mindkettőnké nagy, sötét. Csúnya vagyok? Anyu csúnya? Nem tudom. Tudom, hogy punciszaga van meg ronda sárcipője, amit az emberek kicsúfolnak, meg óriási zöld ruhája, amiből úgy jönnek elő a lábai, mint fekete zselé elefánt lábak. Szégyellem, hogy ez az anyám. Mindegy, milyen a fonatom, hogy olajozom a bőröm meg a hajam, mindegy, hány ékszert hordok, ez az anyám.
Anyu nem néz a szemembe. Sose nézett, hacsak nem ordított velem, vagy parancsolgatott – csináljak kaját neki vagy menjek a boltba. Lesüti a szemét, azt mondja, “Az apád meghalt." Azért mozdult ki a házból, hogy ezt megmondja! Na és! Jó, hogy megpusztult a nigger. Nem, nem úgy értem, de kit érdekel. Anyu hallgat. Anyu azt mondja, “Carl AIDS-es volt."
Tudod, na és, mi van, miért mondja ezt nekem. Aztán jajj! Ne! Jaj, ne, összefacsarodik a belem. Carl dugott engem. Lehet, hogy el is kaptam. Abdul is – jajj, ne, meg se bírok szólalni.
Sokáig nem mondok semmit, csak Anyut nézem. Ebből jöttem én ki? Mint Abdul meg a Kis Mongó belőlem. Ha volt egy kedves szava is hozzám, nem emlékszek rá. Tizenhat évig éltem a házában, anélkül, hogy tudtam volna olvasni. Kicsi korom óta a férje dug meg ver. Az apukám. Utálni akarom – de furi, hogy én, ő, adta nekem az egyetlen jót az életemben Ms Rainen meg az ábécén kívül, meg a csajokon a suliba; Abdul tőle van, a fiam, az öcsém. De Anyu adott neki engem. Ez az anyám. Carl éjszaka jött, elvitte a kaját, meg ami pénz volt, megdugott mindkettőnket. Valami átvillan az agyamon. A pasiról, aki megerőszakolja Celiet, kiderül, hogy nem is az apja.
– Anyu?
Rám emeli a szemét.
– A férjed, Carl, az igazi apám? – kérdezem.
– Hogy érted?
– Carl, az igazi apukám volt? Tényleg össze voltatok házasodva?
– Ő az apád, nem is lehetne más. Vele voltam úgy, úgy tizenhat éves korom óta. Sose is voltam senki mással. Bár nem házasodtunk össze, bár volt egy felesége, egy igazi felesége, csinos világos bőrű nő, akitől két gyereke van.
Hmmm, van valami különleges AIDS sárga kurváknak? Anyu! Csak most esett le, nem tudom mért, a legegyértelműbb – Anyu elkapta?
– Elkaptad? – kérdezem.
– Nem.
– Honnét tudod?
– Sose csináltuk, tudod –
Úgy nézek Anyura, mind egy komplett idiótára! Miről beszél?
– Tudod – ismétli. – Amit csináni kell, hogy elkapd.
– Sose dugott meg téged – mondom ledöbbenve.
– De igen – azt mondja. – De nem mind a buzik, seggbe meg minden, úgyhogy tudom…
Elhal a hangja, hülye kurva. Csak bámulom. Meg akarom ölni. Emlékszek, mit tanultam az AIDS világnapon a suliban. Anyura nézek, azt mondom, “Jobban teszed, ha megvizsgáltatod magad."
Ez minden, amit mondhatok. Anyu úgy néz rám, mint aki akar valamit mondani.
– Örülnék, ha hazajönnél – azt mondja.
– Itt van az otthonom – azt mondom. Csönd. – Hát, azt hiszem, jobb, ha most megnézem, mit csinál Abdul meg megcsinálom a házimat. – Anyu nem mozdul. Úgyhogy, tudod, felkelek oszt kimegyek.
Most zene van a fejemben, nem rap. Nem tévészínek, amik fura hangos képeket villantanak rám, oszt kaparnak meg viszketnek az agyamba egyszerre. Egy olyan színt látok, aminek nem tudok nevet, talán egy olyat, amit egy nem emberi állat lát. Mint a pillangók? Holnap megkérdezem Ms Raint, hogy a pillangók látnak-e színeket. A zene úgy rám akaszkodott, mind a nejlonzacskók a faágakra. Az ágyamon ülök. Új képek a falon. Alice Walker meg Harriet Tubman meg Farrakhan. De nem tud most segíteni. Hol van a Kedves Jóistenem? Hol a magasságos istenem? Hol a királyom? Hol a fekete szerelmem? Hol a férfi szerelmem? Nő szerelmem? Akármilyen szerelmem? Miért én? Nem érdemlem meg. Nem vagyok drogos. Miért Anyu lett az anyám? Miért nem születtem világos bőrű álomnak? Miért? Miért? Mint egy mozi, hullámzik, mint a medence az elágazónál. Látom, ahogy Abdul elfut tőlem, olyan, mind egy kis állat, ami a szikla felé fut, én is futok, futok, mindenhol gonosz szemű bohócok röhögnek rám, hogy nem tudok elég gyorsan futni, a zene most hangosabb, hogy én is a sziklához futok, talán sose jövök vissza. Nem látom Abdult. A huh! A Huh! Nem kapok levegőt! A zene most hangos, nagyon hangos. Mindenhol fűzöld. Hallgatom a zenét, hallom. Aretha. Mindig azt kívántam, bárcsak ő lenne az anyám, vagy Miss Rain vagy Tina Turner; egy anya, akire büszke lehetnék, aki szeretne. Beszívom a levegőt, lefekszek az ágyra. Ágy, emlékszek, amit én találtam magamnak, mikor Anyu legutoljára rám támadt. Aretha énekli, "Kell egy angyalt, kell egy angyalt találnom az életembe."

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 11.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 12.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 13.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 14.

SORMINTÁK 2.

2009-08-07T07:00:00.008+02:00

LÁSS NE CSAK TÉVÉZZ!

SORMINTÁK

A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a sorozatban:
Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.
Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.
Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.
A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

De a történet sosem azokról szól, akiket a képernyőn látunk. Minden rész üzen valami személyeset is, mint egy horoszkóp, vagy kártyalap.
Kellően összetett valóságmodellek.

Házasságmodellek sormintái

A Született feleségekben két tökéletes házaspár van. A skandináv modell és a latin: Scavóék és Solisék. A latin modell hihetetlenül drámai, csalás és megcsalás, féltékenység és tettlegesség, megbánás és megtérés, ami csak kell az izgalmas élethez. Teljes odaadással csinálják és őszintén szeretik egymást. Nincsenek nemes céljaik és vágyaik, csakis önzők.
Skandinávék a teljes hűségben és egyenlőségben hisznek, meg az őszinteségben. És hogy ebben a fegyelmezett szeretetben kell élniük, és ezt átadni az utódaiknak.
Teljesen eltérő megoldásokat választanak a konfliktusaikban.
Latinék félrelépéssel kezelik a házasság unalmát, skandinávék szerepcserével. Latinék illegálisan szerzik jövedelmük egy részét, és néha leégnek, skandinávék keményen dolgoznak és beosztással élnek. Latinék felhangoltak és spontának, skandinávék kissé kényszeresek és túlkontrolláltak, de mindannyian tökéletes önazonossággal élik az életüket.
Bármelyikkel azonosulunk, látnunk kell, hogy van másik út is, ám annak is megvan az ára.

Latinék mozgalmas életének egzisztenciális bizonytalanság az ára, és érzelmi démonok elszabadulása, amelyek aztán szétszedik a kapcsolatot. Skandinávék anyagi és érzelmi biztonsága pedig jó alapot képez a szorongásnak vagy az unalomnak, ami aztán megöli a kapcsolatot.
Mindenesetre mindkét tökéletes pár remek megoldásokat vonultat fel a házasság betegségeinek kezelésére.
Külön üdítő, hogy nem kell nálunk ismerősebb apróságokkal is foglalkozniuk, mint mondjuk egy bántalmazó vagy alkoholista a családban, vagy lakásgondok, vagy számlaproblémák, betegség, vagy magány.
Amikor le vannak égve, egyszerűen a jacuzziban mosnak és borotválkoznak.

A ffi fogamzásgátlás a sorozatok áthallásaiban.

E tekintetben a serdülők tűnnek a legfelelősségteljesebbnek. A jó sebész fia bizony körültekintően készül fel első együttlétére két lánnyal, mindent gondosan beszereznek, ami a biztonságos és jó kísérletezéshez hasznos lehet: ital, óvszer, spermaölő zselé, síkosító…
A Született feleségek orvoscsemetéje meleg, kizárva ezzel egy olyan baleset lehetőségét, amilyen a családja.
A szoknyavadász plasztikai sebész 50 fokos vízben áztatja a golyóit randi előtt.
A többi férfi alighanem a hagyományos módszereket követi a nem kívánt gyermekáldás megelőzésében, azaz a partnerére bízza: tabletta, pesszárium, naptár, gumi vagy rizikó. Más csiklójával verik a csalánt.
Így persze nem szabadna annyira meglepődni a rengeteg akaratlan és titkos gyümölcsön. És azon, hogy a nehezített életünket gyakran nemzőink apró hanyagságának és felelőtlenségének köszönhetjük.

A Késalatt jó orvosa a felesége véletlen teherbeesése majd vetélése után úgy dönt, hogy elkötteti a herevezetékét, és így védekeznek a továbbiakban, mert nyilvánvalóan nem akarnak több gyereket vállalni. Nehéz döntés és szüksége van annak tudatára, hogy nem fosztotta meg magát örökre génjeinek örökítésétől, egy spermabankban elhelyez egy adagot a magjából, míg bölcsen le tud mondani erről is. Ne feledjük: egy olyan férfi dilemmáját látjuk, aki naponta végez véres műtéti beavatkozásokat zömmel nőkön, és amíg nem élte meg az elvetélt magzat miatti gyászt, az sem okozott neki gondot, hogy a felesége egyedül viseli a fogamzásgátlás veszélyes vagy szorongató felelősségét, a következményeiről nem is beszélve.

Még egy tanulságos vasectómia-történet fordul elő, a Született feleségek legtökéletesebb házasságában. A skandináv típusú párnak már négy gyereke van, a feleség kéri ezt, de nem is annyira a védekezés miatt, hanem azért, hogy biztos lehessen, a férje soha nem alapít majd újabb teljes, gyerekkel áldott családot egy másik nővel.
A férfi igent mond, majd visszakozik. Úgy érzi, mintha a felesége ki akarná herélni, mondja ez a szokatlanul empatikus férfi, aki következetesen egyenlő félnek tekinti a feleségét és visszahúzódik helyette főállású anyának, amikor a nőt már láthatóan boldogtalanná tette a háztartás rabszolgasága.
Egy olyan pár életmegoldásait figyelhetjük itt meg, akik a mi kultúrkörünkhöz képest szokatlanul civilizáltak és egyenlők egymással. Még így is sok munkájukba kerül felismerni a változtatások jó irányát. Egyszerű lenne a vasectómia, de visszavonhatatlanul beleragadni a reproduktivitásában korlátozott kiszolgáló családi szerepébe – amit olyan természetesen szánnak a nőknek, és a nők maguknak – ezt nem akarja.
És képesek megérteni egymást újra, és újraosztani a viselt terheket, hogy egyikükben se maradjon meg az önfeladás vagy önfeláldozás keserűsége.

A sorozatok melegei – meleg sorminták

Melegügyben élenjárnak a sorozatok, többet tudnak róluk és elfogadóbbak, a magyar közvélekedés sztereotip butaságánál.
A téma honi filmjei, és irodalma kevés munkát számlál, és a rosszéletű, korán haló meleg sorsmintát írja újra bennük. A honi meleg jobban jár a szappanoperákkal, amelyekben akár boldogan is élhet, arca, szakmája, hobbija és szerelme is lehet.

Élenjáró a Sírhant művek ebben a témában, egy hagyományos családmodellt követő fiúpár nagyon rokonszenves szerepeltetésével. A családregény kisebbik fia teljesítménykényszeres jógyerek, aki rendre túlteljesít munkában, családi kötelességben, hitéletben, hogy egyetlen apró hibáját megbocsássák: azt, hogy meleg. A szerelme nyíltan férfiszépség, rendőr és színes bőrű, ő is szigorú magával és fokozott elvárásokat támasztó, terror-légkörű családból jön.
De a kapcsolatuk igazi, ismétlő kényszereiket időről időre fel tudja lazítani őszinte összetartozásuk, ami a család elfogadását is meghozza lassan.

A Jóbarátokban egy trendi leszbikus párt kedvelhetünk meg, nekem legalábbis szimpatikusak. A legelfogadottabb típusból valók: két nőies és szép nő, akik kapcsolatukat egy gyerekkel legitimálták. Szépséghibájuk annyi, hogy egyikük a jóbarát Ross imádott felesége volt, és érthetetlen módon elhagyta férjét egy törvénytelen és természetellenes kapcsolatért.
Ráadásul ezt nagyon is természetesen éli meg a szerelmével együtt.
A leszbikusok esküvői partiján pedig döbbenten veszik észre a meghívott fiúk, hogy ebben a közegben valahogy láthatatlanok. A poénjaik nem sülnek el, a kezdeményezésüket nem veszik észre, társalgásban nem jutnak szóhoz: úgy érzik magukat, mint a nők ffitársaságban.

A legnehezebb melegség a Született feleségekben látható, a legtökéletesebb feleség, Bree Van de Kamp kamasz fiának a története. Kivételesen ellenszenves serdülőt ismerünk meg, szájas és nyegle, ráadásul buzi, és gyűlölködve fenyegeti tökéletes anyját zsarolással, ügyvéddel és rendőrséggel. Azonban olyat gyakran látunk, hogy egy családtag a másik érzéseit tökéletesen figyelmen kívül hagyja, és huzamosan rákényszeríti az akaratát a másikra a jóízlés, az erkölcs, a szomszédok, a jog, a szokások és legfőképp a szeretet nevében, de az erőszak eszközeivel.
A tökéletes anya totális terrorját nehéz észrevenni, hiszen a domináns értékrendet közvetíti minden pillanatban, és a legapróbb eltérést is érzelmi megvonással bünteti születéstől életfogytiglan. Nem könnyű ilyen kontroll alatt élni és fájdalmas örökké megbukni.
A fiának ez a lázadó serdülés az egyetlen esélye, hogy valaha autonóm felnőtt legyen, mondjuk egy olyan meleg, aki képes boldog kapcsolatra.

A Maffiózókban nem létezik melegség, javítsanak ki, ha tévedtem.

A Kés Alatt viszont prolongálja a jelenséget az összes évadra, a hűséges leszbikus altatóorvos, Liz személyében. Neki ugyan nincsenek problémái, és a legtoleráltabb, magányos leszbikust alakítja, és ebben a helyzetben könnyen lesz belőle a plasztikai sebészet lelkiismerete. Egyetlen alkalmi ügyéről tudunk, ez viszont a melegség gyűjtőkategóriájának több fakkjába is rakható.
A plasztikai sebészetet melegtémában a transzneműek érdeklik, műtéti szükségleteik miatt. Ezt jól bemutatják nekünk a transznemű Sophiával illusztrálva. Aki helyes, kicsit affektált nő, vagy ugyanilyen férfi, egy hosszú és nehéz folyamat közepén.
Sophia nőnek tudja magát, de erről nehéz meggyőznie a környezetét, mert ffinak született, és a külső nemi jellegzetességek elfedik az ő nőiségét.
Ffinak tekintik és ffimagatartásra kényszerítik, ami idegen tőle. Ez is egy kognitív disszonancia, ami olyasmi, mint a mentális inkontinencia. A műtétek nem javítanak látványosan a helyzeten, a legsikeresebb nemátalakító műtét sem változtatja meg a páciens nemét. Transz marad.

A sorozatok és a szex

Nos, azt hiszem ezek a cuccok nem a szexről szólnak, a Maffiózókat a nők sem érdeklik sokkal jobban, mint a melegek, és kevesebb jó numerát láttunk az öt évad alatt, mint a Sex&Cityben.
Nos, a Sex&Cityben mindenki metroszexuális, a szex mint tevékenység, mozgásforma vagy érzés rendkívül problémás a szereplőknek. Hiába a napi rutin és tréning, ha kognitív disszonancia van, ami olyasmi, mint a mentális inkontinencia.
A dzsungelváros túlszabályozott rendszerében a spontán testiség elég kivételes dolog, különösen, ha a tapasztalatokról nem nagyon lehet nyíltan beszélni, ráadásul kötelező úgy tenni, mintha az ismeretlenül alkalmi párba rendeződők tökéletesen értenék egymást.

A lányok érzelmes és biztonságos kalandokat akarnak, a korban, egzisztenciában és alkatban hozzájuk hasonló ffival, akivel kölcsönösen tetszenek egymásnak. Azonban valamelyik tényező rendszerint nem stimmel, így aztán a kísérletek többsége kudarcnak minősül, méltatlannak, és érzelmileg deficitesnek. Pedig már maga a kísérletezés is eléggé elítélhető egy nő részéről.
A sorozat legnagyobb tanulsága, hogy manapság mit meg nem engedhetnek maguknak a nők… És persze a ffiak is.

A Kés alatt szexualitása megy a legmesszebb talán a szexuális forradalom vívmányaiban. Nem sok morális előítéletet fűz a szexhez, ha bele is akad ezekbe folyton. Alkalmas külsővel mindent lehet, sugallja a dizájnsebészet, és először hallhatunk ilyen tárgyilagosan a partnercserés életstílusról.

A Jóbarátok is inkább a szexuális nyomor sorozata, mint az önfeledt testi boldogságé. A szexuális élet szempontjából a multifunkciós életközösség parkolópályának tűnik. Kedvesen biztatgatják egymást randi előtt és helyett, de ritkán veszik észre, hogy a szex nem a legfontosabb az életükben. Alternatív családjuk érzelmi komfortjában pedig nem is hiányzik annyira az egyetlen, kizárólagos, igazi társ, akit mindannyian folyton keresnek. (Azért a lányok tartanak óvszert a fürdőszobában.)
Tehát egy sikeres és követendő életstratégiát alkottak meg ők hatan, egy kommunát. A ma fiatalok tőlük tanulják a barátságot és a többes érzelmi kötődés felszabadultságát, a nukleáris családi hátterek után.

A Sex&city szexuális intimitása szintén elhanyagolható ahhoz képest, hogy a cím legalábbis romantikus együttléteket sugall a metroszexualitás jegyében.
Aki gyanakodva szagolgatja ezt az új kifejezést, annak igaza van, nincs köze a szexhez, csak a megjelenéshez. Az a metroszexuális, aki trendi és sztájlisztolt, szolis és wellness. A metroszexualitás diszfunkciós, nem a valós „szextett” a lényege, hanem az udvarlás és a látszat.

Olyanok, mint egy vándorló vízimadárfajta, akik minden évben udvarlással töltenek néhány hónapot egy szigeten, de csak sok év után választanak maguknak társat a nagy közösségből. Egyébként ez a késői megállapodás tendenciának látszik fogyasztói fehér keresztény alkohol tudatmódosítású kultúránkban is.
Az érzelmek és a testiség hasadása civilizációs jelenségünk.

Gong Odaátra

A sorozat előző részei:
SORMINTÁK – A dizájnsebészetről
SORMINTÁK – 2. rész

Magdolna negyed - 8. rész

2009-08-06T13:30:00.000+02:00

Az előző rész tartalmából:
„Adni jó, adni jó, adni boldogság, ezt tudta A. Szása a gettóban és adott. Pénzt a legnagyobb titokban, mert pénzt a legtilosabb adni, olyasmi, mint ha vért adnál miközben vérszegény vagy. A pénzed a véred, és ha megcsapolod, akkor nem tudod megvenni a feltöltőkártyádat, vagy a repülőjegyedet, vagy a sörödet röviddel, hogy lazázhass egy kicsit, és nem fizeted be a számládat vízre, fényre, hőre és netre.”
Gordon Agáta a Magdolna negyedből.

Gordon Agáta: A Királynő Kertje

Utaztató tündére megkérdezte A. Szása Behemót három kívánságát Londonban, aki a következőket sorolta: kertek-parkok, agárverseny, drogkávéház. Az utóbbi kettőre nem került sor, ezért időnként kívánhatott még egy apróbbat. Városnézőbusz. Ezt a tündér nem engedélyezte, helyette Szása megmászhatta a monumentum faszát belülről, erről oklevelet kapott, és a Tower Bridge kiállítást is, láthatta a hollókat, a koronázást, és a királynő istállóját a sofőr egyenruhájával. Lépcsők, lépcsők és lépcsők. Hobbitok.
Nagyon jó volt, őszintén szerették egymást függőtársával, míg a kertek-parkokat hiánytalanul bebarangolták.
Hyde park, Kew Garden. Szociológiai séta után egy evolúció-utazás. Milyen szellemanya él ezen a szigeten, ez volt a kérdés lényege, erre a spirituális találkozásra készültek Úrnőként, mint szubeurópai, szellemi szabad, és szélesen civilizált női generációk összegződése. Virginia Orlando Woolf és Bátori Drakula Erzsébet összes közös ismerősének az összegződése. Nőrangú pszichonauták.

Királynőfogyatkozás van, most jövök rá, pedig még soha nem éreztem ilyen erőteljesen a női jelenlétet, mint ezen a szigeten. Erős teher, jól hordott leányuniverzum, készülődik egy új generáció évszakváltása. A Hyde parkban Diana emlékszökőkút, a királyi botanikus kertben Diana üvegházemlék. Az elveszített nő, az elvesztegetett női, amely spirituális szellemmé magasztosult a szigeten. A sziget Ő Fensége II. Erzsébet Királynőé. A megőrzött nő, egy hatalmas öregasszony, biztos, hogy omnipotens, láthatatlan szellemóriás.
A Stonehenge nem fért bele a programba, de az úrnő-kultusz szent helye az egész sziget, a botanikus kert tele cédrusokkal.
Tündék és hobbitok, nők és férfiak, varázserő és spirituális képességek alapján valahogy ezt olvasom az angol kollektív tudatban a nőkről és a férfiakról, ezt olvasom Agatha Christie-ből vagy Harry Potter-ból is. Ez a kollektív kép nem a szexről szól, ez is lehet nagyon üdítő ezen a szigeten, hiszen a szex fárasztó és hálátlan dolog, miközben gyakran nyálkás. Mindenesetre ennek a kollektív nőképnek domináns darabja az anyakirálynő, ez azt jelenti, hogy mindenki fejében ott él egy ilyen nő, anyaúr ő fensége szigorú tekintetével és korlátlan tulajdonjogával.
A Kew Garden egy világbirodalom gyűjteményes tárlata, az egyesült királynőség minden zegzugából teremnek itt növények, nagyon jó gondozásban. Genetikai ős-szülőnk, növény nevelt minden állatot, és legvadabb pusztításuk is semmiség. Mondja a kert, nagyszerű evolúciós példatár, és nem is juttatja eszünkbe a tőkefelhalmozást meg a gyarmatosítást. Darwint juttatja eszünkbe, meg a királynőt, az üvegházpaloták és tanösvények. Angliában kilencven millió fa él, és a teázó nyári lak mögé kis tölgyest telepítettek a királyi hercegek.
A cédrus nem magányos, Londonban ligetekben él! Miért ne? Anyaúr Őfensége Akaratában.

A Hyde Parkban vad nádasok, kikopott gyep, erdőfoltok, rózsaliget. Sok sétáló, sok nő, szub-afrikai, szub-arab, szubeurópai spirituálisok, a ruha vagy a bőr feketében.
Angyalokat látok sokfelé. Itt sétál két nő, arabok, nem csador van rajtuk, de az egész testüket és a fejüket is borító fekete kelme, finom és bő, szép esésű, buján csavarodó fényes szövetben sétálnak, akkor indultak sétájukra, amikor mi, szinte végig láttam őket a távolban, egyszer elhaladtunk egymás mellett. Fiatal szépségek voltak, az arcuk kiragyogott a feketéből, elegánsan és elmélyülten engedték látni tökéletességüket, amelyhez nem férhetett kétség. Magas rangú angyalúrnők, látta A. Szása és a társai is, akik szintén magasan küldetéses angyali lényekként sétáltak.

A Kew Garden is Őfensége Anyaúrnő 2. Erzsébeté, libástul, tavastul. Övéi az üvegházpaloták, a pagoda, a cédrusligetek, a tanágyások, övéi és az Istennőé. A cédrusligetek magas női princípiumok szent helyei, az evolúciós ökoszisztéma nőbirodalmi tanácsa telepedett épp kétszázötven éve ebbe a kertbe, a gének és mémek legjava, a növényi másolódó képesség minden titka. Ezt hordozza a kert, mondhatjuk hogy az örök élet titkát, ezt a női titkot, amelyért időről időre eljönnek az angyalok, és visznek belőle egy kicsit magukkal. Ezért indulnak a legkisebb királylények az óperenciás tengeren is túlra, az üveghegyen is túlra és szolgálják öreganyát meg a hétfejű telhetetlent. Egy cédruságért az életfáról. Genetikai ős-szülőnk, növény nevelt minden állatot, és legvadabb pusztításunk is semmiség. Mondja a kert úrnője az angyaloknak, és megmutatja a lét számtalan szintjének tökéletes betöltöttségét.

A nyár brutális hőséggel folytatódott, a Mária-Magdolna sarkán a harmadikon állandósult a 35 fok Háznagy Elza kis lakásában, ahová hazaérkeztek 7 boldog távoli nap elteltével izzadtan és fáradtan. A. Szása Behemót helyi hűtéssel próbálkozott. Függönyöket behúzta, kimosta és teregette a takarókat, köntösöket, huzatokat, mert a párolgás hőelvonással jár, megfürdette elanyátlanodott macskáját, Keke Mária Lombhullatót, aki rosszul bírta a kánikulát.
Londonban voltunk, mesélni kell a gyerekeknek, kapnak néhány kagylót, a nagyok meg reményt. Anglia jó hely, barátságos, színes és szorgalmas, jó ott.

A sorozat előző részei:
Magdolna negyed - 7. rész

Magdolna negyed - 6. rész

Magdolna negyed - 5. rész

Magdolna negyed - 4. rész

Magdolna negyed - 3. rész

Magdolna negyed - 2. rész

Magdolna negyed - 1. rész

Néma Nővérekkel a gyilkosságok ellen!

2009-08-06T11:00:00.006+02:00

A Néma Nővérek naponta
Este hattól hajnal négyig
Virrasztanak a Gödörnél
Az Erzsébet téren, a felszínen.

A Néma Nővérek
minden nappal többen lesznek!
Vállald a virrasztást,
Őrizd a virrasztó lángot
A Néma Nővérekkel.
Hozz mécsest, gyertyát, kavicsot vagy 1 szál virágot.

Csatlakozz a virrasztókhoz!
Ha több órát vállalsz
és vállalod, hogy váltasz régóta virrasztókat
jelentkezz itt: lombhullato@index.hu
vagy smsben: 30-750-2997

A Kislétai Mária és lánya elleni merénylet
provokáció és hadüzenet.
Hadüzenet a cigányoknak.
Hadüzenet a nőknek.
Hadüzenet minden békés
becsületes magyar embernek.
Álljon elő, aki ezt magára vállalja!

A Néma Nővérek követelik,
hogy az elkövető személyek és szervezetek
vállalják fel a terrorcselekményt!

A Néma Nővérek
addig maradnak a Gödörben
amíg a tetteseket kézre kerítik
vagy feladják magukat
és megkapják büntetésüket!

Csatlakozz a Néma Nővérekhez!

Ördögi körök – Láng Judit interjúja Neményi Mária szociológussal

2009-08-06T07:00:00.003+02:00

Agyonlőttek egy 45 éves roma asszonyt, 13 éves lányát, pedig súlyosan megsebesítették ismeretlen tettesek hétfőn hajnalban Kislétán. Ezzel a kilencedik támadást követték el romák ellen. A romaatrocitásoknak eddig ötven sérültje, és hat halottja van.

„Sok roma politikus, vagy gondolkodó számára is sérelem, hogy nem lehet romaként megnevezni valakit, mert ennek törvényi, adatvédelmi és emberjogi vonatkozásai vannak, de ugyanannyi hátulütője is, mert elveszi a romaméltóság elérésének az esélyét is… Akkor lehet valaki büszkén roma, ha a társadalom többsége számára vannak értékes részei is, vagy olyan, amit értékel a többség. Ehhez, muszáj néven nevezni őket… Fontos, hogy tisztázzuk a diszkrimináció (megkülönböztetés) fogalmát, mert kettős értelemben használatos. Ha az érzéseinkről beszélünk egy csoport kapcsán, abból nem következik feltétlenül a megkülönböztetés. Akárhogy is gondolkodunk, nincs eszközünk diszkriminálni kivéve, ha olyan pozícióban vagyunk, ahol ezt megtehetjük. A diszkrimináció aktív tevékenység...„ – Neményi Mária szociológussal Láng Judit beszélgetett.

Beszélgetés Neményi Mária szociológussal, a tragédia, a szegénység és a diszkrimináció összefüggéseiről

„Az a tény, hogy a legutolsó kivégzés a roma Holokauszt éjjelén történt meg, nyilván nem véletlen. Ez olyan erejű üzenet, ami elől becsületes ember nem térhet ki többet.” – jelentette ki Neményi Mária, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, osztályvezetője. Részt vett az 1970-es évek elején a Kemény István által vezetett országos cigány- és szegénységkutatásban, 1976-ban a SOTE által folytatott vizsgálatban, melyben annak a hátterét figyelték, hogyan függ össze a szociális helyzet a fogyatékossággal. Részt vett családszociológiai, gender, kisebbségszociológiai témájú, és nemzetközi kutatásokban is. Neményi Mária elmondta: szociológusként az elmúlt évek kutatásaiban, mindig valamilyen részkérdést emelt ki. A különböző viszonyokat, legtöbbször a többség-kisebbség relációit próbálta elemezni, távolabbról a strukturális okokat, a közelebbiekben pedig az emberi viszonyok csapdáit, vagy nehézségeit megérteni. Neményi Mária 1981-tõl kezdve, az MTA Szociológiai Kutatóintézetnek kezdetben tudományos munkatársaként, majd főmunkatársaként, jelenleg tudományos tanácsadójaként végzi kutatásait.

- Szomorú aktualitás: mit gondol a sorozatos romatámadásokról?

- A kérdésnek két oldala van. A rendőrség munkáját illetően nyilván nincs okom kétségbe vonni, hogy az illetékesek mindent elkövetnek, hogy megtalálják a tetteseket. A másik oldal, egy politikai ördögi kör: a tettesek érezhetik úgy, hogy a magyar politikai elit megosztott ennek a szó szerint vett rasszista terrortámadás sorozatnak a megítélésében. Mindaddig, amíg a Jobbik és a Magyar Gárda ebben a kontextusban röhögheti ki a törvényeket, mindaddig amíg a magyar egyházak és a köztársasági elnök gyakorlatilag az emberi szolidaritás minimumát nem mutatja, ezek a náci bűnözők okkal érezhetik azt, hogy „eltűnhetnek” a sötét éjszakában. A rendőrség is magára van hagyva, hiszen nyilvánvaló, hogy azért nem buktatja le a tetteseket senki, mert a romákkal szemben a „fehér emberek” szolidaritása többet ér bármi másnál, tehát adandó alkalommal még a gyilkosságot is elnézik nekik. Mindez naponta bizonyítja a romák számára, hogy az ő életük és biztonságuk senkit nem érdekel, és attól tartok, ennek a pszichológiai következményei többszázezer emberben hosszú évtizedeken át tartó nyomot hagy, sérülést okoz, olyan bántalom ez, aminek a következményeit a magyar társadalom talán még fel se fogta.

- A szegénység, milyen kapcsolatban áll a diszkriminációval?

- Fontos, hogy tisztázzuk a diszkrimináció (megkülönböztetés) fogalmát, mert kettős értelemben használatos. Ha az érzéseinkről beszélünk egy csoport kapcsán, abból nem következik feltétlenül a megkülönböztetés. Akárhogy is gondolkodunk, nincs eszközünk diszkriminálni kivéve, ha olyan pozícióban vagyunk, ahol ezt megtehetjük. A diszkrimináció aktív tevékenység: az, amikor valakit megkülönböztetünk, és ezért hátrányos helyzetbe hozzuk. Például, ha egy roma munkára jelentkezik, telefonon mondják, hogy jöjjön, kell a munkaerő, viszont amikor meglátják, hogy cigány, akkor elutasítják. Elutasíthatnak akár egy fiatal nőt is így, akiről feltételezhető, hogy gyerekeket fog szülni. Ilyenkor történik meg a diszkriminálás. Ez egy olyan folyamat, amikor valakit a neme, az életkora, a származása, vagy akármi más alapján megkülönböztetnek, és ezért hátrány éri. Ez elindíthat valakit a szegénnyé válás útján. Gondoljunk a romákra! Az ő esetükben nyilvánvaló, hogy már a születéskor elkezdődik a megkülönböztetésük, és később a szegénységüknek az egyik meghatározó okává válik.

- A romák tényleg maguk tehetnek a szegénységükről?

- Említettem, hogy már a születésüktől elkezdődik a romák kirekesztésének folyamata, mely aztán ördögi körként termeli újra a szegénységüket. Egy csecsemő esetében ez olyan ok, amelynek még semmi köze az ő teljesítményéhez, vagy az intelligenciaszintjéhez, viszont a kirekesztő hozzáállás vezethet oda, hogy adott esetben nem normális iskolába irányítják. Az iskolai szelekció, egyrészt a többségi szülők kimeneküléséből, másrészt pedig olyan regionális, vagy települési okokból származik, aminek a következménye, hogy nem maradnak mások a településen, mint romacsaládok.
Valójában iszonyatos szerepe van a sztereotipikus látásmódnak és az előítéleteknek abban, hogy valakit fogyatékosnak minősítsenek. Másrészt, fontos, hogy milyen intézmény áll az adott területen lehetőségként, ahová a gyereket el tudják helyezni. Bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy a családok felelősek abban, hogy állandósul életükben a szegénység, de olyan hatások érik őket folyamatosan, amik megnehezítik, hogy olyan utat járjanak be, mint egy többségi. Ez óhatatlanul azt eredményezi, hogy a magyar társadalom iskolázatlan és szakképzetlen réteget állít elő, a roma családok gyerekeinek nagy többségéből. Ez rossz munkaerő-piaci helyzethez vezet, és emiatt nincs a romák előtt nyitva a legális és méltó munkalehetőség. A fekete és alkalmi munkában a kiszolgáltatottságnak egy olyan szintjére kerülnek, amely nyilvánvalóan a következő generációra is tovább öröklődik, mert nincs példa, hogy miért érdemes tanulni. Így a diszkrimináció együtt járva mindenféle társadalmi okokkal odavezet, hogy egy réteg nem csak szegénnyé válik, hanem folyamatosan megkülönböztethetővé is. Ezért a szegénység és az etnicizálódás fogalma nem véletlenül szokott egybecsúszni.

- Hogyan képezzük az előítéleteket?

- Ahhoz, hogy kiismerjük magunkat a világban, kategóriákban kell gondolkodnunk. Például: férfi-nő, a nemzetek nyelve, vagy az életkori csoportok alapján. Tehát a kategóriaképzés egy teljesen általános emberi tulajdonság, viszont van egy sajátossága; ahhoz, hogy jól érezze magát valaki a bőrében, a saját csoportját értékelni kell, és sajnos ezt úgy teszi, hogy a másik csoporttal kapcsolatos félelmei, averziói alapján valamilyen módon egy negatív képet, vagy egy általánosítást hoz létre róluk. Ez egy egyszerű magyarázata a kategorizálásnak, sztereotipizálásnak, és előítélet-képzésnek, de ne felejtsük el: ez benne van mindannyiunkban.
Nem csoportkategóriákban kell megpróbálni gondolkodni, hanem indivíduumokban és egyénekben. Ez leginkább a pedagógusra vonatkozik, az óvónőre, az orvosra, tehát különösen azokra, akik valóban nem csoportokkal kerülnek kapcsolatba, hanem egyes emberekkel. Ezt a hozzáállást tanulni lehet. Nem véletlenül alakultak ki a legkülönbözőbb érzékenyítő, és előítélet-mentesítő tréningek. Főleg a szolgáltató, segítő foglalkozásokban kell törekedni arra, hogy ezek a tréningek mindenki számára lehetővé váljanak. Csinálják sok helyen, de ennek számottevő eredménye úgy látom, nincs még.

- A média hogyan tud segíteni, vagy ártani?

- A média rendkívül alkalmas a sztereotipizálásra, mert ez az eszköze. Tehát azzal tud megjeleníteni és jellemezni, hogy tipizál. Nem ártalmatlan, viszont nehezen kikerülhető. Egy komoly tudományos műsorban szinte mindig férfiak beszélnek, és csak olyankor kerülnek nők fontos, megnyilvánulási pozícióba, amikor olyan területnek a szakértői, amit a többség nőiesnek értékel. Ez egy látens, vagyis rejtett hatás. Nincs kimondva, hogy azért beszélnek csak férfiak, mert csak ők értenek hozzá, de mégis folyamatosan azt sugallják: a férfiember milyen pozícióra juthat el, és mire a nő. Ugyanez vonatkozik a média romaábrázolására. Láthatjuk Győzikét, az aranyláncos, kicsit debil, de ugyanakkor azért mégis népszerű bolondos fickót, aki eszetlenül szórja a pénzét.
Persze, hogy a nézők egy része arra fog gondolni, hogy a romák minek panaszkodnak, amikor gazdagok. A másik ábrázolás a nyomor képe és van még a bűnöző cigányé. Ezek azok a sztereotipikus roma képek, amiket a média sulykol az emberekbe. Nem is tudom melyik a kevésbé ártalmasabb ezekből a megjelenítésekből.

- Említette, hogy csak egy pozícióban lévő ember tud diszkriminálni. Beszélhetünk erről részletesebben?

- Önmagában, ha valaki előítéletes az lehet, hogy a szomszédasszonyának árt, de nem tud lényegi kárt okozni, ha nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis, ha nincs intézményes és stuktúrális háttér, ami fönntartja, táplálja és megengedi, akkor tulajdonképpen az előítéletesség csak egy pszichológiai jelenség, nagyon csúnya, de nincs közvetlen hatása. Akkor van baj viszont, ha az előítéletességnek strukturális támasza is van. Egy példa: a magyar közoktatást fönntartó intézményeknek felelőssége és törvényi hátterének szerepe van abban, hogy itthon ennyire szelektív az iskola, és ennyire különböző minőséget nyújt a gyerekek különböző csoportjainak. Ha nem lenne szabad iskolaválasztás, ha nem lenne lehetősége az iskoláknak is a gyerekek közti válogatásra, és a körzetesítés be lenne tartva, az esélyegyenlőség ebből a szempontból jobban tudna érvényesülni.

- Demokratikus megoldásnak látszik. A szülőknek joguk van választani.

- A demokrácia szempontjából jó, viszont esélyegyenlőségi szempontból meg egyáltalán nem jó a szabad iskolaválasztás. Valószínűleg amikor bevezették ezt a lehetőséget akkor nagyon pozitív törekvés volt, hogy az addig egységes és buta iskolarendszert valahogy megváltoztassák. Az oktatást kutató kollégáktól tudom: a világon egy olyan ország sincs, mely ennyire szabadon engedné az iskolaválasztást, mint Magyarország. A közoktatáshoz való hozzáférés külföldön általában valamilyen szigorú szabályokon alapszik, és csak magániskolákban lehet ettől eltérő tananyagot vagy magasabb színvonalú oktatást biztosítani, de akkor azért fizetni kell. Magyarországon az állam tulajdonképpen közpénzen, és kedvezően finanszírozza a közép- és a magasabb osztályok gyerekeit, miközben a szegényebbeket, mondjuk a romákat is, kifejezetten a rossz minőségű, és alacsony státuszú iskolákba irányítja, vagy ott koncentrálja. Ez szerintem botrány! Nem elfogadható! Ehhez képest az, hogy adott esetben, az iskolában tanító pedagógus előítéletes-e vagy sem, az szinte lényegtelen.

- Milyen magatartásformák társulnak a szegénységhez?

- Sokféleképpen lehet reagálni a diszkriminációra. Az egyik ilyen például a belenyugvás. Ez egy csendes, rezignált elfogadása a kisebbségi helyzetnek, vagy a megkülönböztetésnek. Passzív megoldás és nem arra vezet, hogy a helyzetéből valaki kikerüljön. Másik lehetőség a felismerés: igen, ha ilyennek születtem, akkor megkeresem ennek a csoportnak az értékeit, megpróbálok büszke lenni rá, megpróbálok kiválni, és mondjuk romaként érvényesülni. Ez egy elég jellegzetes válaszreakció azok a részéről, akik aztán aktivizálódni kezdenek különböző romaszervezetekben. Tehát a különbözőség talaján kezdenek magukban erőt gyűjteni. Harmadik fajta kitörési lehetőség lehet az integrálódási vágy. Mindent úgy csinálni, ahogy a többség, csak nagyobb erőfeszítéssel. Tehát nem a saját csoport felmagasztalása a lényeg, hanem a saját személyének a megerősítése ahhoz, hogy a többségbe be tudjon illeszkedni. Van a reménytelenségnek egy olyan foka is, ami agressziót szül. Ha valaki úgy érzi, hogy összecsapnak a hullámok a feje fölött, és minden reménytelen, akkor elég gyakran önsorsrontó formákhoz nyúl. Például az alkoholizmus, vagy a kábítószerezés, és még néhány deviáns viselkedés ebből a reménytelenségből fakad. Másrészt, amit megélhetési bűnözésnek neveznek: tyúktolvajlás, uborkalopás, szintén egy rossz reakció egy kilátástalan helyzetre. Azért meg kell értenünk, ha valakinek mérlegelnie kell azt, hogy a gyereke egyáltalán élelemhez jusson, vagy a szomszédtól elvegyen valamit, akkor lehet, hogy úgy fog dönteni: nem engedi éhen halni a gyerekét.

- A cigánybűnözés szóról mit gondol?

- A szó, eleve feltételezi, hogy egy etnikum tagjai általában véve bűnözők, de azon kívül is összemos dolgokat. Az apró lopások tényleg irritálóak tudnak lenni egy kistelepülés közösségében, és kellemetlenségeket okoznak. Viszont van a maffia típusú bűnözés, aminek sokan szeretnek etnikai színezetet adni. Ott volt például, a veszprémi Kozma gyilkosság, vagy amikor az enyingi cigányok százötvenen, demonstrálva végigmentek a siófoki mólon. Erre nem lehet mondani, hogy szegénység, vagy tudatlanság, hanem ezt inkább az összefonódó korrupt kis világ tartja fenn. Ha jól tudom, ez a csoport védelmi pénzek beszedéséből élt, a prostitúcióhoz is köze volt. A rendőrség szeme előtt játszódott minden, a rendőrség mégse tett semmit. Egy szintén szimbolikussá vált bűncselekmény: az olaszliszkai eset. Ami ott történt, az egy tömegpánik jelenség. Az elkövetőkben biztos meg lehet találni az indulatok hátterét, mozgatórugóját, ami nyilván nem felmenthetővé, de érthetővé teszi a történteket. Az olaszliszkai és a veszprémi történet is véres kardként vonult be a médiába, és azt sugallja folyamatosan, hogy a cigányok egy ember alatti, és mindenre képes csoport. Megint csak nem az individuumot nézik.

- Beszélhetünk szegénykultúráról?

- Ez olyan kifejezés, amit az antropológiai, vagy a szociológiai szakirodalom használ, de én nem szeretem ezt a kifejezést. A másik fölmerülő fogalom ezzel kapcsolatban az úgynevezett underclass, ami a társadalmi osztályokból kirekesztődött és az alatti rétegről beszél. Ez abból az igyekezetből fakad, hogy ne az etnikus jellemzőit fogják meg egy kulturális, vagy egy társadalmi jelenség megnevezésére. Részben elfogadható mindkét megnevezés, abból a szempontból, hogy ne legyen összemosva, és ne lehessen azonosítás jelet tenni szegénység és cigányság között. Viszont, nem akarja néven nevezni az érintettek nagy részét, ezért elveszi a romáktól, az érintettektől annak a lehetőségét is, hogy a kultúrájuk, sajátosságaik, vagy hagyományaik, akár értékként is megnevezhetőek legyenek. Sok roma politikus, vagy gondolkodó számára is sérelem, hogy nem lehet romaként megnevezni valakit, mert ennek törvényi, adatvédelmi és emberjogi vonatkozásai vannak, de ugyanannyi hátulütője is, mert elveszi a roma méltóság elérésének az esélyét is. Személyesen is nehéz valakinek a romaságát felvállalni, hogyha a roma fogalom csak negatívumokat, a társadalom számára nehézséget, koloncot, egy problémahalmazt jelent, és semmit, ami pozitívum benne. Akkor lehet valaki büszkén roma, ha a társadalom többsége számára is láthatóak azok az értékek, amelyek a roma közösségeket jellemzik. Ehhez, muszáj néven nevezni őket.

- Mi a véleménye a pozitív diszkriminációról?

- - Ennek ellenére szükség van rá. Jól kell kommunikálni, de ez a politikusok és a média dolga, hogy ne a túltámogatási mítosz kerekedjen felül. Ha valaki olyan hátrányokkal indul, amiket nem tud az állam a maga napi normál működésében kompenzálni, sőt tulajdonképpen egyre tovább erősít, akkor szükség van rá. Tudjuk, hogy a magyar iskolarendszer élenjár a társadalmi különbségek fölnagyításában, ahelyett, hogy tompítaná. Az esélyekben egyre nőnek a különbségek ahelyett, hogy csökkennének. Ha ezeket nem képes az állam szabályozni, akkor mégis valamilyen módszert ki kell találni, hogy az esélyegyenlőséget legalább részben, vagy bizonyos területeken behozza. Ezeket különböző kvótákkal, foglalt helyekkel, pozitív diszkriminációval lehet megoldani. Így van mindenhol a világon. Így történt a nők esetében is. Nagyon heterogén csoport, amennyiben lehet társadalmi nagy csoportnak nevezni a nők csoportját, de mégis a legkülönbözőbb szinteken szükségük van segítő, vagy megerősítő intézkedésekre az egyenrangú társadalmi bevonásukhoz. Lehet, hogy egy elvont liberális eszme alapján ez a hozzáállás nem jó, mert haladjon mindenki a saját képességei szerint, de ha a képességek nem tudnak kibontakozni strukturális okokból, akkor rá kell segíteni. Az iskolai ösztöndíjak, vagy a foglalkoztatási kritériumok a romák alkalmazásával kapcsolatban, kifejezetten olyankor, amikor az a támogatás, vagy a program célja, hogy bevonjon, mondjuk munkanélküli romákat bizonyos munkalehetőségbe, akkor arra kell törekedni, hogy valóban azok legyenek a haszonélvezői, akire irányulnak ezek a programok. Úgyhogy ezt teljesen elfogadhatónak tartom.

Láng Judit

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 14.

2009-08-05T07:00:00.000+02:00

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 14. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

Sapphire: Push - 14. rész

Hát, tényleg csak haza akartam vinni Abdult, meg pihenni, hogy összeszedjem magam és visszamenjek a suliba. De mikor hazamentem a kórházból, anyu megpróbált megölni. Már megígértem magamnak, hogy ha még egyszer így nekem jön, leszúrom, hogy belehal. De mikor megtörtént, amikor fölkelt arról a díványról oszt nekem rontott, elfutottam. Fölkaptam Abdult, a cuccomat, oszt becsaptam az ajtót. Ott volt a kicsi baba a karomba, a cuccom, oszt ő meg kurva picsa szukának nevez, azt mondja megöl, mer tönkre tettem az életét. Mindjárt megöl "PUSZTA KÉZZEL!" Mintha egy fekete fal zuhanna rám, nincs más, csak a futás. "Először elloptad a férjem! Aztán elszedetted tőlem a segélyt!" DÜNÖNG! Nincs idő semmit se mondani. Mikor kint vagyok, megállok a lépcső tetején, erősen rá nézek. Még mindig habzik a szája, a férjéről beszél, akit állítólag elloptam. Odamondok még neki egyetlen dolgot, mikor megyek lefele a lépcsőn. "Megerőszakolt az a nigger. Kurva kövér szar, nem loptam el a férjed MEGERŐSZAKOLT! MEGERŐSZAKOLT!"
Sikítok, Abdult fogom, meg a kórházi csomagot pelenkával meg ilyesmivel, meg egy nejlonzacskót a saját cuccommal.
Nem is gondolkodok, a lábaim visznek vissza a harlemi kórházig. Tudod, Koch be akarja záratni, azt mondja, csak a niggereknek maguknak nem kell kórház. Farrakhan azt mondja, kell. Miz Rain azt mondja, Farrakhan egy bedilizett antiszemita, homofób hülye. A puncim fáj. A balesetire vezető járdára fordulok. Aztán visszafordulok, bemegyek az elülső ajtón, azt mondom, a szülészetre akarok menni. Nem lenne szabad fölengedniük macera nélkül, a gyerekrablók miatt. De a picsa látja, hogy ott van nekem Abdul. Biztos tudja, hogy ha bármi lenne, akkor otthagynám a kis fütyist, nemhogy elrabolnék egyet.
Kiszállok a liftből, keresem Lenore Harrison nővért, az Vaj nővér neve még abból az időből, mikor a Kis Mongót szültem. Már felkapaszkodott, ő a kórtermek királynője. Én meg mi leszek? A babák királynője? Nem, én az ABC királynője leszek – az írásé meg az olvasásé. Nem hagyom abba az iskolát, és nem adom oda Abdult és a Kis Mongót is vissza fogom szerezni egyszer, talán. Még azt se tudom, hogy néz ki, vagyis azon túl, hogy retardált.
Várom. Másik nővér megy el mellettem, rám néz, azt mondja emlékszik rám 1983-ból. Vékony, fekete, én nem emlékszem rá. Azt mondja, sajnálja, hogy megint itt lát, remélte, hogy tanultam a hibáimból. Mi a szar ez?! Nem követtem el hibát, hacsak nem azt, hogy megszültem, oszt Miz Rain azt mondja, valami céllal születtem, meg Mr Wicher azt mondja, van érzékem a matekhoz. Nem tudom, milyen cél, de tudom, hogy van célom, értelmem, és Farrakhannal egybehangzóan van egy mindenható allah istenem.
Hiba? Nem hiszem. Hiba, ha niggerek erőszakolnak meg. Azt hiszem, én lehetek megoldás. Hol a kurva életbe van az a sárga szuka. Most nincs lakásom. Abdul és én hajléktalan vagyunk. Látom, ahogy a gonosz anyu letépi a posztereket a falról, összetúrja a ruhámat, meg minden. Most már föl kell emelnie azt a kurva seggit!
Vaj nővérke jön. Megmondom neki, mi történt. Mesélek neki az iskoláról, Farrakhanról, allahról, a matekról – hogy Mr Wicher azt mondta Mrs Lichensteinnnek, hogy van érzékem a matekhoz, meg az ábécéről. Hogy Miz Rain azt mondta, gyorsabban haladok a magán-és mássalhangzókkal, mint akár Rita Romero, aki fehérbőrű. Elmondom neki, hogy alig láttam a Kis Mongót mióta a nagyanyám elvette és hogy Abdul is az apámtól van. Nem szégyellem – Carl Kenwood Jones a ferde, NEM én!

Precious vagyok BCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
A babám itt van
A babám fekete
Lány vagyok
Fekete
Lakást akarok

Segítsen, nővérke, segítsen Miz Lenore. Segítsen. Az egy, amit megtanultam a suliból meg az órai beszédből, hogy kinyissam a szám. Ms Rain azt mondja, ez egy nagy ország. Azt mondja, a bombák többe kerülnek, mint a segély. Bombák meg minden szar gyerekeket gyilkolnak. Fegyverek emberek ellen háborúznak – mind többe kerül, mint a tej meg a pelenka. Azt mondja, ne szégyelld. Ne szégyelld. Sokszor olyan, mintha menő lenne, annyira mondja. De mondja, mér – hogy átkódoljon minket, hogy szeressük magunkat. Én szeretem magam. Nem fogom hagyni annak a hájas nagy kurvának, hogy seggbe rúgjon meg üvöltözzön velem. Nem adom oda Abdult. Nem hagyom abba a sulit.
Vaj nővérke azt mondja, most mennie kell, nem akar itt hagyni, de el kell hoznia a gyerekét a dajkától, a váltás majd segít.
Az új nővérkétől kérek betétet, vérzek. Ezt a nővérkét nem ismerem. Olyan hidegen nézeget. Valami szart sutyorog egy másik nővérnek, azt aszondja, az otthonba kell mennem. Mintha elegük lenne belőlem. Gond vagyok, amit el kell tüntetni a szemük elől. Nincs kabátom, azt mondom. Azt mondják, majd az éjjeli szálláson adnak valamit, amikor odaérek. Üljek nyugodtan, majd a furgon jön értem oszt letesz, meg pár másik beteget is. Nővérke azt mondja, sok ember kerül ki a kórházból, hogy nincs hova mennie, nyugodj meg, nem vagy különleges.
A szállás olyan, mint egy téglavár, dohos, pár villanykörte lóg a plafonról. A picsa, aki az ágyszomszédom, folyton üti magát az öklével. Meg se ÁLL. Egy másik csaj, akinek fölpuffadt a keze a szertől, meg össze-vissza van karcolva, meg minden szar, azt mondja "Tedd a cuccod az ágyadba".
Szoptatom Abdult. Sír. Csurom víz. Olyan, mint egy kis patkány, vagy macska. Tudok egy pár dolgot, amit kell vele csinálni, de megijedek, mikor öklendezik. Csak hét napos. Meg is halhat. Nő, nagy nő, nagyobb, mint én és öreg – kábé negyven, odajön oszt lerántja a lepedőt a priccsemről. Anyura emlékeztet, a vörös fény a szemébe, ahogy a haja föl van rakva. Mit kéne csináljak; a puncim mintha szét lenne tépve, a derekam sajog, a mellemből folyik a tej, a melltartóm átázott, és nem jó a szaga, ez a dilinyós meg erre elveszi a lepedőmet.
– Add vissza a kölyöknek a takaróját – mondja a hölgy, akinek tűnyomok vannak a karján.
– Baszod – azt mondja a dilinyós – szart se adok vissza.
Én meg leveszem a huzatot, amit a műanyag matrac tetejére húztak, oszt Abdul köré tekerem, aztán magamat tekerem Abdul köré, oszt leheveredek arra a hideg műanyagra. Bárcsak kioltaná valaki a villanyt! De nem. Elalszok én, akárhogy is. Mikor fölébredek a szatyrok a cuccommal sehol, az egyik cipőfűzőm ki van kötve. Lehet, hogy ez ébresztett fel, hogy valamelyik megpróbálta lehúzni a cipőt a lábamról. Hány napot nem aludtam Anyu lakásába, azt gondoltam, ennél semmi se rosszabb. Felkelek, bekötöm a cipőmet. Ezek a kurvák itt teljesen bediliztek. Megetetem Abdult. A testem a reggelije. Magamnak is kell szereznem kaját.
Abba a szállóba vagyok, ami közel van a kórházhoz. Ez nem fog így menni. Hány óra van? Reggel hat. Miz West! A folyosónk végén lakik, ő nem hagyta, hogy Anyu halálra rugdosson, mikor Mongót szültem. Ő bír engem. Mindig el is mentem neki vásárolni, kicsi korom óta.
– Precious, hozz egy doboz cigit, meg egy nagy zacskó serclit!
– Jó, Miz West.
– Tartsd meg az aprót, Precious.
Egyszer azt mondta, Ha bármikor akarsz valamiről beszélni, jöhetsz hozzám.
De sose mentem. Most meg már nem is tudom a telefonszámát. Hogy is jutna be Anyu lakásába, hogy elhozza a cuccomat?
– Reggeli? – azt mondja a drogos csaj.
– Aha – mondom. Egy csomó csaj, nő, az ajtó felé nyomul. Egy páran csak ülnek az ágyukon, mintha sokkolva lennének, vagy mi. A drogos csaj a nyomulókra mutat, azt mondja, kövesd azokat. Azt csinálom.
Kávé egy fém kübliből, egy kis doboz müzli meg egy banán. Nem iszok kávét. Majdnem hét van. Bassza meg, megvárom Miz Raint az előtérben. Talán ma is korán jön be. 8. 45-ig várok rá. Beparázik, mikor bejön az ajtón oszt meglátja, hogy a Hotel Teresa előterébe ülök a földön, Abdul meg a karomba. Majdnem elfeledkezek magamról, úgy elkezdem sajnálni. Ő csak ábécétanár, nem szociális munkás, vagy ilyesmi. De hova mehetek máshova?
Rá van írva az arcára, hogy soha többet nem leszek hajléktalan. Motyogva káromkodik, hogy micsoda béna szociális háló, legalapvetőbb szükségletek, egy újszülött gyerek, EGY ÚJSZÜLÖTT GYEREK! Most INTÉZKEDIK. Rhonda mögötte jön be. Nincs suli, az egész Mindenki tanul a telefonnál van! Mindenkit fölhívnak, Anyut, a polgármesteri hivatalt, meg tévéket! Mire vége a napnak, Ms Rain azt mondja, lesz hol laknod, Isten a tanúm. ISTEN a tanúm!
Akkor jön az a Queens duma. Az ideiglenes szállóra akarnak küldeni Queensbe, azonnali kezdéssel! NEM! Mit tudok Queensrő?! Arabok, koreaiak, zsidók meg jamaikaiak – csupa olyan szar, amire nekem meg Abdulnak semmi szükségem sincs. Itt, itten maradok Harlemben. A harlemi ház azt mondja, nem tud két hétre bevenni. Ms Rain főnöke ráül a vonalra. Nyugat-indiai nő, nem veszi be a süketelést. A pasija valami bizottság fejese. Leteszi a telefont, azt mondja, Holnap felveszik. Úgyhogy csak ma éjszakára kell helyet találniuk nekem. Mindenki azt mondja, alhatok nála. De tudod, hol alszok? Ms Rainnek van egy haverja, aki valami gondnok a Langston Hughes házba, ami itt van a sarkon túl, városi jellegzetesség. ELTÖLTÖK EGY ÉJSZAKÁT A LANGSTON HUGHES HÁZBA, AHOL Ő ÉLT RÉGEN. Én meg Abdul az álomgyáros házába! A következő nap meg ide jövünk, és azóta is itt lakok. Itt, a félúton-házba, az a legjobb, hogy van valaki, akire rábízhatjuk a gyerekeinket, még mi hetente háromszor négy órát vagyunk a suliba. Queensbe, se Ms Rain, se suli.
Tetszik nekem itt. Jobb, mint otthon, Anyu lakásába, mármint. Nekem ágyam van, Abdulnak meg bölcsője. Ruhásfiók, asztal, szék, könyvszekrény az én könyveimnek meg Abdul könyveinek. Pár könyvem:

1. Lucy Fern élete 1 és 2 (két könyv), írta Moira Crane
2. Pat King családja, írta Karen McFall
3. Harriet Tubman: Metróellenőr, írta Ann Petry
4. Élve vagy halva: Harriet Tubman igaz története, írta Ann McGovern
5. Malcolm X, írta Arnold Adoff
6. Egy darab belőlem, írta J. California Cooper
7. Kedves Jóisten, írta Alice Walker
8. Válogatott költemények, írta Langston Hughes

Abdul pár könyve:

1. Fekete őstörténet, írta Lucille Clifton
2. Harold és a lila kréta, írta Crockett Johnson
3. Egy kis egér története, aki beszorult egy könyvbe, írta Monique Felix
4. A fiú, aki nem hitt a tavaszban, írta Lucille Clifton
5. Szia, cica!, írta Ezra Jack Keats

Anyaöl

2009-08-04T10:21:00.015+02:00

Magyarországon második éve magyarcigány pogrom van, magyarcigány bér-gyilkosságok sorozata zajlik, amelyeket politikai hangulatkeltésre használnak. A terror-sorozatban, ártatlan magyarok és cigányok feláldozásában mindkét oldali politika felbújtó és tettestárs szerepben vesz részt.

„Tegnap hajnalban halálra söréteztek egy anyát
egy negyvenöt éves asszonyt
mint egy bekerített szarvastehenet meg a borját,
az ágyában lőtték agyon őt meg a lányát.

Ez egy jóslat, egy kártya a pakliból
ezt húztuk, ezt kaptuk,
ezt nyomták az arcunkba
akiknek minél rosszabb annál jobb.

Mit jelent egy anyagyilkosság?
Mit jelent az elkövetőnek?
Mit jelent az örvendőnek?
Mit jelent a gyászoló családnak?

Éjjel háborgott a Magdolna negyed
Éjjel alig aludtak,
Éjjel ordítottak fájdalmukban,
A Néma Nővérek éjjel virrasztottak.

Azt jelenti hogy gyilkosok vagyunk.
Azt jelenti hogy érzéstelenek.
Azt jelenti hogy leöltük a békét.
Azt jelenti hogy nincs kegyelem."

Gordon Agáta

Újabb halálos merényletet követtek el romák ellen, Szabolcsban. Hétfőre virradóra Kislétán ismeretlen támadók az otthonában lőttek agyon egy 45 éves alvó asszonyt, 13 éves lányát pedig súlyosan megsebesítették. A rendőrség megítélése szerint a hétfői bűncselekmény beleillik abba a romák elleni támadássorozatba, amelyek ügyében a Nemzeti Nyomozó Iroda folytat eljárást.

A 45 éves asszony meghalt, míg 13 éves lányát súlyos sérüléssel szállították a nyíregyházi kórházba. Egy gégészekből és traumatológusokból álló orvosi team kezdte meg a gyermek operációját, a műtét jelenleg is tart. Felföldi Pál sebész-főorvos stabilnak és kielégítőnek, egyben "természetszerűleg súlyosnak" is nevezte a kislány állapotát. Az MTI információja szerint két vadászfegyverből tüzeltek a kislétai családra, így legalább két elkövetője volt a hétfő hajnali támadásnak.

Kisléta polgármestere szerint nem voltak haragosai a meggyilkolt asszonynak. Pénzes Sándor elmondta, hogy a gyilkosság a Bocskai utca negyedik házában történt éjfél környékén. A tettesek berúgták a bejárati ajtót, majd rálőttek a szobában alvó 45 éves nőre és annak 13 éves lányára.

A polgármester közölte: az anyát körülbelül hajnali négy óra tájban hívták fel testvérei, mert együtt mentek volna napszámba dohány törni. A testvérek háromnegyed öt tájban érkeztek a házhoz, dudáltak, de mivel nem jött ki senki, bementek az épületbe. A rokonok a véres kislányt a szoba előterében találták, édesanyja holtan feküdt a szobában — mondta Pénzes Sándor. Hozzátette: a kert felől nyomok vezetnek a ház felé.

A polgármester közölte, hogy a megtámadott roma család köztiszteletben állt, az édesanya öt lányt és öt fiút nevelt, férje korábban, egy fiúgyermeke pedig három hónapja halt meg. Hozzátette: a család rendszeresen dolgozik, és segélyt is kap. Pénzes Sándor szerint sem a meggyilkolt nőnek, sem családjának nem voltak haragosai.

„Az egész falu meg van döbbenve ezen a véres kivégzésen, nem tudjuk, mi motiválhatta a gyilkosokat” — mondta a polgármester. Az MTI tudósítójának helyszíni tapasztalata szerint nagy a tanácstalanság a faluban, az emberek az út szélén állva találgatják, mi lehet a tragédia oka. A gyilkosság helyszínét a rendőrség teljesen lezárta, senkit sem engednek a ház közelébe.

Ebben az évben már a második

Szabolcsban ez a második, romák ellen elkövetett fegyveres támadás, amely halállal végződött. Április 22-én egy tiszalöki 54 éves férfit lőttek le a háza udvarán, amikor éjszakai műszakba indult dolgozni.

Újságírókra támadtak a romák?

A Magyar Televízió hétfő esti Híradója arról számolt be, hogy "elüldözték a faluból" az ott forgató tévéstábokat, ezért az élő műsorba a település határából jelentkeztek be. A riporter közlése szerint a romák az MTV Roma Magazinjának szerkesztőjét is bántalmazták. Joka Daróczi János, a Roma Magazin szerkesztője az MTI megkeresésére megerősítette, hogy inzultálták, de mint fogalmazott, megérti az indulatokat, és nem a romákra, a szituációra haragszik.

"Megértem, hogy mi zajlik a családban és a település lakosságában" - fogalmazott a televíziós újságíró, és az atrocitásért a médiát hibáztatja, mert véleménye szerint "mindenkit egy kalap alá véve" kezelte az ügyet. Közlése szerint a korábban még "békésnek" mondható emberek között akkor csaptak fel az indulatok, és elégelték meg az újságírók jelenlétét, amikor a HírTV riportere élő bejelentkezésében azt mondta, valószínűleg szerelemféltés állhat a tragédia hátterében.

A Szabolcs megyei Kislétán hétfő hajnalban támadtak rá fegyverrel ismeretlenek saját otthonukban anyára és lányára. A bűncselekmény áldozatát az Országos Cigány Önkormányzat saját halottjának tekinti. A Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) az újabb támadással együtt már nyolc bűncselekmény ügyében nyomoz. Az országos rendőrfőkapitány hétfőn 100 millió forintra emelte a nyomravezetői díjat a romák elleni támadások ügyében. A 100 millió forintos díj a legmagasabb a hazai kriminalisztika történetében.

Az országos rendőrfőkapitány hangsúlyozta: a 100 millió forintot annak fizetik ki, aki segít valamennyi támadás ügyében kézre keríteni az elkövetőt. A kislétai bűncselekmény - amelynek nyomozását átvette a Nemzeti Nyomozó Iroda - tettesének kézre kerítésére 10 millió forint nyomravezetői díjat tűzött ki.

forrás: Metropol

Palya Bea koncert és virrasztás a tegnapi mészárlás anyaáldozatáért

2009-08-04T10:00:00.001+02:00

Ezt az estet régóta tervezte Palya Bea és Bódis Kriszta.

Most ez a koncert megint virrasztás is, a hétfő hajnalban legyilkolt Máriáért és a magyarcigány sorozatgyilkosság minden áldozatáért.

Palya Bea koncert és beszélgetés Bódis Krisztával holnap este a Gödörben.
Augusztusi programot ajánlunk figyelmükbe.

PALYA BEA koncert + beszélgetés Bódis Krisztával
Gödör (V.ker. Erzsébet tér)
Augusztus 5-én este 6-kor

A koncerten adományokat fogadunk el a hétesi roma alkotótábor számára.

Palya Bea koncert

Jszberény
Aug. 7-én 20.00 órától

A koncertre a XIX. Csángó Fesztivál keretében kerül sor.

Sokszínű Budapest – Nemzetiségek Fesztiválja

2009-08-03T07:00:00.008+02:00

A Sokszínű Budapest – Nemzetiségek Fesztiválja programsorozat keretén belül, augusztus első hetében kerül sor a cigánynapokra. Az eseményt többek közt a Romano Drom Együttes fellépése színesíti.
Augusztusi programot ajánlunk figyelmükbe.

FOLKLÓR ÉS KIRAKODÓVÁSÁR
A MŰCSARNOK MELLETT
Július 6. – Augusztus 8.

A CIGÁNY NAPOK PROGRAMJA

Augusztus 3. 18 órától
SZILVÁSI GIPSY FOLK BAND

Augusztus 4. 18 órától
Shukár Táncegyüttes

Augusztus 5. 18 órától
Látó Imre és zenekara muzsikál

Augusztus 6. 18 órától
Romano Drom Együttes

Augusztus 7. 18 órától
Romani Rota együttes Balogh Ferenc vezetésével

Augusztus 8. 18 órától
KARAVÁN Família koncert zárja a Fesztivált

Rendező: PHRALIPE FÜGGETLEN CIGÁNY SZERVEZET
Email: daroczia@mmikl.hu

Támogatók: Polgár Alapítvány, Romano Kher, Fővárosi Önkormányzat, Magyar Művelődési Intézetés és Képzőművészeti Lektorátus, Rossi Bt

médiapartner: NÉPSZAVA, C-PRESS

Versvasárnap – Aletta Vid

2009-08-02T07:00:00.000+02:00

„Ha olvasol meg, ugyis megtalalod,
Csak az ismeri olvasatom, s nem mas,
Ki ekezettelen angollal lett szaz
Nemzet kozott a babel ujabb tagja,
S ki, mint magam, nyelvet, magat feladta.”

Aletta Vid verseiből.

Coming out 8.
Van idom Mozart Requiemere,
Chopin Fantasy Impromtu-jet is sokszor hallgatom.
Van agyam, borondom, brokkolim, abrakom:
Stoppardot innen oda pakolgatom.
Es este kepzelodom. Mi hat e szeles
Vilagon, mit elerni ne volnek kepes?
Hogy visszaterjen, terembe erjen,
Hogy teruljon, forduljon, hogy igekben eljen
Minden hosszu maganhangzonkat kavarva
Anyamtol lett ajandekomnak nagyja.
Nezzunk inkabb a szemben levo hazra.
A haz folott esotol azva-fazva
Mosollyal lepked orzo angyalom -
Elvezi, persze... Ujabb alkalom
E London itt, hogy meg messzebbre rantson.
Nem en, o jar a konnyebbik csapason.
Ott mar talan gondolni sem megy maskepp.
Csak angolul. A hideg raz. A nasznep
Korottunk all - baratsagos csalad lesz.
A szo, a "szo" egy lavalatta ag lesz.

Coming out 7.
Le vagyok lassulva, jo igy, jo leszek,
Eszek valami edesseget, vagy jonnek a szeszek.
Nem irt valaki, ez a nagy gondom.
Fraszt, az a gondom eppen, hogy irt,
De nem tetszik, hogy 3-4 sor, s vege.
Ez oly kozombos, mondhatnam blazirt,
Ha idaig eljutottal, megerdemled ezt is,
Hogy szep legyen egy sor - virag, egyeb,
Tulipsbed, agyas, ekezet, hol vagyod,
Ha olvasol meg, ugyis megtalalod,
Csak az ismeri olvasatom, s nem mas,
Ki ekezettelen angollal lett szaz
Nemzet kozott a babel ujabb tagja,
S ki, mint magam, nyelvet, magat feladta.

Coming out 5.
Meg mindig ay ekeyetes betuk hianza yaklat fel,
Es hogz ay z es a y hol talalhato,
Pedig mar van ujra hossyu i betum és
A y es a z is rendes rendhagzo,
Nyar van es eladtam a verseimet,
Ma fogok venni helzettuk egz cipot,
Boldogan koltok a koltes helzett,
Eltelnek a termekenz idok.
Szerelmes vagzok es bevandorlo,
A poyiciom stabilan ingatag,
Neha vissyaolvasok, furcsa fillerek
Porognek versek, nzelv, anzag.
Valaki all a fak koyott, es
a fuvola Moyartul messyirol...
sajnalnam, persye, ha nem sajnalnam tobbe
mi meg eler a Semmibol.

*****

2003, E mai nap szul, Magveto, versek, meg ekezetekkel es posztmodernul. NKA-osztondij, regenyt irtam. MAOE-osztondij, dramat irtam. Moricz-osztondij, tanulmany Dery dramairol. E percben nincsen iroasztalom, de Londonban elek, es kezdem megszeretni.

„Aletta Vid kortárs magyar író Londonban, a sokasodó magyar nőíró emigráció egyik lélegzője. A megtapadás folyamatáról adnak hírt a versek, a mentális trükkökről és mechanizmusokról, amelyekkel ki lehet bírni idegenben és otthont találni újra, kinn és benn...
A kétnyelvű töredékes értelmezhetőség gyakorlódik és gyarapodik, a türelmes vágy az üzemanyaga ennek az érzelmi motornak, mely a költőké, fiktív-plátói-virtuális, mint a billentyűkiosztás...”

A Versvasárnap rovat korábbi szerzőinek versei:

Versvasárnap - Balázs Brigitta

Versvasárnap - Millei Ilona

Versvasárnap - Seregély Ágnes

Versvasárnap - Ughy Szabina

Versvasárnap - Czapáry Veronika

Versvasárnap - Király Odett

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 13.

2009-08-01T07:00:00.001+02:00

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 13. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

Sapphire: Push - 13. rész

III

Fiú. Fiú lett. 1988. január 15-én született a harlemi kórházba. Abdul Jamal Louis Jones. Az a babám neve. Abdul az, hogy isten szolgája; Jamal, azt elfelejtettem; Louis, az Farrakhan, persze. A suliba egy új csaj, Joyce adott nekem egy könyvet, amibe afrikai nevek vannak. Már tudtam, hogy Abdul lesz, ha fiú lesz. De nem tudtam, hogy az mit jelent.
Az én nevem azt jelenti, hogy valami értékes – Precious. Claireece, az valaki másnak a neve. Nem tudom, honnan szedte az anyám ezt a baromságot.
Hát, semmit se tudok a gyerekről, örülök neki, meg szomorú is vagyok. Jön egy szociális munkás. Beszélek vele. A Kis Mongóról kérdez. Megmondom neki, hogy a Kis Mongo a nagyanyámmal van odaát a St. Nicholas sugárúton. Azt hiszem, nem kellett volna. De elegem volt. Elegem volt a játékból, hazudozásból. Miz Rain azt mondta, hogy azt olvasta, az igazság szabaddá tesz; azt mondta, nem biztos, hogy ő is elhiszi. Hát, ez az igazság kirúgatja Anyut a szoctámból. Mer nekem azzal jött, hogy a szoctám az az, hogy a Kis Mongo nála lakik, és ő lát el mindkettőnket, úgyhogy két kiskorúért kap pénzt, meg minden. Nem tudom, mi lesz most. Tudom, hogy én fogom kapni a pénzt, de van akkor, ha még mindig az anyám házába lakok? Kell egy saját lakás, oszt a szoctám nem ad olyan sokat. De az a legfontosabb, hogy vissza akarok menni a suliba. Csak ezen jár a fejem – mit csinálnak? Mit olvasnak? Elvesztettem a fonalat? Azt hiszem igen.
Novemberbe volt a születésnapom, sose mondom el senkinek, úgyhogy sose tudja senki. De én gyújtok gyertyát magamnak. Örülök, hogy Precious Jones megszületett. Szeretem a gyereket, amit szültem. A mellemből szopik. Először rossz érzés. Kidörzsöli, fáj, aztán már jó. Jó baba. De nem az enyém. Úgy értem, enyém, én nyomtam ki a puncimból, de nem úgy, hogy találkozok egy fiúval, beleszeretek, szexelünk, oszt baba lesz belőle.
Azt hiszem, engem megerőszakoltak.
Azt hiszem, amit az apám csinál, olyan, mint amire Farrakhan azt mondja, hogy a fehér pasik csinálják a fekete nőkkel. Jajj, borzalmas volt, és a fekete pasik előtt csinálta; tényleg borzalmas. Ja, Farrakhan a videón azt mondja, a rabszolgaság idején a fehér pasik csak kisétáltak Harlembe a rabszolgákhoz, akik elkülönítve éltek a fehér emberek házaitól, oszt azt a fekete nőt vitte el, amelyiket akarta, oszt ha akarta, fogta magát, oszt megcsinálta azt vele akkor is, ha a férje ott volt. Ez állítólag jobban sértette a fekete férfit, mint a fekete nőt, akit megerőszakoltak – mert a fekete férfinak végig kellett néznie az erőszakot.
Az én babám szép kis baba. De nem szeretem. Egy strici gyereke. De az rendben van, Miz Rain azt mondja, mi a megerőszakolt gyerekek nemzete vagyunk, hogy a mai amerikai feketék az erőszak szülöttei.
Még mindig nem akarom, hogy valaki is tudja, de megint elmondom, mint mikor tizenkettő voltam. Hogy is mondhatnám azt, hogy a gyerek apja ismeretlen, mikor én ismerem?
A suli a mindenem. Tudom, hogy vissza akarok kerülni a suliba. Ott van nekem a kis baba, aki a cicimet, a mellemet szíjja. Imádom Abdult. Ő normális. De én nem? Vissza akarok menni a suliba. Abdul az utamban van. Abdul nem mehet a Mindenki Tanul alternatív iskolába. Mihez kezdek most? Szeretem a gyerekem, de ő nem az enyém, vagyis az, de nem én basztam érte. Megerőszakolt az apám. Most a saját életem helyett lett nekem Abdul. De szeretem Abdult. Suli, menni akarok, abdult szeretni, suliabdulsuliabdulsuliabdul.
Írok Miz Rainnek a naplómba, mikor bejön a kórházba, visszaír nekem, mint a suliba:

Kv Miz Rain!
évkt ülk rn sose taunk
(éveket ülök órán, sose tanulok)
de csn apm gyerekt az mg egyt
(de csinált apám gyereket és még egyet)
bárcs lene psm de nem
(bárcsak lenne pasim, de nincsen)
br mr elnt bszt vna fvl mn
(bár, már elnézést basztam volna fiúval mint)
ms lany az jgs ln h kirg slibo
(mint más lányok, akkor jogos lenne, hogy kirúgnak a suliból)
szrt gyerek abcdefghijklmnopqrstuvwxyz
(szeretem a gyerekem)

Kedves Precious!

Ne feledd el fölírni a dátumot (1988. január 18.) a naplójegyzeteidre.
Örülök, hogy szereted a babádat. Úgy gondolom, hogy egy olyan szép, fiatal lánynak, mint te, kell, hogy legyen lehetősége iskolába járni. Úgy gondolom, hogy elsősorban magadért tartozol felelősséggel. Nem szabad kimaradnod az iskolából. GYERE VISSZA AZ OSZTÁLYBA. SZERETÜNK TÉGED.

Szeretettel Miz Rain

Ms R 1988 jn 19
SZ______ mnk krd h karme rökb dni Kis Mng Abdul
(Szociális munkás kérdezi, hogy akarom-e örökbe adni a Kis Mongót és Abdult)
Mg tdn lön
(Meg tudnám ölni)
Nm sgt elv gyrek
(Nem segít ha elveszik gyerekeket)
lev Abdul smse mrd
(elveszik Abdult semmim se marad)

Precious!

Szerintem pont a fordítottja. Ha megtartod Abdult, lehet, hogy nem lesz semmid. Írni és olvasni tanulsz, ez minden.
Gyere vissza az iskolába, ha kikerülsz a kórházból.
Csak tizenhét vagy. Az egész életed előtted van.

Ms Rain

I. 20.
Ngyny jn ltgatb asznd csk ktya pty kl sz hya t
(Nagyanya jön látogatóba azt mondja, csak egy kutya pottyant kölyköt és hagyja ott)
ksb azmn égm ktya s
(később azt mondja, még a kutya se)

Kedves Precious!

Ne hagyd el az évszámot (1988) a naplójegyzeteidről.
Precious, te nem vagy kutya. Te egy csodálatos fiatal nő vagy, aki megpróbál valamit kezdeni az életével. Van hozzád néhány kérdésem:
1. Hol volt az anyád, amikor az apád megerőszakolt?
2. Hol van most a Kis Mongo?
3. Mi lesz neked a legjobb ebben a helyzetben?

Ms Rain

Mss, Rinas
sok kdr kdr Kcsd?
(sok kérdést kérdez) (kicsoda?)

Snk
(senki)
gyed
(egyedül)
Farkhn s
(Farrakhan se)
nya s
(anya se)

nygy s pa bz vk
(nagyanya se apa basz évekig)
k Mn ngyv___
(Kis Mongo nagyanyámmal)
lgj nkm h nm vsz lv t nh az gmd
(legjobb nekem ha nem veszek többet levegőt néha azt gondolom)
mg j nya krk ln
(meg jó anya akarok lenni)

Precious Jones

Drága Precious!

A jó anyaság lehet, hogy azt jelenti, hogy hagyod, hogy más nevelje föl a gyerekedet, aki jobban meg tud felelni egy gyerek szükségleteinek.

Ms Rain

Mz Rain
N flgy flrn a npt Ms Rn
(Ne feledje fölírni a dátumot Ms Rain)
Én vgy leglk gyerkm nk
(Én vagyok a legalkalmasabb a gyerekemnek)

Ms Precious

1988. január 22.
Kedves Ms Precious!

Amikor egy kis gyermeket nevel az ember, segítségre van szüksége. Ki fog neked segíteni? Hogyan fogod fenntartani magad? Hogyan fogod folytatni a tanulást?

Ms Rain

Ms Rain
sg sg nya sg nkm
(a segély segít anyunak. Segít nekem.)

Precious Mi

Kedves Miss Precious!

Ha hazakerülsz a kórházból, nézz körül, mennyit segít a segély az anyádnak.
Te tovább is mehetnél, mint az anyád. Letehetnéd az érettségit és járhatnál főiskolára. Bármit megtehetsz, Precious, csak hinned kell benne.

Szeretettel Blue Rain

„Csak egy nap az élet...”

2009-07-31T15:00:00.001+02:00

Kiállítás megnyitó, Koncertek és Musical az Urániában.
Egész napos megemlékezés a Roma-Zsidó Holocaustra.
Továbbá a Coco Chanel című francia életrajzi dráma és több mint 30 film vetítése jelentős nyári kedvezményekkel.
Augusztusi programokat ajánlunk figyelmükbe.

„Csak egy nap az élet...”
Uránia
2009. augusztus 1. szombat 10:30-tól

Mottó: „Mentsd meg azokat, akik a halálba vitetnek; akik megöletésre tántorognak, bárcsak visszatartanád!
Mert azt mondod majd: " Íme nem tudtuk ezt! " De aki a szíveket vizsgálja, nemde Ő látja?!
Aki a lelkedet őrzi, Ő tudja; és mindenkinek a cselekedete szerint fizet.”
/ Példabeszédek 24:11-12 /

Horváth Mária és Máté Erika holokauszt balladákat olvas majd fel, továbbá megtekinthető lesz a Roma-Zsidó Holocaust kiállítás is.

11:30 - tól KONCERTEK: Sabbathsong Klezmer Band; Horváth Mária-Máté Erika; Szakcsi Lakatos Béla és az Új Magyarországi Gipsy Jazz - 1500,-Ft

15:30 - "Hogyan Tovább ?!" Párbeszéd és eszmecsere Iványi Gábor (Mensch Alapítvány) vezetésével

18 óra - "A Láthatatlan Kéz" című musical Eszter könyve alapján -1500,-Ft

Kedvezményes egész napos belépő: 1900,-Ft

Telefonos jegyrendelés: 061-486-3400

*****

Ezenkívül minden nap este 9 órától az Uránia Filmszínház műsorán a Coco Chanel című színes feliratos francia életrajzi dráma.

Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.

Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.

- Port.hu –

*****

Nyári kedvezmény az Urániában több mint 30 filmre!

A kedvezményes filmek listája az alábbi linken tekinthető meg:
http://www.urania-nf.hu/filmismertetok/nyarikedvezmeny.php

A város mindenkié

2009-07-31T07:00:00.002+02:00

„Elege van abból, hogy a hajléktalan embereknek se hangjuk, se jogaik nincsenek?
Szeretne részt venni a helyzet megváltoztatásában?
Ez egyedül lehetetlen, de együttműködésben sikerülhet!
Augusztusi programokat ajánlunk figyelmükbe.

A Város Mindenkié csoport ezúton meghívja egy a hajléktalan emberek önszerveződéséről és érdekvédelméről szóló képzésre, amelyet a New York-i Picture the Homeless (Képzeld el a Hajléktalanokat) nevű szervezet négy tagja tart.

A szervezetet 1999-ben két hajléktalan férfi alapította, amikor elegük lett a hajléktalan embereket érő rendőri zaklatásból. Céljuk, hogy a hajléktalan emberek kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogukért. A szervezet minden tevékenységében - a döntéshozástól az akciók szervezéséig - a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak.

A képzés célja, hogy elindítson Budapesten egy ehhez hasonló kezdeményezést, amelyben a hajléktalan emberek meghatározó szerepet játszanak saját érdekeik védelmében. A képzésre olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt valamint hajlékkal rendelkező jelentkezőket várnak a szervezők, akik szívesen részt vennének egy ilyen szervezet megalapításában és hosszú távú fenntartásában: akik tenni akarnak egy egyenlőbb és igazságosabb társadalomért.

A képzésen nagyjából fele-fele arányban vesznek majd részt érdeklődő hajléktalan és nem hajléktalan emberek.

A képzés időpontja: 2009. augusztus 8-10. (szombat-hétfő), 8-16h
A képzés nyelve angol, a szervezők szinkrontolmácsolást biztosítanak. Az angol nyelvtudás NEM feltétel!
A képzésen minden résztvevő reggelit és ebédet kap.
A képzésen a részvétel ingyenes!

Jelentkezés:

Maximum 2 oldalas motivációs levelét küldje az alábbi e-mail címek egyikére. A motivációs levél tartalmazza, hogy mi a célja a képzésen való részvétellel és milyen korábbi tapasztalata van a hajléktalanság, illetve a társadalmi aktivizmus terén.

Jelentkezés és további információ:

Udvarhelyi Tessza 06-20-381-8998, evatessza@hotmail.com
Vojtonovszki Bálint 06-20-449-9110, balint.vojtonovszki@gmail.com

*****

A Város Mindenkié
BMSZKI Nagyterem (XIII. kerület, Dózsa Görgy út 152.)
2009. augusztus 4. (kedd) 19-21h

Beszélgetés a hajléktalanok önszerveződéséről a New York-i Picture the Homeless tagjainak részvételével.
Az előadás angol nyelvű, magyar tolmácsolással.

További információ:

Udvarhelyi Tesszánál és Vojtonovszki Bálintnál kérhető, a fennebb már ismertetett elérhetőségek egyikén.

SORMINTÁK - 2. rész

2009-07-30T11:00:00.001+02:00

LÁSS NE CSAK TÉVÉZZ!

SORMINTÁK

A sorozatok többnyire családi kategóriájú műalkotások, nézheti apraja-nagyja, és nézi is, nem árthat, csak használhat kisbabától dédikéig mindenkinek. És hát egyedül is jobb a semminél.
Külön magyarázkodás nélkül minősíthetem a Maffiózókat és a Kés alattot ffisorozatnak, és nem a nézők többsége miatt, hanem a világkép, működési elvek és erkölcsisége miatt.

A „ffisorozat” a ffivilág alapelveit mutatja meg, domináns szereplői ffiak, apák, szakemberek, főnökök, családfenntartók. A ffisorozatok világa kevésbé biztonságos, több a vér, az erőszak, a verés és verekedés, mint a nősorozatokban. Hamar bekúszik a történetekbe képileg is a terror, a törvényenkívüliség. Ezek zömmel üzleti-pénzhajhászati bűnbeesések, ritkábban érzelmi-családiak. A Maffiózókban a legvilágosabb a képlet: a törvénykerülő ffiak egymástól védik jó pénzért a törvénytisztelőket és a családjukat is, a Kés alatt sebészei pedig extra haszon reményében futnak bele a szex- és drogszakma veszélyes mélységeibe.
A ffiak hagyományos funkciója a védelem, és hogy ezt jól elláthassák, ekképpen saját fontosságuk soha ne csorbuljon, kiválóan veszélyeztetik egymást, magukat és a környezetüket. Hol a törvényen kívüliek, hol pedig a törvény képviselői miatt kell védeniük magukat, családjukat és javaikat. Mindezt titokban kell megtenniük, csak nagy krízisek esetén kell bevallaniuk női hozzátartozóiknak, hogy miben sántikálnak.
Ez az izgalmas társadalmi ffijáték a nők számára kissé megterhelő. Részben a titkolózás miatt, amely alighanem része a védelmüknek, ám aláássa a bizalmukat, részben a női felelősségérzet miatt, ami lényegesen kevesebb nőnek engedi meg, hogy törvénytelen játékokkal veszélyeztesse gyermekei és hozzátartozói testi-lelki biztonságát.
Azonban izgalmas filmsorozat alig létezhet titkok és bűnök jól időzített dinamikája nélkül, és ha semmi más nem érdekel az adott sorozatban, már ezzel is kellemesen elszórakozhatunk.

Nem lehet véletlen, hogy a Maffiózókról szóló monstre, ezeregy évados teleregény talán a legnépszerűbb apró hazánkban, megelőzi a Sex&city-t és a Született feleségeket. Azonban a népszerűség titka az lehet, hogy a latinos macsó ffiminta, amelyet a sorozat karikíroz és átnevel, nagyjából vágyott és elfogadott ffiminta a mi kultúránkban.
Nők és ffiak egyaránt szeretetreméltó férfinak tarják, odaadó fia az anyjának, jó apa és férj, csupaszív barát és rendes ember. Egyszerűen nem téveszti meg a nézőt, hogy közben hidegvérű gyilkos, bűnöző, hazug ember, hűtlen férj és veszélyes ismerős, akitől jobb félni és távolságot tartani. Ezt persze pszichiáterének, a szépséges dr Jennifer Melfinek köszönhetjük, akinek a segítségével megérthetjük a vén krokodil érzéseit és ismétlési kényszerét. És azt is, hogy mennyire veszélyes.
Nagyjából magunk is ebben a fázisban vagyunk kis magyar közös tudatunkban, és egyenként is: hagyományos, függő-hatalmi érzelmi dinamikával próbálunk kifinomultabb, egyenlő és együttműködő családi és partnerkapcsolatokat kialakítani.
Ez egyébként a ffielvű világrend új trendje, és ahogyan maffiózóknak nehéz bevenni ezt a kanyart, a magyaroknak sem könnyű. Talán a fiatalosabb generációkra jellemző az új ffiminta értése és követése, mint pl. a trópusi modern Kés alattban, amelynek a ffiideálja ápolt, érzelmeket tudomásul vevő, agressziókezelő ffi, aki helyet ad a nőknek és a nőiességnek saját magában is.

Női sorozat a Született feleségek és a Szex&City:

Egy női sorozatban kevés hely jut a ffivilág véres erőszakosságának. A nőinek tekintett kompetenciákkal foglalkozik, amelyek ugyanolyan világrengetően fontosak, mint a ffikompetenciák.
A női sorozat a totális társadalom amerikai expanziójának derékhada, meggyőző és kellemes agitációs propaganda. Hisz abban a tudásban, amelyet küldetésesen közvetít, ez a többségi tudás, amelynek a helyességéhez és fenntarthatóságához a sorozat világában nem fér kétség.
Teljes érzelmi, erkölcsi, szociális és kulturális azonosulásra ad módot. Kikapcsolja a reális, pénzügyi, napi gondokat, pozitív a jövőképe és az érzelmekre koncentrál.
A nőket veszi célba, ezért fokozottan BIZTONSÁGOS!

A Született feleségek a kompetenciák közül a mentális családszervezés és teljes körű gondoskodás kimeríthetetlen tematikáját használja, kertvárosi díszletekkel. A sorozat családi viselkedésminta-katalógus, játszmagyűjtemény.
A Sex&city pedig a női társadalmi és szexuális reprezentációt mutatja be egy kulturantropológiailag sajátos kis közösségben, azaz négy modelltudatú szingli szokásait a munka, hobbi, szex, hivatás és ffiak témakörökben, amelyek jelentősen átfedik egymást. …

Egy jó sorozat érzelmi tanácsadó és problémakezelő segédeszköz, a nők kiválóan tudják alkalmazni a saját életükre, ahogy a tarot kártyát vagy a horoszkópot is. Hozzá viszonyíthatjuk a saját érzelmi játszmáinkat és technikáinkat. Csak annyira egyedi, hogy a világon bárhol belehelyezkedhet valamelyik szerepébe egy felnőtt, és azonosulhat fölfelé: a közös tudatunkban megképződött ideáltípusok egyikével. A bábu-szerű szereplők, és a történetek közhelyessége tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy szemléltesse azt az érzelmi dinamikát, amelyet át kell adnia.

A közösségi sorozatok

A Sírhant művek és a Jóbarátok multifunkciós életközösségekről szólnak, a család alternatíváját vázolják kiváló rendezőik jövőbe mutató nagy víziói alapján. Érdemes kibontogatnunk a tanulságokat, amelyeket sugalmaznak, és észrevennünk, miféle megoldásokat mutatnak. Amelyek használhatóak volnának a mi legsajátabb, naponta megharcolt hazai élethelyzeteinkben is!
A sorozatok hazája Amerika, ahogy a mi közép-kelet európai kisnépségi közös tudatunké is. A szereplők magányossága fel sem tűnik: izolált, magukra záródott sorsok érkeznek megmutatni az életünket, hibáinkat, viselkedésünket, taktikáinkat, amelyekkel jól-rosszul részt vehetünk a képzelt társadalmi boldogságban, társat találhatunk és valódi otthont maguknak.
A sorozatok a totális társadalom expanziója, a sorozatok által közvetített minta egy fehér, keresztény, angol nyelvű, fogyasztói, középkategóriás, alkohol-tudatmódosítású civilizáció. A tökéletes másolat érdemel tökéletes életet, amelyben szeretet és megbecsülés, pénz és fontosság, szépség és harmónia sugárzik állandóan. A sorozatok ábránd és karikatúra önmagunkról.
A sorozatok nagy tanulságai gyakran női tanulságok, amelyeket többnyire nőktől tanulhatunk meg.

A sorozatok pszichológusai

Fontos, hogy a huszadik század elejének legnagyobb forradalma Freudé volt. Akkora, hogy néhány évtized alatt érvénytelenítette az osztályharc és gazdaság alapú ideológiákat, az olyanokat pl. amilyenben magunk is felnőttünk a 89-es rendszerváltásig. Ami annyira nem volt valódi váltás, hogy még ma is csak ébredezünk belőle hullafoltos demokráciánkban.
Ahogyan a marxizmus – leninizmus mára döglött ideológiája a téeszcsékben és pártbizottságokban öltött testet, úgy a pszichológiai forradalom a szakrendelőkben és a mesterek körüli iskolákban él tovább.
A pszichológia forradalma arra ébresztette rá az európai típusú civilizációt, hogy lélektani értelemben változnia kell, mert ez a kulcsa a személyes és közösségi boldogságunknak.
A nők járnak ebben élen, erős az igényük az önismeretre és arra, hogy empatikusak legyenek. Érteni akarják, hogy mi történik bennük, a társukban, a családjukban. Milyen érzések és hogyan mozgatják sorsuk erőit.
Nálunk is a nők olvasnak többet, járnak csoportfoglalkozásokra, akarnak párterápiát, és egyáltalán: jobbá és boldogabbá válni saját maguk és a hozzátartozóik miatt.
A pszichológiai forradalom vitathatatlan eredménye ez, és az alkalmazott, illetve bulvárpszichológiai alapműveltség, amely nélkül ma már nem lehet élni.

Minden sorozatnak megvan a maga pszichológiai szaktekintélye.
Ebben a tekintetben élenjárók vagyunk, az egyik leghitelesebb lélekgyógyász sorozathős magyar sorozatban él. Számomra kétségtelenül a legnagyobb tanítások dr Bubó szájából hangzottak el, aki soha nem volt rest tanulni a betegeitől és jóra buzdítani őket, a melléfogás mindenkori derűs megengedésével.

A Kés Alattban a páciensek gyakran kifognak a szakembereken, talán azért, mert ennek a sorozatnak a legmagasabb szintű a vulgárpszichológiai tudása, és a lélektani tudatossága is egyben. A pszichológus is csak ember meg a plasztikai sebész is, nem nagyon találnak egymáson fogást ebben a sorozatban. Azonban az önismeretben igényes szereplők mindannyian felmérhetetlenül sokat tanulnak a páciensektől, és még fizetniük sem kell érte.

A Sírhant művekben az elsőszülött fiú barátnője a szakértő a témában, mint pszichológus szülők sajátosan hátrányos helyzetű gyermeke. Megismerhetünk egy különösen rokonszenves iskolai pszichológust is, aki jól tudja átadni tudását a szülőknek és a serdülőknek is, rengeteget könnyítve ezzel a konfliktusaikban.
A személyiségfejlesztés további fontos intézményeit ismerhetjük meg az anya útkereső csoportterápiái alkalmával. Emberek közé menni, sok tükörben meglátni magunkat, és hogy merre tartunk: ez gyakran életmentő élmény a reprodukciós életszakasz izolációjába rekedt nőknek.

Érdekes ebből a szempontból a Jóbarátok. Akik kifejezetten utálják, ha pszichológus mondja meg róluk a tutit, a barátság története, szeretete és elfogadása nélkül. Viszont az egész sorozatot nézhetjük egy csoport dinamikájaként, és így tekintve bizony felbecsülhetetlenül fontos minta átalakuló szocializációs stratégiáink számára. Multifunkciós életközösség, és a család alternatívája.

A Született feleségek családterapeutája dr Bubó típusú gyógyító. Pszichológus kismester, nagyon is hasonlít egy rabbira. Készségesen és magányosan viszi a kertvárosi rászorulók mentális terheit, és szakmája alapkészségeivel olyasféle szolgáltatást nyújt, mint egy háziorvos és egy lelkész együtt.
A sorozat legnagyobb tanulságait azonban nem szakember mondja ki, hanem az első rész elején öngyilkos nő. Ő meséli el nekünk a történeteket és kommentálja a maga bölcs és elfogulatlan nézőpontjából.

A Maffiózókban a karcsú bokájú dr Melfi képviseli ezt a tudást, nagyon szeretetreméltóan. Azt hiszem, nézők milliói éreztek iránta viszonzatlan áttételt, és tisztázták magukban a segítségével számos letagadott érzésüket.
Ez a gyönyörű ötvenes nő látszólag egy teljes életű aszkéta. Az ezredforduló legkompetensebb nőfigurája. Talán ezt a rangot adhatnánk neki, amikor végignézzük jól dokumentált terápiáját a depressziós maffiózóval. Nem nagyon irigyeljük, amikor bunkóskodik vele a bandita, és akkor sem, amikor szerelmet vall neki. Azt hiszem, elismerjük, hogy ez a nő keményen és jól dolgozik, egy nem sok jóval kecsegtető ügyön.
Személyes, szakmai, jogi és erkölcsi dilemmák dzsungelén jut át a betegével. Mindig pontosan tartja a jó irányt, miközben pontosan érti a rosszat.

Gong Odaátra

A sorozat előző része:
SORMINTÁK – A dizájnsebészetről

PORRAJMOS-AKROLEIN

2009-07-30T07:00:00.002+02:00

Porrajmos: elpusztítás, elnyeletés.
Akrolein: az emberi és állati testek elégetésekor felszabaduló légnemű anyag.
„Minden évben augusztus 2-án emlékezik a világ a cigányholocaustra. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 3-ára virradó éjszakán számolták fel Auschwitz–Birkenauban a cigánytábort (Zigeunerlager). A cigány-holocaust a magyar társadalom számára szinte ismeretlen része a magyarországi holocaustnak. Ezért szükséges, hogy mindenki megismerje, hogy ebben az időszakban cigány honfitársaink közül sokan lettek a fasizmus áldozatai.”
Augusztusi programot ajánlunk figyelmükbe.

Szirtes András:PORRAJMOS-AKROLEIN élőkép performance
TŰZRAKTÉR
Augusztus 2.

Rétegzett élőkép a világtörténelemben elpusztított emberek emlékére
„Amikor leszállítottak minket a vagonból még nem is láttam semmit, de rögvest megcsapott az, az édeskés szag, amit sosem fogok elfelejteni. Az akrolein, az égett bőr és csont és test szaga. Azóta is, ha véletlenül valaki megégeti a haját, bőrét, vagy ha templomban járok és megérzem az állati dögök csontjaiból készített gyertyák illatát, felfordul a gyomrom, kiráz a hideg, verejtékezem.
Sosem fogom elfelejteni azt az átható édeskés „illatot”.
Belém ivódott örökre.”

1944. december. 24. alias jr.jr.Andrew Schwifcz

Porrajmos: elpusztítás, elnyeletés.
Akrolein: az emberi és állati testek elégetésekor felszabaduló légnemű anyag.

Tervem az, hogy egy átlátszó lapot függesztek fel. Ezt két-oldalról erős fényszórókkal megvilágítom. Az augusztus 2.-i Roma Holocaust emléknapra érkező közönség minden tagjáról kis digitális gépemmel portrékat készítek. Ezt rögtön beírom a komputerembe. Photoshop programmal kissé megdolgozom, majd fekete fehérben egy átlátszó vékony pausz vagy csomagoló papírra A4-es méretben kiprintelem.
Az így elkészült kép széleit megpörkölöm, megszaggatom, és a plexitáblára kifőzött csontenyvvel felragasztom. A folyamatosan érkező portréalanyok képei egymást félig fedve, eltakarva, egymásba olvadva kerülnek fel több rétegben. Végül egy össztömeg kollázs jön létre, mely egymásba fonódott rétegződött portrékból, testrészletekből áll össze.
Az egész kollázs-montázs építési folyamatot az üres laptól a teljes kép elkészüléséig egy a képmezőre állított videokamera rögzíti kockázásos technikával.
A végeredmény egy kész mű, valamint egy animációs filmdokumentáció a mű elkészüléséről.
Saját magam biztosítom a fényszórókat, a fényképezőgépet, a videotechnikát és a komputert.
A mű létrehozásáért pénzt nem fogadok el, de az elkészült műtárgyat árverésre bocsátom.

2009. július. 6. Szirtes András

PORRAJMOS. Egy elfeledett holocaust
(2004. augusztus 24-én írott cikk)

Minden évben augusztus 2-án emlékezik a világ a cigányholocaustra. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 3-ára virradó éjszakán számolták fel Auschwitz–Birkenauban a cigánytábort (Zigeunerlager). A cigány-holocaust a magyar társadalom számára szinte ismeretlen része a magyarországi holocaustnak. Ezért szükséges, hogy mindenki megismerje, hogy ebben az időszakban cigány honfitársaink közül sokan lettek a fasizmus áldozatai.

A Porrajmos szó jelentése: elpusztítás, elnyeletés. A szó a cigányok megsemmisítését jelöli. A náci terror idején elpusztított európai cigányság számát a szakirodalom 200 ezer és 600 ezer fő közé teszi, míg a magyar cigányságét 5000 és 50 ezer fő közé. A pontos számuk megállapíthatatlan, mivel sok esetben mindenféle regisztrálás nélkül gyilkolták meg őket, miután megérkeztek a koncentrációs táborokba. Hitler 1933-ban történt hatalomra jutása előtt is születtek a cigánysággal szembeni törvények Németországban. Miután Hitler átvette a hatalmat, aszociális személyekké nyilvánították a cigányságot, akiktől ezután megvonták emberi jogaikat, kulturálisan alacsonyabb fajba sorolták őket, és sokukat sterilizálták. Az első kimondottan a cigány - elkülönítő tábort 1936-ban állították fel Berlin külső részén. Ezután cigánytáborokat hoztak létre Kölnben, Hamburgban, Frankfurtban, Essenben és sok más helyen. 1938-ban Németországban és Ausztriában „cigány tisztogatási hetet” rendeztek, ekkor sokukat bántalmazták és zárták börtönbe. 1939-ben Reynhard Heydrick, a Biztonsági Főhivatal vezetője elrendelte 30 ezer osztrák és németországi cigány áttelepítését lengyel területekre (Lublin, Lodz, stb.). Jelentősebb koncentrációs táborok voltak: Treblinka, Sobibor, Dachau, Mauthausen, Buchenwald, Ravensbrück. A legjelentősebb azonban Auschwitz-Birkenau volt, itt közel 25 ezer cigány embert semmisítettek meg. A legtöbb koncentrációs táborban külön jelzést viseltek ruháikon, így pl. Auschwitz-Birkenauban barna háromszöget. Sok ál-orvosi kísérletet végeztek rajtuk. Josef Mengele a hírhedt auschwitzi náci orvos „kedvenc” kísérleti alanyai a cigány ikergyermekek lettek, amelybe sokuk belehalt. 1944. augusztus 2-án és 3-án éjjel az auschwitzi cigánytábor megsemmisítésekor 3-4 ezer ember vesztette életét.

A magyarországi cigányság ellen is több intézkedés született a második világháború kitörése előtt. Törvényeket hoztak a „kóbor cigányok” ellen, így próbálva röghöz kötni őket. 1929-től kezdődően évente kétszer tartottak ún. cigányrazziát az országban. 1940-től bevezették a csendőrségen a nyilvántartásukat. A háború kirobbanása után sok cigány férfit besoroztak a magyar hadseregbe, sokan vesztek ott a Don-kanyarban. A német megszállás után mezőgazdasági munkatáborokat hoztak létre számukra csendőri felügyelettel, így az egykori Bács-Bodrog vármegyében is. A nyár folyamán a cigányság egy része gettókba és internálótáborba került. Ősszel Baja mellett is létesítettek cigánygettót, amelynek foglyait a lebombázott híd körül dolgoztatták. Júniustól jelentős számban deportálták őket német koncentrációs táborokba, ahol nagyobb részüket elpusztították. Augusztusban a Honvédelmi Minisztérium elrendelte cigány munkásszázadok felállítását, közülük is sokan meghaltak. Több magyar település határában kiirtottak teljes cigánytelepeket. A leghírhedtebb tömeggyilkosságokra 1944 és 1945 folyamán, Dobozon, Lengyelben, Lajoskomáromban, Lentiben és Várpalota környékén került sor. A hírhedt komáromi Csillag-erődben is sokan elhunytak.

Szomorú tény, hogy az áldozatok száma sem ismert pontosan. A jövő történészeire vár a feladat, hogy a magyar holocaust eme fehér foltját eltűntessék, és megismertessék társadalommal a magyar cigányság tragédiáját. Addig is mindannyiunk feladata és kötelessége, hogy évről évre megemlékezzünk a nagyrészt ismeretlen mártírokról.

Albert Iván

Hangosabb nők

2009-07-29T11:00:00.001+02:00

Németországban létrejött egy női projekt, „HANGOSABB NŐK” („LAUTerSTARKE FRAUEN”) elnevezéssel. A projekt célja a már meglévő javaslatokat országszerte összegyűjteni, egy hálózatot létrehozni, és lehetőséget teremteni az együttműködésre, amely megvédi a nőket az erőszaktól, ill. az erőszaknak kitett nőknek tanácsadást nyújt és támogatja őket. – Gubicskó Ágnes fordítása.

„LAUTerSTARKE FRAUEN” – Projekt a fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők elleni erőszak megelőzéséhez és leküzdéséhez

Németországban létrejött egy női projekt, „HANGOSABB NŐK” („LAUTerSTARKE FRAUEN”) elnevezéssel. A projekt célja a már meglévő javaslatokat országszerte összegyűjteni, egy hálózatot létrehozni, és lehetőséget teremteni az együttműködésre, amely megvédi a nőket az erőszaktól, ill. az erőszaknak kitett nőknek tanácsadást nyújt és támogatja őket.

A nők elleni erőszak az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a nők körében. A fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők az életkörülményeik miatt különösen ki vannak téve az erőszak veszélyének, bár a probléma egyre nagyobb társadalmi figyelmet kap.

A tabuk ledöntése érdekében a német Egészségügyi Minisztérium egy tervet indítványozott. A Szövetségi Kormány kiadott egy akciótervet, amely a nők elleni erőszak megakadályozását és az érintett nők védelmét célozza. „Egy politikai paradigmaváltás a fogyatékkal élő nők öntudatos életvitelét segíti elő, ami egyre inkább reflektorfénybe helyezi a problémát.”

Így jött létre a „HANGOSABB NŐK” önsegítő csoportok részvételével.

„Mit akarunk?”

A fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők önsegítő csoportjainak és az autonóm női hálózatoknak vannak már javaslataik, amelyek a fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nőkre irányulnak. Ezek a javaslatok azonban inkább helyi szinten találhatóak meg, csak egy fogyatékosságra vonatkoznak. Azok a projektek és szervezetek, amelyek általánosságban irányulnak a nőkre, ugyan tesznek megelőző javaslatokat, azonban alig vagy egyáltalán nem veszik figyelembe – többek között a hiányzó akadálymentesítés miatt – a különböző fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők fokozott veszélyeztetettségét és speciális igényeit.

A „Hangosabb nők” projekt ezért az erőszak elleni kezdeményezéseket hivatott összekötni szövetségi szinten, az érintett nők önsegítő csoportjait erősíteni, a tanácsadói és támogató munkák minőségét javítani, az erőszakos szituációkban cselekvőképességet biztosítani, a társadalmi előítéleteket leépíteni.

2010 nyarán a „HANGOSABB NŐK” projektet egy kongresszus keretén belül kívánják bemutatni, megalapozva ezzel egy erős hálózatot.

Forrás: www.schwerhoerigen-netz.de

Gubicskó Ágnes

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 12.

2009-07-29T07:00:00.004+02:00

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 12. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

Sapphire: Push - 12. rész

Hazamegyek. Olyan magányos vagyok ott, hogy na. Sose vettem még észre. Mindig lefoglal a verés, a főzés, a takarítás, a sunim vagy a lyukam vagy fáj, vagy élvez. A suliba vicc vagyok: fekete szörny, szurtos tehén, rozoga csotrogány hol vagy? A tévé meg a fejembe mindig azt a villogó képet mutatja. Olyan sok bánat meg szégyen mellett nem is éreztem a magányt. Olyan kicsi dolog az, ahhoz képest, hogy rád mászik az apád, az anyád megrugdos, rabszolgává tesz, fogdos. De most, mióta iskolába járok, magányosnak érzem magam. Most, hogy körbe ülök, észre veszem, hogy egész életembe csak a körön kívül voltam. Anyu parancsolgatott, Apu disznóságokkal traktált, a suli sose tanított semmire.
Már egy hónapja tart. Mostanában csak úgy esek be a suliból. Már nem teszek úgy, mintha nem lennék terhes. Följebb engedem a nyakamnál, be a fejembe. Nem mintha nem tudtam volna eddig, de most olyan–részem lett; több mint valami, amit belém nyomtak, azt növekszik, engem meg kövérít. Elrohanok az anyám mellett, a szobámba. Ó, ha lenne tévé a szobámba! Az anyám sose hagyta, hogy legyen tévém. Aszondja, menjek, üljek oda vele. Nem akarok.
A szobámba ülök. Azt is tudom, kitől van a gyerek. De azt nem tudom megváltoztatni. Az abortusz bűn. Utálom a kurvákat, akik megölik a gyereküket. Őket kéne megölni, meglátják, milyen jó! Beszélek a gyerekhez. Jó lenne egy fiú. Egy lány retardált lehet, mint én. Én nem vagyok retardált.
Fogadok veled, lefogadom, hogy a gyerekem tud majd írni meg olvasni! A picsába, megmondtam! Fogadjunk, hogy nem lesz hülye az anyja!
Lenézek a hasamra. Egyre nagyobb vagyok. Csak héthónapos vagyok, de tudom, hogy kilencnek nézek ki. Úgy értem, nagy vagyok. A mérleg megáll száz kilónál, de tudom, hogy ha a kórházi lenne, még tovább menne. Holnap megyek orvoshoz. Miz Rain kiborult, totál kiborult, mikor meghallotta, hogy nem voltam. MAGZAT! MAGZAT! Az egész nyomorult osztály sikítozik, hogy maaaagzaaaat! Mi az? Ezt csináld, meg azt csináld – de minek? Nem mondom el nekik, hogy az elsőt a konyhakövön szültem. Közbe az anyám rugdosott, a fájdalom meg mardosott. Ki hisz el ilyen marhaságokat?
Farrakhanra nézek. Kinézek az ablakon, a másik ház tűzfalára, nincs ég, mint a suliba. Most már van egy másik poszterem is. Miz Rain adott egy olyan posztert, mint amilyen a suliba is van. Azon meg Harriet van Farrakhan mellett. Több mint 300 feketét szabadított fel. Láttad a Gyökereket? Én nem. Miz Rain azt mondja, menj és nézd meg a Gyökerek-et, meglátod, miről szól.
A kezemet a hasamra teszem. Itt ülök, pihenek egy kicsit, míg Anyu nem szól, hogy csináljak ebédet meg mossak föl. 26 betű van az ábécébe. Mindegyiknek van egy hangja. Tedd a hangokat a betűkhöz, keverd össze a betűket és megkapod a szavakat. Vannak szavak. "Baba" B-vel kezdődik, b mint "baba" – mondom kedves, finom hangon. Mihelyst megszületik, megint elkezdem tanulni az ábécét. Ez az én gyerekem. Az anyám bevette a Kis Mongót, de ezt már nem. Elég nagy vagyok már. Ahhoz is nagy voltam, hogy dugjon a férje. Be se jött, hogy azt mondja Carl Kenwood Jones – rosszat művelsz! Szállj le Preciousről! Nem látod, Precious szép gyerek, mint a fehér gyerek az újságba meg a vécépapír-csomagoláson. Precious egy kékszemű vékony gyerek, akinek hosszú hajfonata van, hosszú, hosszú fonata. Szállj le Preciousről, bolond! Itt az idő, hogy Precious is konditerembe járjon, mint Janet Jackson. Itt az ideje, hogy fonatban hordja a haját. Szállj le a gyerekemről, nigger!
Nem, ezt sose mondta. Miz Rain azt mondja, érték. Az értékek éppúgy meghatározzák, hogy hogyan élünk, mint a pénz. Szerintem Miz Rain hülyeséget beszél. Csak azt tudom mondani, azt se tudja, milyen, mikor nincs SEMMID. Pisszenés nélkül várni a segélyt, a segélyt; sírni, mikor késik. A segély fontos. A legfontosabb. Ha az anyám nem kapna értem segélyt, már rég megölt volna (hát, lehet, hogy nem ölt vóna meg, de én így érzem). Miz Rain aszondja, az érzések fontosak. A hírekben egy fehér nő a sivatagba hagyta a tolószékes papáját, mikor elfogyott a segély. Alhémer kórja volt. A kurva egy kaktusz alatt hagyta egy játékmacival. Nekem ne mondja senki, hogy a segély nem fontos.
Anyu aszondja, az új suli szarnak se jó. Aszondja, semmit se tudsz megtanulni, hogy egy könyvbe firkász. Meg kell tanulnod számítógépezni, ha pénzt akarsz. Mikor fognak megtanítani a számítógépre. De Anyu téved. Tanulok én. Családi olvasókörbe fogok járni keddenként. Fontos, hogy olvassa a gyereknek, mikor megszületik. Fontos, hogy színes legyen a fal fölötte. Figyelj baba, a kezemet a hasamra teszem, nagy levegőt veszek. Figyelj, baba (beírom a füzetembe):

A a Afrka
(az Afrika)
B nked baba
(neked)
C cspa fkt
(csupa fekete)
D az dob
E az eszls min an
(eszelős, mint anyu)
F az Fasz
G az Jerm de Jer j
(Jermaine de Jermaine J)
jó G az gojó
H hz
(ház)
I é is vlk
(én is valaki vagyok)
J Jer
(Jermaine)
k kmpc
(kampec)
l lvgő
(levegő)
M frnka igz mns
(Farrakhan igazi manus)
N amkr enm kkk
(Amerika nem Amerika=KKK)
O onn
(onnan)
P pcsk
(pöcsök)
Q qrv
(kurva)
R rsza
(rizsa)
S sh
(soha)
T 2 tna
(két tonna)
V vdó
(videó)
W wn
(van)
X malclm f
(Malcolm X főember)
Z zb
(zaba)

Afrika frankofón írói 10. - Szálimáta

2009-07-28T07:00:00.001+02:00

„Eljött a búcsú ideje, tízrészesre ígértük a sorozatot, ez hát az utolsó darab. Nem tehetem meg az édes guajava illatot árasztó Szálimátával, hogy kihagyjam az ő történetét: excíziót, megerőszakolást, meddőséget, bűbájolást, szerelmet, vágyat, bánatot. Szálimátát férfiíró írta meg, az egyik legjobb és legérzékenyebb. Sajnos néhány évvel ezelőtt meghalt, szomorkodtam, hogy nem írhat már több regényt. Volt egy-két levélváltásunk, miközben fordítottam ezt a könyvét, és értelmezést kértem tőle lenyűgöző nyelvi fordulatairól, amelyekben, ezt ő mondta így, a francia nyelvbe beoltotta malinké anyanyelvét… Amikor A Függetlenség fényes napjai 1968-ban egy kis montreáli egyetemi kiadónál megjelent, vegyes fogadtatásra talált… Azóta számtalan újabb kiadást megért, egyetemi tananyag és az afrikai irodalom klasszikusának számít.” – Ahmadou Kourouma nyugat-afrikai író A függetlenség fényes napjai című regényéről Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató tizedik darabjában.

Ahmadou Kourouma: A Függetlenség fényes napjai
(Les Soleils des Indépendances)
Első kiadás: Montréal, 1968.
Megjelent magyarul a Kávé Kiadónál, 2001-ben

Eljött a búcsú ideje, tízrészesre ígértük a sorozatot, ez hát az utolsó darab. Nem tehetem meg az édes guajava illatot árasztó Szálimátával, hogy kihagyjam az ő történetét: excíziót, megerőszakolást, meddőséget, bűbájolást, szerelmet, vágyat, bánatot. Szálimátát férfiíró írta meg, az egyik legjobb és legérzékenyebb. Sajnos néhány évvel ezelőtt meghalt, szomorkodtam, hogy nem írhat már több regényt. Volt egy-két levélváltásunk, miközben fordítottam ezt a könyvét, és értelmezést kértem tőle lenyűgöző nyelvi fordulatairól, amelyekben, ezt ő mondta így, a francia nyelvbe beoltotta malinké anyanyelvét.
Nagy élmény volt fordítani, szinte együtt éltem vele.
A történet egy rendszerváltás idején játszódik. A függetlenség elnyerése után Fáma, Horodugu hercege, az utolsó Dumbuja, nem találja helyét a kialakuló új rendben, ahol érdemei ellenére nem kap szerepet a hatalomban, mert írástudatlan, mint a szamár farka. De most hagyjuk Horodugu hercegének ironikus-szomorú, varázsos és tanulságos történetét (A függetlenség fényes napjai az interneten jutányos áron még kapható, szívből ajánlom), mert ma itt csak feleségével, Szálimátával fogunk foglalkozni.
Először úgy ismerjük meg őt, ahogyan a férje látja. Fáma imádkozik a mecsetben, de gondolatai Szálimáta felé kalandoznak.
Szálimáta szívjóságban, éjszakai édességben és simogatásokban túláradó asszony, igazi gerlice; feneke kerek és alacsony, háta, melle, dereka és alhasa sima és végtelen az ujjak alatt, és mindig zöld guajava illatot áraszt. Allah bocsássa meg Fámának, hogy így elragadtatta magát Szálimáta édességének fölidézésében; de ez csak emlékeztető arra, hogy a nyugalom és a béke mindaddig elkerüli Fáma szívét és szellemét, amíg Szálimáta meddőségtől szárad, amíg a gyermek meg nem fogan. Allah! tedd, tedd már, hogy Szálimáta megtermékenyüljön!...
Miért marad még mindig meddő? Miféle átok üldözi? Pedig... mindent kipróbált már!

Varázslót, marabut, áldozatokat és orvosságokat, mindent de mindent. A has száraz maradt, mint a gránit, hatolhatott belé az ember oly mélyen, amennyire csak lehetséges, sőt, vájt, forgolódott, ásott a leghosszabb, legkeményebb szerszámmal, hogy elhelyezzen egy maroknyi válogatott magot: mintha minden egy nagy folyóba fulladt volna.
Komoly szertartása van a meddőség – Afrikában a legnagyobb átok – elűzésének. Fáma, még mindig a mecsetben imádkozva, fölidézi estéiket.
Szálimáta lázasan rakodta szét a gri-griket, agyagkorsókat, lopótököket, leveleket, fölhajtotta a bizonyára keserű főzetet, mert az arca visszataszító fintorba rándult, leveleket égetett, a kunyhó undorító szagoktól füstölődött (Fáma a takaró alá dugta az orrát), az asszony a lángok fölé állt, a füst átitatta a ruháját és fölhatolt oda, amit egy mecsetben nem nevezhetünk a nevén, mondjuk úgy, hogy a fűszeres, a mézes csuporig, és elüldözte (ez az, amiért Fáma leginkább neheztelt) a guajava oly bódító illatát. Szálimáta két ujját egy kis tökedénybe mártotta, bekente mellét, térdét és alsóneműjét, előkeresett négy gri-grit és fölakasztotta őket az ágy négy sarkán a karókra, és elkezdődött a tánc... Először csak verte az ütemet, topogott, döngölt, a talaj megremegett, aztán már ugrált, nekiszabadult, csapkodta a tenyerét, és fél-malinké, fél-arab nyelven dalolta a strófákat, tagjai reszketni kezdtek, majd az egész teste is, dadogások és sóhajok szakították meg az énekét, és félig öntudatlanul lecsuklott a gyékényre, mint egy halom lián, amelyet leszakítottak támasztékáról. Egy pillanatra fölegyenesedett, közben lábát korbácsolta és üvöltött, mint egy démon. Kifulladva, verítékben úszva, átfüstölten és őrjöngve ugrott előre és belecsimpaszkodott Fámába.
A férjnek már nincs kedve, ereje teljesíteni, Szálimáta nagy bánatára elalszik, mint egy kő. Szálimáta csak forgolódik az ágyban, mi vele maradunk, és megismerjük a dolgokat az asszony oldaláról.
Behunyta a szemét, orrát a matracba nyomta, megfordult, hozzásimult Fámához. Fáma horkolt, hogy rezgett tőle a levegő, röfögött, mint egy kan disznó, karjával, térdével elfoglalta az ágy nagy részét, mint egy keresztbe döntött fatörzs. Szégyentelen egy férj! A sértődött Szálimáta az oldalába bökte a könyökét, de nem tudta megzavarni az álmát. Ez az ember semmivel nem törődött, semmi nem akadályozta meg abban, hogy aludjon, sem a tehetetlenség, sem Szálimáta sírása, sem a házastársi kötelességek elmulasztása.
Az álmatlan éjszakán visszatérnek a szörnyű emlékek az excízióról és az azt követő megerőszakolásról.

Excízió, vagy csonkítás, kimetszés, néha, pontatlanul, körülmetélésnek is nevezik: a kislányok klitoriszának rituális levágása, egyes népcsoportoknál a nagyajkakkal együtt. Helyi hagyományoktól függően vagy csecsemőkorban végzik el a metszőasszonyok a műveletet, vagy a serdülőkor kezdetén.

Elérkezik a nagy nap.
A kakas első kiáltására dobpergés hívja a lányokat az excízió mezejére.
Szálimáta soha nem fogja elfelejteni, ahogy a lányok gyülekeztek az éjszakában, vonultak libasorban az erdőben, a harmatban, átgázoltak a kis folyón, miközben a kísérő vénasszonyok sipítva énekeltek, aztán megérkeztek egy kigyomlált, megmunkált rétre, a hegy lábánál, amelynek erdős csúcsa elveszett a ködben, és a vénasszonyok vadul kiáltoztak, jelezve "az excízió mezejét". Az excízió mezeje! Újra látta maga előtt, ahogy a lányok, egyik a másik után, leoldják magukról és eldobják a kendőszoknyát, leülnek a fölfordított agyagedényre, és a metszőasszony, a kovács felesége, nagy boszorkány, előrelép, előhúzza a kést, egy hajlított pengéjű kést, felmutatja a hegyeknek, és lemetszi a csiklót, amelyet tisztátalannak, zavarosnak, tökéletlennek tekintenek, és a megoperált lány föláll, megköszöni a javasasszonynak, belefog a győzelem és virtus dalába, kórusban ismétli az egész gyülekezet.
Szálimáta azokra a lányokra gondolt, akik az előző években odavesztek a mezőn. Ezeket a lányokat nem volt szabad megsiratni, sírhantjukat az erdő rejtette: őket a falu boldogságáért hozott áldozatoknak tekintették.
Már fölkelt a nap, ott vöröslött a fakoronák mögött. A dögkeselyűk a vér szagára előbukkantak a ködből és a lombok közül. Vad károgással és rikoltozással köröztek a fejek fölött. A metszőasszony Szálimátához lépett, leült elé, a szeme vörösben úszott, keze és karja undorítóan véres volt, szuszogása, mint egy zuhatagé. Szálimáta csukott szemmel átadta magát, és érezte, ahogy a fájdalomözön végigfutott a lába közétől föl a hátán, nyakán és fején, és vissza, le a térdéhez; föl akart állni, hogy daloljon, de nem tudott, elállt a lélegzete, a fájdalom heve megfeszítette tagjait, mintha vége szakadt volna a földnek a lába alatt, és a többiek, a kimetszett lányok, a hegyek és az erdők fölborultak és elrepültek a ködbe és a születő napba; zsibbadás nehezedett a szemhéjára és a térdére, magába roskadt és eszméletét vesztve összecsuklott.

Ma már törvény tiltja az excíziót azoknak az afrikai országoknak a többségében, ahol ez az ősi hagyomány része volt. Mégis több helyen elég szívósan fennmarad. Egyrészt férfiak követelik (bár egyes hírek szerint egyre kevesebben), mint az asszonyi hűség biztosítékát, másrészt a nők is félnek megtagadni: hagyományhű öregasszonyok – az öregeket Afrikában nagyon kell tisztelni – elhitették velük, hogy a nő, ha nincs kimetszve, meddő lesz. Ennek éppen az ellenkezőjére vannak szomorú orvosi példák.

Szálimáta tehát kimaradt abból a dicsőségből, amikor a beavatáson túlesett, kimetszett lányok táncolva bevonulnak a faluba, tamtam és ünneplés közepette. Őt rejtett úton egy öregasszony a hátán cipelte Tyékura, a fétisiszta kunyhójába.
A fétiskunyhó elszigetelten állt, kerek volt, kicsi, zsúfolt, és nyüzsögtek falain a szürkegyíkok. Az uralkodó fétis egy rémületes maszk volt, amely betöltötte a kunyhó felét. Olajlámpa égett, füstölgött, épp csak annyira világított, hogy fenntartsa a titokzatosságot. A kicsi ajtón a gyékény, éppen akkor, amikor az álom már elnehezítette a lány szemhéját, az a gyékény elmozdult, valami dolog ott bebillentette a csípőjét, valami dolog nekiütődött a sebnek, és Szálimáta hallotta és megismerte a fájdalmat, ahogy mélyen beléhatolt és égette, és lobogó, forgó színek homályosították el a szemét, zöld, sárga, piros; fölsikoltott fájdalmában és a vér vörösében úszva elveszítette eszméletét. Megerőszakolták. Ki? Egy szellem, mondták neki később. Meg is magyarázták az okát. Szálimáta édesanyja meddőségtől szenvedett, és ezen csak úgy tudott túljutni, hogy a Tugbé hegyhez könyörgött, amelynek a szelleme azután megtermékenyítette Szálimátával.
De a szellem megharagudott, hogy Szálimátát kimetszik és férjhez adják anélkül, hogy őt külön imádással megbékítették volna. Ezért az excízió után elindította a nagy vérzést, majd a kunyhóban emberi formát öltve megerőszakolta a lányt. De az az emberi dolog vészesen emlékeztetett a fétisiszta Tyékurára. Nem csoda, hogy amikor Szálimátát megkérdezése nélkül férjhez adják egy Baffi nevű gusztustalan alakhoz, megtagadja magát tőle. Baffi ugyanis nagyon hasonlít Tyékurára. Nézzük a nászéjszakát, amelyet két vénasszony felügyel.
Baffi belépett, közeledett, kísérletezett, Szálimáta összegubózott, összeszorította és megtagadta magát, a vénasszonyok odafutottak és lefogták, Baffi erősködött és meg akarta erőszakolni, Szálimáta üvöltött. Üvöltött, mint az excízió éjszakáján, feltört a torkába, az orrába a rémület és a rettegés Tyékurától, olyan hangosan kiabált, hogy a kutyák ugatni kezdtek, udvarról udvarra adták tovább az ugatást és elborzasztották az egész falut; a vénasszonyok eleresztették, erre ő fölugrott az ágyról, hogy kimeneküljön az ajtón, de megállították, összecsuklott, fájdalomtól és sírástól fetrengett a küszöbön. A férj felhúzta a nadrágját, Szálimáta csak ekkor vette észre, hogy egy terjedelmes sérvet cipel, attól olyan földimókus a járása, mint Tyékuráé.
Minden rábeszélés és a nász újabb erőltetése hiába, Szálimáta belecsimpaszkodik a férj óriási sérvébe, attól félnek, megöli. Tehát lemondanak róla, de ott kell maradnia a férj házában – a feleség árát kifizették! –, a konyhában és a gazdasági épületekben.
Dicsőség Allahnak! Világok Ura, könyörületes jótevő! A sérvkizáródás leterítette az emberét, aki sóhajtott és kiszenvedett. Négy esős évszak névházasságban!
A levirátus hagyományának megfelelően, miszerint az elhunyt fivére elveszi az özvegyasszonyt, jött Baffi fivére, aki nagyon hasonlított Baffira, következésképpen Tyékurára, tehát Szálimáta ismét eszelősen ellenállt. Bezárták egy kunyhóba, ott raboskodott, míg egy éjszaka sikerült megszöknie. Egyedül vágott neki az útnak a szellemekkel és vadállatokkal teli, sötét bozótban. De tudta, hova megy.
Fáma várta, a szerelem, a férjes asszony élete, a fogság vége. Visszaemlékezett arra, amikor először látta Fámát a kör közepén táncolni: a legmagasabb fiú volt Horoduguban, a legfeketébb, csillogó szénfekete, fehér fogakkal, egy herceg mozgásával, hangjával, pompájával. Szálimáta azonnal megszerette, Fáma pedig fölsóhajtott: "Szálimáta, te vagy a legszebb élő dolog Horodugu egész bozótjában, összes falujában". Szálimáta ezt azóta sem felejtette el, a balszerencse gyötrelmeiben, a gondok keserűségében, az egész megátkozottságban sem, soha.
Megnyugodva olvassuk, hogy a fájdalmas, véres emlékeket a szerelem elmosta, Fáma felébresztette Szálimátában a vágyat, hogy hozzáérjen, hogy magába fogadja. Tartott is a boldogság egy ideig, de aztán jött a hiábavaló gyerekvárás. Szálimáta is Allahhoz könyörgött.

...odakuporodott a kecskeszőrre és rábízta magát Allahra, a könyörületes Jótevőre. Egy gyermeket! Egyetlenegyet! Igen, egy kisbabát! Különc könyörgés e földön, hiszen Fáma egyre inkább elégtelennek bizonyult. Vajon mi fontosabb Allah akarata szerint? Hűség vagy anyaság? Biztosan az anyaság, az anyaság mindenekelőtt. Hát akkor múljék el Szálimáta szívében Fáma fontossága, hogy lefekhessen más férfiakkal, akik nem a fétisiszta Tyékura vonásait és szagát hurcolják magukkal, olyan férfiakkal, akik nem visznek félelmet, megdermedést, hidegséget Szálimáta testébe. De hiszen hűtelenség, házasságtörés az, amiért most könyörög! Allah, irgalmas Jótevő, bocsásd meg ezt az istenkáromlást!
Reggel Fáma elmegy a mecsetbe, Szálimáta pedig megfőzi a nagy adag kását, amit majd árusítani fog a kispiacon.
Szálimáta félretett egy jól megcukrozott tányérral Fámának. Méghozzá azzal a gonddal, ahogy egy feleségnek kell: bármilyen legyen is a férfi viselkedése, bármilyen az értéke, egy férj mindig uralkodó marad. Allah parancsolata, hogy az asszony legyen alávetett, hogy szolgáljon, és ez azért nagyon fontos, mert átalakul erővé, értékké, kegyelemmé és jósággá a gyermek számára, aki a feleség öléből a világra jön. És a gyermekből, ha Allah megadja, ember válik, akinek nyomát a földön évmilliók sem törlik el.
A jó Szálimáta körül, míg a kását árusítja a kispiacon, mindig sok a vevő, és sok az élősködő is.
Elegendő volt annyit mondani, hogy "Allah adjon neked gyermeket!", és Szálimáta máris hitelezett. Jóságában kissé bolond árusasszony! Denevérfülek, benyomott orr, nyakig húzódó forradások: ez Mussza Vedrago. Már hat vagy tíz kása árával tartozott, két teljes hete nincs munkája. Kell-e szenvedni hagyni egy embert, csak mert a munkavezető megint nem írta ki aznap dologra? Allah szerencsét és erőt ad a gyermeknek az anyja jócselekedeteiért!
- Nesze, hitelre ezt a tányérnyit, Vedrago!
És Traoré, a mézesnyelvű, aki olyan port ígért, amely a legszikkadtabb asszonyt is termékennyé teszi.
- Egy kása!

Szálimáta bőkezűen hitelez, a tálak kiürülnek, indul haza, délben majd visszajön főtt rizst árulni.
Hosszú lesz még a nap: megjárni a piacot, megfőzni és eladni a rizst, meglátogatni a marabut, és mindezt még a harmadik ima előtt. A nap már tüzelte a tarkókat, a dereglyék készen álltak az indulásra; az olcsó árú mind elkelt, az olcsó árakból összejött a pénz Fáma etetésére, Fáma öltöztetésére, Fáma elszállásolására, és a marabuk meg a varázsszereket gyártó vajákosok kifizetésére.
Az asszony már csak a kisbabákra tud gondolni, minden áradó érzelme, minden imája a kisbabákat hívja.
Álmai túlcsordultak csecsemőkkel zsúfolt kosarakkal, mindenhonnan csak babák bukkantak föl. Fürdette, ringatta őket, és alvó szívét forró öröm dagasztotta, egészen a felébredésig. Fényes nappal, de még az utcán is, időnként kisbaba-hangokat, csecsemősírást hallott. Megállt. Semmi: csak a szél süvített, vagy egy járókelő szólongatott valakit. Egy reggel éppen a tökedényeket öblítette, amikor ujjai alatt csecsemőt, egy igazi csecsemőt érzett. Megfürdette, a kicsi rugdalózott, sírt. Bevitte a gyereket a szobába és csak ekkor nyitotta ki a szemét. Semmi: egy merev és kemény merítőkanál. És Szálimáta ott állt magában, a szégyenével és kétségbeesésével.
Azután két éven át nagy hassal járt, talán a sértett szellem ejtette teherbe. A képzelt terhesség után még keserűbb lett az élet, még kevesebb a remény.
- Szálimáta, kedvező volt a piac?
Mint aki süket, az asszony nekilátott a dolgainak, rendezgette az edényeket, átöltözött a főzéshez, kivitt az udvarra egy nagy fazekat. Hallani lehetett a mozsártörés gyors ütéseit. Egy nagy tállal jött vissza. A férfi még mindig várta a választ az üdvözlésére.

- Igen, kedvező volt a piac. És te? Mondd csak, te meg így maradsz egész fényes nap, elterülve a széken?
Fáma is megjátszotta a közömböst, nem válaszolt, úgy látszott, lefoglalta a Függetlenség fattyú gazságainak számbavétele. Szálimáta nem ért rá, a nap már előrehaladott és őrá még sok dolog várt. A mozsártörő csattogott, mint a balsors tamtamja, ettől aztán nem kellett hallgatni, nézni, érezni az élvezhetetlenné vált Fámát.
Fáma kipróbálta a város becstelen nőit, de nem történt semmi, azok a nők is üresen és szárazon maradtak, mint a köles kalásza, ha túl rövid az esős évszak; és a balszerencse többé nem vált el Fámától.
Üzlet, vétel, eladás, utazás, mind veszteséget hozott. Csak a kétségbeesés maradt. Büszkeség, emberi melegség, szívjóság szertefoszlott, Fáma fölismerhetetlenné vált. Ekkor toppant be a politika. Fáma hagyott minden egyebet, merészen és ékesszólóan belevetette magát a politikába. Főnökök törvényes fiának teljes odaadással részt kell vennie a franciák kiűzésében! A politika férfiasságot jelentett, bosszúállást: a hitetlenek közel ötven évnyi megszállását kellett átkozni, kihívni, lerázni.
Lám, elérkeztünk a rendszerváltás lélektanához, de mi most nem Fáma sorsát követjük, hanem az asszonyra figyelünk. Megy a tűző déli napon, nagy tál rizzsel a fején, az építkezés melletti kispiacra. A munkások vásárolják, a munkanélküliek ingyen kapják a tálka rizst. Szálimáta jószívűen osztogat.
Toprongyos kéregetők, cafrangos csavargók, munkanélküliek, mind odafutottak, mind nyújtották a kezüket Szálimáta felé. Semmi! Egyetlen szemecske rizs sem maradt. Nem látják, hogy a tálak üresek? Egyenként fölemelte őket, egyenként megmutatta, hogy üresek. A koldusok mégis jöttek, odagyülekeztek a piac minden sarkából, imákat mormolva lökdösődtek, tülekedtek. Sövényt emeltek Szálimáta köré, eltakarták a napot. Az asszony, mintha egy kút mélyén lenne, fölemelte a fejét és szembenézett velük, erre abbahagyták a pusmogást, és csöndben, mint a kövek, mutatták tenyerüket, nyomorúságukat. Kiürült arcuk hideggé, sőt keménnyé vált, szemük mélyebb lett, orrcimpáik gyorsan verdestek, ajkuk nyáladzani kezdett. És még mindig jöttek, karjukat nyújtogatva egyre közelebb nyomakodtak...
Rátámadtak, elrabolták tőle szerény keresetét, és a kispiacon senki nem sietett a segítségére. És ő magában fölmentette a támadóit.
Szálimáta meddősége gyógyítására fölkeresi a messze földön híres marabut, Abdulájt, aki mindenre tud gyógyírt. Csakhogy a marabu nagyon drágán kínálja tudományát. Amikor Szálimáta elmagyarázza, hogy ő bizony szegény, de ingyen adja a rizst a koldusoknak, Abduláj megértőnek mutatkozik.
Ettől kezdve Szálimáta rendszeresen visszajárt hozzá, megszokták egymást, sőt, az asszony nélkülözhetetlen lett a marabu számára. A férfi egyedül élt. És seperni, portalanítani, mosni, ide rakni ezt, amoda amazt, jobban áll egy nőnek, a szoknya viselőjének. Még ha az egekben tölti is az éjszakáit és úgy beszél a szellemekkel, mint a komájával, egy férfi mindig gyerek marad. Azután már elegendő volt Szálimátának kicsit megringatni a fenekét, rezegtetni a szempilláit, megereszteni egy-egy mosolyt, nevetést, hogy a nagyszerű marabu fölpuhuljon és megtörjön. A férfi ártatlan hangon furcsa, zavaros szavakat hebegett: "Az embernek a méltóságáról van szó, hogy kigyógyítson egy nőt a meddőségéből. Ha a férj helyrehozhatatlanul impotenssé válik, akkor, akkor!... azt kellene... Allah a szándékokat is nézi."
A vágy már beakasztotta a kecskebak szakállát a jujubabokor tüskéibe; szó nem volt többé arról, hogy a marabu várná azt a néhány kóladiót fizetség gyanánt. Különben is Szálimáta előtt Abduláj már nem igyekezett tartani a marabu viselkedést: arcát meleg mosoly duzzasztotta, és néha olyan volt a hangja, mint egy kisfiúé.
A jelek azt mutatják, Szálimáta lélekben felkészül az anyaságért hozott áldozatra:
Abduláj csodálatos férfiúnak látszott: életerős és hatalmas termetű, mint egy uasszului bika, gyaníthatóan jobban tudja fűszerezni a dolgokat, mint Fáma, és még gazdag is, ismeretekben és pénzben egyaránt. Szálimáta fölékszerezve, mosolyogva, csillogó szemmel és kíváncsian ment a konzultációkra.
De egy nap a marabu rettenetes dolgokat mond Szálimátának, halálveszélyt lát, azonnal kell egy kakast áldozni, hogy elhárítsák a bajt. Ez meg is történik, a marabu elvágja a kakas torkát, miközben félelmetes, dörgedelmes szavakat mormol, rettenetes, sokszínű szavakat.
Szálldostak, keringtek a szavak a négy fal között, és a megidézett erők válaszoltak. Elfogadva! Teljesítve! Végérvényesen elhárított balszerencse! Dicsőség Allahnak! Szálimáta megérdemelte ezt a kegyet, mivel embersége, hite, jótékonysága határtalan.
Együtt emelték összekulcsolt kezüket az arcuk elé.
– Ámen! Ámen! Ámen!
Az áldozat elfogadva, ismételte Abduláj. Elhárította a Szálimáta szeretteire leselkedő halálveszélyt! Az asszony hálás.
– Allah adjon erőt a szavaidnak! Köszönöm, Abduláj, hogy elhárítottad a bajt. De még itt van a meddőség, bennem lakik és meggyötör: az amulettek és gyógyszerek eddig még nem űzték ki. Könyörülj rajtam.
Abduláj nem válaszolt. A kétségbeesés és bánat ismét elgyengítette és lehűtötte az asszonyt. Szálimáta és Abduláj figyelmesen bámult egymásra. A férfi rajongó és pajzán pillantással, az asszony kíváncsi és elgondolkodó tekintettel, ahogyan az őz, mielőtt elinalna, alaposan végigméri az erdő szélén álló vadászt. Szálimáta látta, ahogy Abduláj tekintete lassanként átalakul, arccsontjára ráfeszül a bőr, homlokán az erek kidagadnak. Tovább nézték egymást.
Az ajtó csukva volt. Kint üvöltött a szél, vert az eső. Ekkora viharban senki, senki nem fog beállítani, hogy megzavarja őket.

Tehát egyedül, tökéletesen egyedül vannak. A férfi elhárította az asszonyt fenyegető balszerencsét (nagy jócselekedet egy férfias férfitól!). Az asszony gondosan rendbe rakta a házat (mint egy engedelmes feleség). Együtt áldozták föl a kakast. A vörös kakas, egy lavórban, már kezdett kihűlni. Az imént felfröccsent a vér, de ennek a vérnek a színe, a szaga nem ugyanaz volt számukra. A férfinak fehér fogak, finom bőr, kerek fenék lágyságának színét, vágyának illatát jelentette. Az asszonynak az excízió és a napkelte színét, a görcs és a rettegés szagát.
Nyilván az a szellem, amelyik megerőszakolta, még mindig üldözi, Fámán kívül más férfit nem tud elfogadni. Pedig Abduláj ékesszóló:
- Tárd ki a füled, Szálimáta, és fontold meg jól a szavaimat! Az élet célja, hogy utód szülessen. Az igazság, mint az érett paprika, csípi a szemet, de nem vájja ki. A férjed, én mondom neked tiszta lélekkel, tiszta szájjal, soha nem fog asszonyt megtermékenyíteni. Meddő, mint a szikla, mint a harmattan pora. Íme az igazság, az egyetlen igazság. Minden más, amit erről mondani lehetne, hazugság, és nincs semmi jó a hazugságban, amiként nincsen vér a tücsökben - fejezte be.
Kinn dühöngve elszabadult a szél és az eső. A házban minden mintha csak azt ismételte, azt kiabálta volna: "A férj! A férj nem fog nemzeni!"
– Gyere közelebb – suttogta a marabu.
A nő hátrált. A férfi himbálta magát, tekergett, akár egy óriáskígyó, és csalogatóan mosolygott. Szálimáta nézte, és lénye legmélyéből, mint egy távoli hívás, fölszállt az excízió és a megerőszakolás párája, és minden átváltozott: a marabu szeme átalakult és Tyékura vadságának tüze lángolt benne, orra ellaposodott és Tyékura orrcimpáinak borzalmává vált.
– Miért? Miért habozol? A kezed! Add a kezed – folytatta a marabu.
Szálimáta fuldoklott, görcsbe rándult. Semmi kétség, Abduláj nyakán kinőttek Tyékura kaloda-nyakláncának ékei, bubuja kezdte fölvenni Tyékura öltözékének színét.
- Hagyj békén, vagy kiáltok!
A férfi mosolygott. Nem! Nem fog kiáltani; és megragadta, olyan erősen ráncigálta a kendőszoknyát, hogy az asszony elvesztette az egyensúlyát, ráesett az ágyra...
Hosszú a küzdelem, de Szálimáta felkapja a kést, amellyel a marabu a kakast feláldozta...
...és a hajlított kés belecsapott a bal vállba. A férfi felüvöltött, mint egy vadállat, dörgött, mint az égzengés. Az asszony megijedt és kiszökött az ajtón, cuppogott három vagy négy lépést a sárban, felkapta a föláldozott kakast és elment.
Balra egy kis elveszett utca nyílt. Szálimáta befordult, hogy kisírja bánatát és elrejtse arcát, annak az asszonynak az arcát, akinek sosem lesz gyereke, mert csak egy meddő férfival tud lefeküdni.
Szálimáta egy kis hídhoz érve az alatta zubogó tarajos vízbe hajította a feláldozott kakast.
Követte a tekintetével és sóhajtott. Az eső már alig esett, épp csak szitált egy kicsit. Rövid csillanások futottak át az égen. Szálimáta arra gondolt, hogy öléből most folyt ki minden megálmodott, vágyott gyerek, a véres kakas végérvényesen magával vitte őket. Az a sorsa, hogy meddőn haljon meg.
Ezután Fámával sok minden történik, amit itt most nem részletezünk, lényeg az, hogy a férfi hazavisz egy új feleséget, a fiatal Mariamot.
A délután folyamán összehívtak egy palávert, ahol megjelent Mariam, és bemutatták Szálimátának. "Imhol a társfeleséged, tekintsd úgy, mintha a kishúgod lenne; a falubeliek azért küldték neked, hogy segítsen téged abban a nagy és nagyszerű feladatban, amelyet férjed, Fáma szolgálatában teljesítesz."
Szálimáta örömmel üdvözölte a társfeleséget, jó szívvel és okosan elmagyarázta, hogy egy család egyetlen asszonnyal olyan, mint az egylábú létra vagy a féllábú ember, nem is tudja tartani magát, csak ha egy kívülállóra támaszkodik. Nem lehetett hinni neki: gyöngédsége és bölcsesége pontosan kilenc napig tudott kitartani.
Fáma és két felesége egy picike helyiségben lakott, ahol egyetlen bambusz ágy volt, egy tara. A feleség (akihez az aznapi éjszaka tartozott) fölmászott az ágyra a férj mellé, a másik asszony meg összekucorodott a tara lábánál a gyékényen. De Szálimáta ahhoz, hogy termékeny legyen (emlékszünk rá), mindig csak úgy ment ágyba, hogy előbb hosszan imádkozott, leveleket égetett, vajjal bekencézte magát és táncolt, táncolt, amíg ki nem fulladt és el nem veszítette az eszét. A varázslás, imádság és tánc most meg lett zavarva. Mariam zavart. Szemtelen volt, mint egy légy, és, mondják, termékeny, mint egy egér. Szálimáta minden reggel, ébredés után, a társfeleség hasát leste, és az a has növekedni látszott. Igen, nőtt! Szálimáta féltékeny lett, egyre őrültebben, és aztán egy reggel szitkozódva kitört. A két társfeleség, mint két tyúk, rárontott egymásra, mindketten beleakaszkodtak a másik ruhájába. Mariam mindenáron le akarta mezteleníteni Szálimátát, hogy mindenki lássa "egy meddő nő összezsugorodott méhét", Szálimáta meg azért akarta ruháitól megszabadítani Mariamot, hogy az egész világ fölismerje "egy kurva semmivel sem mérhető, rothadt micsodáját". Szétválasztották őket.
A szitkok és verekedések folytatódnak a két nő között.
Fáma úgy találta, hogy a helyzet egy se szarva, se farka bikára hasonlít, nem tudta, hogyan fogja meg, hogyan győzze le. Pedig mindaz, ami Mariam és Szálimáta között lejátszódott, igazán előre látható volt: nem kell összehozni egymással a madarakat, ha félünk a szárnycsattogásoktól. Fáma megérdemelte gyötrő gondjait: olyanok voltak, mint a légyraj, amely szükségképpen megszállja azt, aki békákat gyűjt maga köré.
Fáma úgy gondolta, hogy végül majd minden elrendeződik. "Még a kőmíves darázs és a varangyos béka is megtanulja elviselni egymást, ha össze van zárva egy kunyhóba, akkor miért ne Mariam és Szálimáta?" – mondogatta.
Fáma belekeveredik a függetlenség utáni politikai élet zűrzavarába. Ártatlanul börtönbe kerül, kis híján halálra ítélik, de a következő puccs kiszabadítja és hősként kerül elő. Szálimátát már nem látjuk viszont, csak hallunk róla: Fáma megtudja, hogy bánatában összeállt Abdulájjal, a marabuval, azt remélve, hogy tőle talán lesz gyereke. Fáma szépen búcsúzik tőle gondolatban.
Szálimáta, légy boldog, ne bánj semmit, és minden reggel, miközben töröd a kölest a famozsárban, énekeld azt a nótát, amit akkor szoktál, amikor valóban boldog vagy:
Hé! Hé! Hé! Hé!
Ha az a jó nekünk, hogy beleessünk a kútba,
Hé! Hé! Hé! Hé!
Essünk bele, hogy boldogok legyünk!
Reméljük, hogy Szálimáta tényleg boldog lesz, de erről már nem szól a regény.

*****

Ahmadou Kourouma 1927-ben született a nyugat-afrikai francia gyarmatokon, a mai Guinea és Elefántcsontpart határán, tekintélyes malinké családban. Főiskolára Bamakóban (akkor Francia-Szudán, ma Mali) kezdett járni, de politikai tevékenység miatt kitiltották az országból. A gyarmatosítás elleni mozgalmakban aktív diákot a franciák büntetésből behívták katonának. Öt évet szolgált Indokínában. Azután Lyonban járt főiskolára, biztosítási matematikusként végzett. Visszatért Elefántcsontpartra, ahol a szakmájában helyezkedett el.
1963-ban, három évvel a függetlenség kihirdetése után Abidjanban összeesküvésben való részvétel gyanujával letartóztatták, de bizonyíték hiányában elengedték. Állásából kirúgták, ennek a kényszerű munkanélküliségnek az idején írta meg első regényét, amelynek nem talált kiadót Franciaországban.
Amikor A Függetlenség fényes napjai 1968-ban egy kis montreáli egyetemi kiadónál megjelent, vegyes fogadtatásra talált. Nem csupán új hangot ütött meg – irónikus volt és csalódott, kritikus a függetlenné vált Afrika új politikai erkölcseivel és a hagyományos berendezkedés iránti ragaszkodással szemben egyaránt –, de nyelvileg is újat hozott: úgy vitte át a malinké nyelv képgazdag fordulatait a franciába, hogy néhányan botrányt kiáltottak: mit követett el ez az ember a francia nyelvvel?! Két évvel később a regény már a párizsi Seuil gondozásában jelent meg, azóta számtalan újabb kiadást megért, egyetemi tananyag és az afrikai irodalom klasszikusának számít.
Kourouma folytatta biztosítási matematikusi pályáját, dolgozott Algériában, Kamerunban, Togóban. Már kezdték egykönyves írónak elkönyvelni, amikor, huszonkét év után, 1990-ben megjelent a következő regénye, azután továbbiak. 2000-ben megkapta a Renaudot-díjat Allah n’est pas obligé című regényéért. A gyerekkatona története Allah nem köteles... címmel magyarul is olvasható, Takács M. József kiváló fordításában (Ulpius-ház, 2002). Szintén kapható az interneten, szintén szívből ajánlom.
A gyerekkatona történetének folytatása már befejezetlenül, posztumusz jelent meg. Ahmadou Kourouma 2003 decemberében meghalt Lyonban, ahol felesége és négy gyereke él.

(Az életrajzot, kis változtatásokkal, átvettem a Függetlenség fényes napjai 2001-ben megjelent utószavából.)

A sorozat előző részei:

Afrika frankofón írói 9.
Afrika frankofón írói 8.
Afrika frankofón írói 7.
Afrika frankofón írói 6.
Afrika frankofón írói 5.
Afrika frankofón írói 4.
Afrika frankofón írói 3.
Afrika frankofón írói 2.
Afrika frankofón írói 1.

NETKÖLTÉS: Hát nem szép nyelv a magyar?

2009-07-27T07:00:00.000+02:00

„Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?... Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni… Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt." A magyar nyelv szépségeit reprezentáló, tanulságos történetből a Lop Tál család kivételével senki sem hiányozhat, aki ne korunk visszás társadalmának tablóját rajzolná ki.

Szép nyelv a magyar:) Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható: „Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz? Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben . Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.

Macskamentők bajban!

2009-07-26T11:00:00.001+02:00

Sajnos az idén rengeteg a kiscica, nagyon sokan betegen kerülnek be az állatmentőkhöz. Ezért, illetve felhalmozódott adósságaik törlesztése végett kérik a macskamentők minden jelenlegi és jövőbeni cicatulajdonos és állatbarát segítségét!

Orvosi költségeink hirtelen nagyon magasra emelkedtek. Jelenlegi tartozásunk 108 ezer Ft. Pillanatnyilag fogalmunk sincs, miből fogjuk kifizetni.
Pénzt, ha kapunk szívesen fogadjuk, de SOSEM KÉRTÜNK eddig!
Most viszont: kérünk mindenkit, aki szereti a cicákat, hogy bármilyen kis összeggel is segítsen kifizetni adósságunk egy részét. Mivel pillanatnyilag nem tudunk több cicát gyógyíttatni, oltatni.

Orvos számlaszáma:
OTP bank:11773119-08116848 Dr. Papp Hedvig
Megjegyzésbe mindenképpen be kéne írni "macskamentők", hogy tudja, hogy a mi adósságunkat kisebbíti.

Nagyon köszönjük előre is mindenkinek!
Nagy örömmel várjuk a konzerv, táp, alom és egyéb adományokat is.

Élelem gyűjtési helyek:

1036 Kolosy tér 1/B állatpatika 1035. Raktár u.52 Ziegler Állateledel bolt
2094.Budakeszi. Kossuth Lajos u.3 Ziegler Állateledel bolt
Csepel karácsony S.u.7 Buksi állateledel.

Illetve személyesen az állatotthonban, előzetes egyeztetés alapján: 0670/5621032
Illetve bárhol Budapesten, ahol megbeszéljük, nagy örömmel átvesszük.

Honlapunk: www.macskamentok.hu
email: macskamentok@t-online.hu

Rengeteg a kiscicánk, nagycicánk: összesen 30 állatról kell gondoskodni, és a számuk napról napra nő. Nagy szükségünk van eledelre! Még egyszer köszönjük előre is.
KÖSZÖNJÜK AZ EDDIG ÉRKEZETT ADOMÁNYOKAT!

Millei Ilona: A hitel

2009-07-26T07:00:00.000+02:00

„Végigtekintett a szobán, az ócska tapétán, a vetetlen ágyon, és a már egyszer a pincébe száműzött, de most újra a sarokban álló sky fotelon, ócska dohányzóasztalon. Ennyije maradt, amikor eladta a bútorait, hogy meg tudjon élni… Hitelezel péntekig, ugye? Akkor kapok fizetést! Szóval, kérek még egy doboz Szofit is. Gyorsan kifordult a picinyke boltból. Mankója a nagy igyekezettől megcsúszott a linóleumon, az ócska nejlonszatyor az ajtófélfának ütközött. A sörösüveg nagyot koccant rajta. Margitka utána nézett, aztán legyintett egyet. A lift már elindult fölfelé.” – Millei Ilona rólunk, kisemberekről ír megrendítő novellájában.

Klári egész nap az ablaknál állt, most nézte, hogyan fordul estébe az alkony a kis lakótelep fölött. Egyre több lakásban gyulladt fel a villany, s ez megváltoztatta a kockaházak egyhangúságát, feloldotta a már-már fájdalmas szürkeséget is. A házak között álló óvoda kertjében vacogtak a pőrére vetkezett fák, csupasz ágaikról a földön rothadó levelekre hullott a pára. Hideg, januári nap volt.

A másfél szobás kis lakásban kellemes meleg áradt a fűtőtestekből.

- Még van fűtésem – gondolta Klári, és elfordult az ablaktól. Végigtekintett a szobán, az ócska tapétán, a vetetlen ágyon, és a már egyszer a pincébe száműzött, de most újra a sarokban álló sky fotelon, ócska dohányzóasztalon. Ennyije maradt, amikor eladta a bútorait, hogy meg tudjon élni. Na és a tévé, amit most szórakozottan bekapcsolt, de nem tudott a műsorra figyelni. Ma még semmit nem evett, éhes volt. Elindult az apró konyhába, hogy feltúrja a konyhaszekrényt valami ennivaló után, de nem talált semmit. Még teája, cukra sem volt otthon, hogy legalább egy bögre meleg löttyel csillapíthassa éhét. Évek óta munkanélküli volt, szinte azóta, amióta megszűnt a vállalat, ahol harmincöt évig dolgozott bérelszámolóként. Amíg kapta a munkanélküli segélyt, valahogy elboldogult. Most már csak a tanácstól jött valami támogatás, havonta pár ezer forint. (Klári hívta így: tanács, soha nem tudta megszokni, hogy azt mondja, önkormányzat.) Keresett ő munkát, de nem talált, mindenhol elutasították. Ugyan, kinek lett volna szüksége e koraszülött, új világban egy ötvenhárom éves, mozgássérült nőre?

- Mi lesz így velem? – motyogta maga elé. – Éhen fogok halni.

***

Margitka nyolc éve nyitotta a „Mini ABC”-t a lakótelepi ház valamikori gyerekkocsi-tárolójában. A hűtőktől, polcoktól és az eladópulttól uralt apró helyiségbe jószerivel csak egy vevő fért be. A kicsinyke boltban mindenféle ennivalót kapni lehetett, amire csak szükség lehet egy családban. Tejet, kenyeret, cukrot, lisztet, teát, sót, tojást, konzerveket, sajtot, felvágottat, csokoládét, no és persze sört és cigarettát is. Margitka ápolónői hivatását cserélte föl a közértességre. Nem meggazdagodni akart a kicsiny boltból, csupán valamivel jobban megélni belőle, mint eredeti szakmájából. Hálát adott a sorsnak, hogy megszabadulhatott a három műszaktól, a kórházban töltött ünnepektől, a beteg emberek jajgatásától. És nem kellett félnie a leépítésektől sem. Gondos és tiszta asszony volt. Minden egyes eladott áruféleséget felvitt a számítógépre, s esténként, záróra után mindig leltárt csinált. Vevőköre a tízemeletes házból és a szomszéd házakból verbuválódott. Nyolc év alatt szinte minden lakót megismert, tudta, kivel, mi történt, ki lett munkanélküli, kinek a gyereke házasodott, kinek az anyja halt meg, kit hagyott épp ott a férje. A számítógépnek köszönhetően azt is mindig pontosan tudta, kinek hitelezett, s ki nem fizette még azt vissza. Az órájára nézett.

- Mindjárt zárok – gondolta, s lassan hozzákezdett a rámoláshoz, az esti leltárkészítéshez. Hallotta, hogy valaki hívja a liftet.

- Biztos vevő lesz! - mormogta. – Mindig ilyenkor jut eszükbe, hogy elfelejtettek megvenni valamit a vacsorához.

***

A tévében épp az ügyeletes showman bohóckodott. Viccein nagyokat kuncogott a közönség. Klári nem nevetett velük. Gondtalan vidámságuk, mint éles kés, úgy vágott a lelkébe. Minél jobban kacarásztak, ő annál szomorúbb lett. Szomorúsága lassan dühvé formálódott. Magára terítette télikabátját, ócska nejlonzacskót gyömöszölt a zsebébe, hóna alá szorította a mankóját, s becsapta maga után a lakásajtót. Nehézkesen a lifthez döcögött, türelmetlenül várta, hogy felérkezzen. Attól tartott, Margitka bezár, mire ő leér a földszintre. Megkönnyebbült, amikor meglátta, hogy még ég a villany a picinyke boltban.

Mély lélegzetet vett és belépett az ajtón.

***

- Már féltem, hogy nem talállak itt, de most értem haza! – mondta. Megjátszott könnyedség vibrált a hangjában. – Vásárolhatok még?

- Hát persze – felelte Margitka. – Amikor meghallottam, hogy lefele jön a lift, arra gondoltam, hogy vevő jön. És nem tévedtem. Mit kérsz?

- Csak egy kis kekszet és teát szeretnék. Képzeld, munkába álltam!

- Munkába?!

- Igen!

- No és hol?

- A régi főnökön, a Péter kft-jében. Egy baj van csak, hogy pénteken fizet a Péter, mert akkor megy a bankba. Addig hiteleznél nekem?

- Hát persze. És mikortól dolgozol?

- Hát tegnap mentem először. Most jut eszembe, kenyér sincs otthon, tudod, egész nap dolgoztam. Most szabadultam a munkahelyemről. Ja, és kérek szépen tíz deka párizsit is. Meg cukrot. És adjál nekem egy üveg zöldborsókonzervet. Nagyot. Kéne egy doboz tojás is. Meg egy kiló liszt. Mit kérdezel? Hát a számvitellel foglalkozom. Még a múlt héten hívott a Péter hogy menjek vissza hozzá, mert olyan kiváló számvitelis nincs még egy, mint én! Hitelezel péntekig, ugye? Akkor kapok fizetést! Szóval, kérek még egy doboz Szofit is.

- Mást?

- Nem is tudom. – Klári izgatottan nézett körül a boltban. – Adj egy Sportszeletet. És tudod, mit? Állítsd össze a számlát, csak hogy tudjam, mennyi pénzt hozzak pénteken. Várj! Várj! Vinnék még egy üveg sört is. Szabad? Vihetek?!

- Vihetsz – mondta unottan Margitka. – Kétezer-háromszáznyolcvanhat forint a vége. Nahát, milyen csodálatos, hogy újra dolgozol!

- Köszönöm – felelte Klári. Kezében remegett a nejlonszatyor, ahogy megpróbálta gyorsan belegyömöszölni az élelmiszereket. Nagy igyekezetében a párizsit kiejtette a kezéből. A kevéske papír, amibe Margitka csomagolta, szétnyílt, a felvágott a földre gurult.

- Várj! – nyúlt érte az eladónő. – Adok másikat.

- Ugyan! – sóhajtotta Klári. – Jó lesz ez!

Azután villámgyorsan a nejlonszatyorba tette a földről fölvett párizsit. A kevéske zsírt gondosan lenyalta az ujjáról.

- Na, megyek, sietek! Reggel korán kell kelnem!

Gyorsan kifordult a picinyke boltból. Mankója a nagy igyekezettől megcsúszott a linóleumon, az ócska nejlonszatyor az ajtófélfának ütközött. A sörösüveg nagyot koccant rajta. Margitka utána nézett, aztán legyintett egyet.

A lift már elindult fölfelé.

A szerző verseit az alábbi linken olvashatják:

Versvasárnap - Millei Ilona

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 11.

2009-07-25T07:00:00.001+02:00

"Egy regény, amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 11. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"

Sapphire: Push - 11. rész

A szerda nem jöhet el elég gyorsan, gondolom, mikor a 125-diken megyek végig. Imádom Harlemet, különösen a 125-dik utcát. Sok minden van itten. Láthatnád, hogy van kultúránk. Pénzt kell kérnem az anyámtól, hogy vegyek naplófüzetet meg visszaadjam Rhondának a csipsz árát. Jó lesz nekem ez a suli, tudom.
Az anyám a sorozatait nézi, mikor bejövök – tévé, tévé. Rögtön ordít velem, mikor kinyitom az ajtót.
– Hord már be azt a hájas segged!
Mit gondol, mit csináltam? Fáradt vagyok; nem akarok balhét.
– Hova osontál kora reggel?
Úgy terpeszkedik a kanapén, mint valami bálna. Az anyám ki se mozdult, lássuk – 1983, '84, '85, most meg már '87 van. Mióta a Kis Mongó megszületett. Szociális munkás jött ide. Én suliba voltam. A nagyanyám, Toosie, áthozza a Kis Mongót, mikor idejön a szociális munkás; azt játsszák, hogy a Kis Mongó itt él, az anyám ügyel Kis Mongóra meg rám. Anyám csekket meg kajajegyet kap értem meg Kis Mongóért. De az az én gyerekem. Kis Mongó nekem hoz pénzt!
– Nem hallod, hogy hozzád beszélek?! Azt montam, hova a picsába húztad el a csíkot reggel?!
– Iskolába! – ordítok vissza. – Iskolában voltam!
– Iskolába? – anyu leutánozza, hogy hogy beszélek. Utálom! Tudja, mit akartam mondani. – Te hazudós kurva!
– Nem!
– Az vagy! A szoci telefonát, aszondják kivesznek a költségvetésemből, mer nem jársz rendesen iskolába.
JJÉÉÉzusom! Hol él ez! Mondtam neki, hogy kirúgtak. Három hétig egyfolytában otthon voltam. Itt volt, mikor a fehér segg Mrs Lichenstein idejött. Akkor merre hány lépés, Anyuci! Ki a hülye, én vagy te?
– Mit bámulsz?
A szobám felé el kell mennem Anyu mellett. Csak be akarok jutni a szobámba.
– Egy falást se ettem reggelire – mondja Anyu.
Aha, erről van szó. Azt akarja, hogy főzzek. Dühös, mert nem főztem meg mielőtt elmentem. Szart, elegem van már, mindig csak neki főzni. Anyu nehezen áll. Megnézem. Még nem mehetne a cirkuszba, de lassan akkora. Régen, mikor még rendes suliba jártam, Anyu megcsináltatta velem a reggelit, és bevitette a szobájába, mielőtt elmentem. De mióta kimaradtam a suliból, egy kicsit később csinálom meg. Tudta, hogy ma az alternatívba mentem.
– Mondtam neked, hogy suliba megyek ma.
– Felejtsed el az iskolát, Jobban tennéd, ha levonszolnád a segged a szocihoz!
– Juttatást akarok kapni az iskoláért.
– A kibaszott hülye juttatás! Az meg mi! Mondom, vonszold már a segged a SZOCIHO!
– Most? – Tudja, hogy reggel hétkor kell odamennem, ha akarok beszélni valakivel. A szoci manapság nagyon zsúfolt. – Reggel az lesz az első dolgom.
Ugyanaz van bennem, mint mikor megpróbáltam megverni Mrs Lichensteint meg mikor a kést markoltam a mosogatólében – csak még mélyebben. Azt hiszem az agyam egy tévé, aminek olyan a szaga, mint az anyám lába között. Hülye vagyok. Semmi tanultságom, bár nem hiányoztam sokat a suliból. Furán beszéllek. Néha a levegő úgy hullámzik körülöttem, mintha képek lebegnének a vízben. Néha nem kapok levegőt. Jó gyerek vagyok. Nem baszok fiúkkal, de terhes vagyok. Az apám basz engem. És anyám tudja. Megrugdosta a fejem, mikor terhes voltam. Elvette az én pénzem. A Kis Mongó pénze az enyém kéne, hogy legyen. Egy nap a parton, Egy nap, ABC ábécé sorrend CD ABCD. Felmarkolom a füzetem. Az anyámra nézek.
– Holnap elmegyek a szocihoz – kedden. Szerdán iskolába megyek. Hétfőn, szerdán meg pénteken iskolába megyek.
Anyut nézem. A gyerek olyan, mintha egy dinnye lenne a csontjaim között, egyre nagyobb, a bokám meg feszül, olyan dagadt. Sóhajtok. Egyszer vége lesz, ha én se veszek többet levegőt, akkor is. Néha pont ezt akarom. Néha annyira fáj, hogy nem is akarok fölébredni, azt akarom, hogy alvás közben ne vegyek többet levegőt. Hagy ne ébredjek föl. Máskor meg elkezdem, hogy huh huh a huh a huh ahuh ahuh A HUH A HUH oszt megmarkolom a mellem, mer nem kapok levegőt, akkor AKAROK levegőt.
Megpróbálok nem gondolni a gyerekre itt bennem. Utáltam megszülni az elsőt. Nem vicces. Fáj. Most megint. Apura gondolok. Bűzlik, a fehér anyag csorog le a farkán. Nyald, nyald. UTÁLOM. De aztán érzem a forró lé, forró csacsacsa érzést, amikor dug. Összezavarodok. GYŰLÖLÖM. De a puncim jár. Aszondja "Anyuci, jár a puncid!" UTÁLOM magam, mikor jó érzés.
– Meddig állsz még ott, mint egy gyagyás.
Elkezdem neki mondani, hogy ne, ne szóljon így hozzám, de minden, minden kimegy belőlem. Csak le akarok feküdni, rádiót hallgatni, Farrakhan képét nézegetni, aki egy igazi férfi, aki nem dugja meg a lányát, nem dug gyerekeket. Minden olyan, mintha túl nagy lenne az én fejemnek. Semmise passzol, mikor Apura gondolok.
– Fáradt vagyok. – Miért mondom ezt, nem érdekli.
– Csinálj nekünk ebédet, már rég elmúlt. Ettél már?
– Ettem csipszet.
– Ennyi?
Emlékszek a parízerre meg a csirkére, de nem szólok semmit se, megkérdezem: "Mit akarsz?"
– Nem tudom, nézd meg, mi van idehaza. Ha nincsen semmi, vedd ki a jegyet a péztárcából, menj a boltba, oszt hozzá valamit enni.
ABCDEFGHIJKLMNOPABCDEFGHIJKLMNOPQRS. 26 betű van az ábécébe. Mindegyiknek van egy hangja. Egy nap a parton ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.

Akkor éjszaka azt álmodom, hogy nem vagyok magamba, hanem ébren vagyok és hallgatom, hogy fulladozok, a hu a huh A HUH A HUH A HUH. Keringek, nem találom a helyem, ahonnan a hang is jön. Tudom, hogy megfulladok, ha nem találom meg magam. Bemegyek az anyám szobájába, de máshogy néz ki, ő is másképp néz ki. Én majdnem kisbaba vagyok. Mézes-mázosan beszél nekem, mint néha Apu. A lábai közt fulladozok A HUH A HUH. Nagy nő szaga van. Azt mondja nyald, nyalj ki, Precious. A keze olyan, mint egy hegység, lenyomja a fejem. Összeszorítom a szemem, de a fuldoklás nem hagyja abba, rosszabb lesz. Aztán kinyitom a szemem, és nézek. Megnézem a kicsi Precioust meg nagy anyucit, oszt kedvem van verekedni, megölni Anyut. De nem, helyette hívom a kicsi Precioust, azt mondom, gyere Anyucihoz, de az én vagyok. Gyere hozzám kicsi Precious. Kicsi Precious rám néz, mosolyog, és elkezdi énekelni, hogy ábécédééefgé…

Szerda reggel Jo Ann megint ott van. Nem tetszett neki az érettségiző csoport, azt hiszem. Aszondja, kell egy kis frissítés, mielőtt érettségizőnek jelentkezik. Miz Rain nem szól semmit, míg meg nem hallja a cuccot a frissítésről. "Jó osztályban vagy, Jo Ann? Ez a csoport meg akar tanulni írni és olvasni, nem ismétlőosztály." Jo Ann gyűlölködően néz Miz Rainre. Tetszik nekem Miz Rain. Azt hiszem, értem, mit akar. Jo Ann úgy csinál, mintha nem is közülünk való lenne. Miz Rain azt akarja, hogy fogadja el magát ott, ahol tart. Nem érettségiző csaj, most legalábbis még nem.
Miz Rain névsorolvasást tart: Jermaine Hicks, Rhonda Johnson, Precious Jones, Consuelo Montenegro, Jo Ann Rogers, Rita Romero. Mindenki itt van. Miz Rain kérdezi: "Ki akarja kezdeni?" Jo Ann meg Jermaine úgy néznek rá, mint aki nem tudja, mit beszél. Nekiveselkedek, hogy fölkelek, hát látom, hogy Rita Romero lekörözött. Vékony, nem szép, de világos a bőre, oszt az nagy különbség. Miz Rain rám néz, azt mondja, Gyerünk, Precious, mondhatjátok együtt is. Rita félig rám mosolyog; igaziból, oszt csak azér fél, mert nem akarja mutatni a rossz fogait. Szemébe nézek, bólint, oszt együtt elkezdjük: ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.
Aztán mindenki sorra kerül, csak Jo Ann nem. Aztán Miz Rain megkér minket, hogy vegyük elő a naplófüzetünket. Anyu nem adott pénzt, de elvettem a visszajárót a kajajegyből, hogy vehessek egyet. Rhonda 50 centje is meg van, visszavittem az üvegeket.
– Ez a naplótok – azt mondja Miz Rain. – Ebbe fogtok írni minden nap. – Jo Ann undorodik, na jaaa! Egyszer az ABC-t mondjuk, aztán meg már írjunk is. Miz Rain úgy néz rá, mintha azt mondaná, baszd meg, kis kurva. Látom, hogy Miz Rain ki se állhatja, de nem szól semmit se. Csak azt mondja, hogy minden nap tizenöt percet fogunk írni a naplónkba.
Csak tudnám, hogyan.
– Hogyan – azt mondja Rhonda hangosan – hogyan fogunk tizenöt percet írni, ha nem tudunk betűzni?
Mit írunk, ha tudnánk is betűzni, nem tudom.
– Mit – dobja be a nagy eszét Jermiane is – mit fogunk írni?
Miz Rain meg: – Arról írjatok, ami foglalkoztat titeket, erősen gondoljatok a betűkre, amik leírhatják a szavakat, amikre gondoltok. – Hozzám fordul, gyorsan megkérdezi –Precious, mire gondolsz? – Azt mondom: – Mi? – Azt mondja: – Mire gondoltál épp akkor. – Nekiveselkedek, hogy kinyitom a számat. Azt mondja: – Ne mondd el, írd le. – Azt mondom: – Nem tudom. – Azt mondja: – Ne mondd ezt. – Azt mondja: – CSINÁLD, amit mondok, írd le azt, amire gondoltál.
Azt csinálom:

Ks Mo szm

Azt mondja mindenkinek, hogy ne beszéljen, és hogy csak írjon a következő tizenöt percben. Mindenki megpróbál valamit. Mikor letelik az idő, Miz Rain odajön hozzám, megkér, hogy olvassam föl, amit írtam. Azt mondja: – A Kis Mongó az eszembe.
Az alá, amit írtam, Miz Rain ceruzával odaírja, amit mondtam.

Ks Mo szm
(A Kis Mongó van az eszemben.)

Aztán azt írja:

Ki az a Kis Mongó?

Fölolvassa, amit írt, azt mondja, írjam a választ a füzetembe. Lemásolom a Kis Mongó nevét onnan, ahova Miz Rain fölírta.

Kis Mon a gyrkm

Miz Rain olvassa, "Kis Mongó a gyerekem?" Kérdés van a hangjába. Azt mondom "Igen, igen." Miz Rain tudja, hogy Kis Mongó a gyerekem, mert beleírtam a naplómba. Örülök, hogy írok. Örülök, hogy iskolába vagyok. Miz Rain azt mondja, minden nap fogunk írni, otthon is. ÉS minden nap vissza fog írni. Naccerű.

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.

A fülükre hallgatva „fociznak”

2009-07-24T11:00:00.001+02:00

A Magyar Csörgőlabda Válogatott és hazai hírességek csapnak össze július 29-én egy barátságos mérkőzésen. A meccs azért különleges, mert a csörgőlabdát vak sportolók játsszák, így a hírességek is bekötött szemmel lépnek pályára, az esélyegyenlőség jegyében.
Júliusi programot ajánlunk figyelmükbe.

Csörgőlabda mérkőzés
Kolozsvár utcai Általános Iskola, Budapest XV. ker., Kolozsvár u. 1.
2009. július 29. (szerda), 11:00 óra

A Csörgőlabda Válogatott tagjai jelenleg az augusztus 21-29-e között tartandó Európa Bajnokságra készülnek, így minden idejüket az edzéseknek szentelik. Külön öröm számukra, hogy olyan csapattal is megmérkőzhetnek a felkészülési időszakban, amely nem ismeri ezt a sportágat.

„Ugyan a pekingi Paralimpiára nem sikerült kijutnunk, és akkor emiatt eléggé elkeseredett a csapat, de gyorsan talpra álltunk, és most gőzerővel készülünk az EB-re. Ősztől pedig egy toborzó akciót szerettünk volna indítani, hogy minél többen ismerjék és szeressék meg ezt a sportot, de ezt egy kicsit előre hoztuk, a hírességekkel való összecsapásnak köszönhetően. Nagy öröm számunkra, hogy ismert embereknek is megmutathatjuk, milyen fantasztikus ez a játék, hiszen általuk talán több emberhez jut el a csörgőlabda híre. Szeretnénk, ha minél többen tudomást szereznének arról, hogy vannak olyan emberek, akik bár fogyatékosak, mégis teljes életet élnek, a sport segítségével. Reméljük, hogy ennek köszönhetően új tagok is belépnek majd a válogatottba; látók és nem látók egyaránt” – mondja Ramocsa Gábor, a Csörgőlabda Válogatott vezető edzője, a Testnevelési Egyetem tanára.

A sztárok a Sportstratégiában megfogalmazottak szerint – miszerint hazánk legyen Sportoló Nemzet –, a sport összetartó, közösségteremtő erején keresztül szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy miként a sportpályán, úgy az életben is fogadjuk el egymást! „Hogy a Nap mindenkire egyformán süssön!” címmel rendezik az esélyegyenlőségi csörgőlabda mérkőzést, amely a hírességek számára igazán nagy kihívás lesz. Bár sokan aktívan fociznak, de most a fülükre hallgatva kell a labdát elkapniuk, majd gólt lőniük.

„Az Élménybirtok Médiaválogatott tagjaként rendszeresen focizok, és el sem tudnám képzelni az életemet sport nélkül. Nagy izgalommal várom egy számomra új sportág, a csörgőlabda megmérettetéseit, hiszen egyelőre még nehezen tudom elképzelni, milyen lesz majd bekötött szemmel, a csörgő hangra koncentrálva kitalálni, merre lehet a labda. Szerintem nem lesz sok esélyünk a Csörgőlabda Válogatottal szemben, ugyanis ők profi játékosok. A csapattársaimmal már előre nevettünk magunkon, milyen viccesen fogunk kinézni, amint bekötött szemmel, fülelve koncentrálunk a labdára. Ám félre téve a tréfát: nagyon örülök annak, hogy részt vehetek egy ilyen mérkőzésen, hiszen a látó emberek el sem tudják képzelni, milyen lehet „sötétben” élni, ám ennek ellenére remekül sportolni” – mondja Beleznay Endre.

A csörgőlabdáról

A csörgőlabda a vakok és gyengén látók labdajátéka, paralimpiai sportág.

A játéktér

A játéktér 18x9 méter területű (röplabda pálya nagyságú).
A játéktér minden vonala érdesített, hogy megfelelő tájékozódási lehetőséget kínáljon a sportolók számára.
A játéktér két rövidebb végét teljes szélességben lezárja a két kapu, amely 9 méter széles és 1,3 méter magas. A játéktér harmadokra osztott.

A játék menete

A teljes játék alatt csöndben kell lenni. Egyedül a pályán lévő játékosok beszélgethetnek.
2x10 perc tiszta játékidő. A játék 3 sípszóval és play kiáltással kezdődik.
A play kiáltás után 10 másodpercen belül el kell gurítani a labdát az ellenfél kapuja felé. Ha a védő játékos védett és megszerezte a labdát, az első érintésétől számolva 10 másodpercen belül neki is el kell gurítania a labdát. Egy játékos egymás után csak 2-szer guríthat, utána más játékosnak kell gurítania.

Egy meccs alatt kb. 80 db gurítást végeznek. Egy–egy jól sikerült lövés 70-75 km/h sebességgel halad és kb 12 méter múlva eléri a fekvő védő játékost. A labda kemény 1,25 kg-os műanyag, melyben 3 csörgő ad hangot. A játékosokon mellvédő (lányoknál) suspensor (fiúknál) lábszárvédő mindkét nemnél rendszeresített védőeszköz. A játék során a játékosok szeme el van takarva, sötét síszemüveg és ragtapasz fedi.

Az Élet fotósa: Margaret Bourke-White

2009-07-24T07:00:00.002+02:00

Margaret Bourke-White 1938-as fotói
Nagyrábéi Művelődési Ház
2009. július 23-án csütörtökön délután öttől

Fiatal nő térdel egy hatalmas fémszobor tetején, egy irodaépület tetején, magasan New York felett. Egy irodaépület hatvanegyedik emeleti ablakán mászott ki, hogy jobb képet készíthessen az alatta fekvő városról. Ő Margaret Bourke-White, tapasztalt nő rengeteg energiával és semmi félelemmel: egyike a huszadik század legkiválóbb amerikai hírriportereinek, aki fényképein keresztül beszélt. Amerikából a SZU-ba, a II. világháborús Európából Indiába, Dél-Afrikába és Koreába szólította a munka, amelyen keresztül a modern fotós újságírás egyik megteremtője lett. Gyakran jóval előbb tett meg dolgokat, hogysem azok társadalmilag elfogadottak lettek volna: elvált, jelentős befolyással bíró férfiak között dolgozott, s kiérdemelte tiszteletüket és támogatásukat, nadrágot hordott és festette a haját: egy nő, akit megérintett az őt körülvevő világ, s érintettségét meg is örökítette képeiben, melyekből július 23-án nyílik kiállítás.

Margaret Bourke-White (1904-1971) New York Bronx negyedében született 1904. június 14-én, zsidó származású mérnök és feltaláló édesapjától a tökéletességre törekvést, ír származású háztartásbeli édesanyjától az önképzés szeretetét tanulta el. 1924-ben házasságot kötött Everett Chapman-nel, de két év múlva elváltak, s ő a Cornell Universityn kezdett el tanulni, hogy a világ Margaret Bourke-White-ként, az úttörő fotózsurnalisztaként, a Life magazin egyik alapítójaként, első címlapjának fotósaként ismerje meg és tisztelje.

Cleveland-ben Ohio államban kezdett ipari fotográfusként, az Erie tó melletti városba érkezve 1927-ben úgy érezte, számára ez az ígéret földje és itt tudja magát kiteljesíteni. Úttörő felvételei az acélmalmok belső tereiről arra indították Henry Luce-t, hogy New York-ba hozza az ipar és az iparvidékek romantikájától ihletett Fortune magazin fotósának. Később olyan fotóriporterként és újságíróként vált ismertté, aki a hírek emberi oldalát láttatja képeivel. A LIFE magazin szintén Henry Luce felségterülete volt: világhírűvé vált mint a swashbuckling photography (hetvenkedő, kérkedő fényképészet) alkalmazója, s egy ilyen, főképp férfiak által dominált világban válni híressé, mint a magazinok és újságok világa, még izgalmasabbá tette karakterét.
Munkája során torpedótalálatot kapott, a Mediterráneumban lőtt rá a Luftwaffe, zátonyra futott egy sarkvidéki szigeten, bombázták Moszkvában, chopperével balesetet szenvedett, s számos egyéb kaland tarkította életét. Ő volt az első nyugati fotográfus, aki a forradalom utáni szovjet ipart térképezte fel, de elutazott Csehszlovákiába és a környékbeli országokba épp Hitler II. világháborús készülődésekor.

Agresszív és könyörtelen a képalkotásra törekvésben, mindig jó időben és jó helyen volt. Interjút és fotósorozatot készített Mohandas K. Gandhival néhány órával azelőtt, hogy meggyilkolták. Ő volt az egyetlen amerikai fotós a Szovjetunióban, 1941-ben Moszkva ostroma alatt. Alfred Eisenstadt, barátja és kollégája szerint azért volt remek, mert nem volt olyan feladat vagy kép, amelynek ne lett volna számára jelentősége. Ő alapította a LIFE első fotólaborját is.
Másodszorra is férjhez ment, ez alkalommal Erskine Caldwell regényíró lett a férje 1939-ben, 1942-ben váltak el, nem lett gyerekük. A LIFE magazin volt a családja.

Amikor a Parkinson-kór megtámadta, kollégái támogatták. Fényképei megtalálhatóak a Brooklyn Museum-ban, a Clevelandi Szépművészeti Múzeumban és a MOMA-ban New Yorkban, de a kongresszusi könyvtárban is látható egy sorozata. Margaret Bourke-White a maga médiumának mestere, akinek bátorsága, kitartása és intuíciója is volt hozzá, hogy ott legyen, ahol a dolgok történnek.

Margaret Bourke-White 1938-as fotóiból 2009. július 23-án csütörtökön nyílik kiállítás délután öttől a Nagyrábéi Művelődési Házban - az anyag második alkalommal látható hazánkban. A szeptember 15-ig látogatható kiállítást Prof. Dr. Mózes Mihály egyetemi oktató nyitja meg.

SORMINTÁK - A dizájnsebészetről

2009-07-23T07:00:00.000+02:00

A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a cikksorozatban:

Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.

A Hetedik pedig magunk leszünk időnként, és kitekintünk a remek honi sorozatok egy-egy részletére, ha szükséges hazafias önismeretünk szempontjából rámutatni mondjuk Kukori és Keresztapa karakterisztikumának mély történelmi távlatú hasonlóságaira.

Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.

Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.

A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

A beszélgetés igényt tart az olvasók élénk figyelmére és hozzászólására!

KÉS ALATT

Közös tudatunk testképe, avagy Vidám Thriller

az öngyűlöletről

Azt hiszem, ezt az izgalmas sorozatot szinte mindenki ismeri, belebotlott véres vagy vicces képsoraiba valamelyik csatornán.

A testi szégyenről forgatták.

Sorozatot nézni jó, részben azért, mert sokáig tart, részben meg azért, mert csupa olyasmiről szól, ami érdekel minket, de ritkán beszélünk róla másokkal.

Ez a sorozat a jóléti társadalmak tömeges tökéletesség-kultuszáról szól, olyan emberekről, akik jódolgukban olyan eszelős luxuskiadásokra is gondolhatnak, mint egy herefelvarratás.

Ha belebonyolódunk az események követésébe, hamarosan megértjük, hogy egy plasztikai műtét okozhat ugyanannyi testi és lelki szenvedést, amennyit kevésbé szerencsések egy rossz házasságban, vagy nagy szegénységben élhetnek meg.

Nekünk kellemes kikapcsolódás esténként, amiből tanulhatunk egyet s mást.

Szégyentelenül megmutatja az embereket, a szexet és az operációkat, a fogyasztói civilizáció realitástévesztett cserekultuszát.
Olyanokról szól, akik belső problémákat külső javításokkal akarják megoldani. Bizonytalan emberekről.

A kezdő képsorok ugyanolyan mélyértelműen üzennek, mint a SzF kezdetei, almával, kígyóval és kényszeres házaspárokkal. A Kés Alatt, egyforma és jellegtelen, uniszex próbababákkal kezdődik, ők néznek ki dobozaikból, egy ember tökéletesített dizájnja, aki nem ismeri fel furán szabálytalan külsejű nézőiben önnön eredetét.

Főszereplője két sikeres plasztikai sebész

Dr Troy, egy gucci és rolex hívő, sportkocsis üzletember,

és társa dr Mc Namara, egy családcentrikus, szabálykövető jófiú.

Két magasan képzett, nagy társadalmi presztízsű szakma gyakorlója, két komoly üzleti szellemű férfi: megkérdőjelezhetetlen a felsőbbrendűségük az élet minden területén.

Ráadásul jó barátok, ez az elsődleges kapcsolat mindkettőjük életében. Mindenen osztoznak egymással: családon, tudáson, pénzen. Kisebb-nagyon válságokon jutnak át együtt biztonságosan. Két heteroszexuális férfi szerelmi története.

Győztesek.

Velük és kellemesen veszélyes életükkel azonosulhatunk ebben a sorozatban, és könnyen tanulhatunk a más kárából, mint ők a pácienseikéből.

A pácienseikkel más a helyzet. Ritkán viktorok.

Mondja el, mit nem szeret magán! Így kezdődik a plasztikai sebészek rendelése minden új pácienssel, aki néhány szégyenlős pillanat után feltárja gyötrő titkát: drasztikus fogyókúrától lógó bőrt, abuzáló apára emlékeztető orrot, elálló fület, formátlan farkat, zongoralábat, túlméretes férfi vagy női mellet, aszimmetrikus arcot.

Minden esetnek valós alapja van.

A testi asszimetria vagy extrém méretű testrész gyakran nemzedékeken át fel-felbukkanó „családi örökség”, amely gyakran okoz életfogytig tartó boldogtalanságot a viselőjének, akire a gének gonosz játéka folytán ráméretetett.

A sebészek kezébe teszik sorsukat. Ajak, orr, szem, fül, arc, mell, has, fenék, láb: minden javításra szorul, ha a gazdája nem érzi hasonlónak a magát a többséghez.

Egy ilyen sorsot elfogadni vagy átprogramozni nehéz feladat szülőnek, segítőnek, társnak vagy szakembernek egyaránt, csak erős és elfogadó közösség volna képes rá.

Ha nem ilyen közösségben élünk és reményünk sincs rá, hogy testi hibáinkkal együtt elfogadó közösséget találunk, akkor marad a kés.

Izgalmas szálak húzódnak végig az évadon.

Dr Troy lelkiismeretlen mellplasztika-ügynök az első részekben, a partnercserés életstílus tudatos követője, amíg a szeretőiből lett páciensek picit fel nem dúlják a nyugalmát, és jótékonyan árnyalják a személyiségét.

Az évad végére megtudjuk minden romantikus kis titkát, és őszintén megkedveljük érte.

Nem veszi el a barátja feleségét, pedig a vak is látja, hogy szerelmes belé egyetemista koruk óta, hármasban szültek.

Kisfiú korában prostituálta a nevelőapja, és ő, azóta is kurvának érzi magát. Gyakran nem is téved.

De a pedofil papot, aki leoperáltatta heréjéről az azonosító anyajegyet, mégis jól börtönbe juttatta!

Christian örökbefogadott kisfiú volt, és szexfüggő szoknyavadász lett.

Szerencsére egy kegyetlen drog- és nőkereskedő karmába került, aki zsarolta, kínozta és fegyverrel kényszerítette őt ingyen műteni a hozzá hasonlóan pórul járt nőket, akik életellenes méretű szilikonmellekben szállították a heroint.

A trauma megérlelte az orvos együttérző készségét, az évad végére nem érezzük lehetetlennek, hogy összekösse az életét egy nőével, aki seggfejnek szólítja, a pénzét követeli, bulímiás és anonim szexfüggő, magányos és terhesen dohányzik.

A mi kedvencünket jelöli apának, aki komolyan készül az új szerepre. Mert az évad alatt megtanulta, hogy amiért nem vállal testi-lelki felelősséget, az soha nem lesz az övé.

Ezért nincs senkije. Arrogáns, nemileg túlfűtött antikrisztus, mondja rá Liz, a hűséges leszbikus altatóorvos.

Dr Mc Namara, a másik orvos más leckéket tanul ebben az évadban.

A fiától, akit nem hajlandó körülmetélni, pedig a serdülőnek éppen sharpei típusú dákója okozza a legtöbb szorongást, ráadásul egy leszbikus lányba szerelmes.

A feleségétől, aki nem vállalja újabb terhességét, ezért aztán kertvárosias házasságuk mérlegét is ideje megvonniuk. Orvosunk már épp az öncsonkítást fontolgatja, amikor beleszeret egy amputált mellű nőbe. Nagy műgonddal új melleket operál rá, végül a halálba segíti, de közben megtanulja tőle szakmája tételmondatát:

Ne gyógyíts belső sebet külsőleg!

Intelligens megoldásokat tud a nehéz helyzetekben: a drog- és nőkereskedő karmából briliáns ötlettel menti ki magukat. Egy másik körözött bűnöző hasonmására alakítják át a zsaroló rosszfiút, akitől ezek után rövid úton megszabadítja őket a rendőrség.

Őt is jól megkedveljük, és aggódni kezdünk, hogy talán nem is genetikai apja a fiának, de szerencsére a fátyol nem lebben fel, ebben az évadban már elég baj érte az érzékeny sebészt.

A műtéti önbizalom-fokozás

Új üzletág, új igény és új szolgáltatás a test és a lélek meghasonlottságaira, amelyek gyakran reálisak, és nemzedékek elátkozottságáról szólnak. Rengeteg tévedés, melléfogás, pszichológiai műhiba, félreértés, empátiahiány jelenik meg minden epizódban, és sok vitathatatlan megértés is.

Az új módszer kísérleti területén járunk, jól láthatjuk a sebészi megoldások bizonytalanságát és kétséges kimenetelét.

Egy arcfelvarratás olyan mértékű sérülés, mint kirepülni a szélvédőn. A műtét nem játék: véres kaland és dráma.

A műtét nem mágia, hanem komoly beavatkozás valódi veszélyekkel. Zúzódásnyomok, véraláfutások, sebhelyek, hosszú gyógyulási idő, fájdalom.

Gyakran a várható kellemetlenségek pontos ismertetése meggondolásra bírja a pácienseket. Úgy tűnik, éppen annyi szenvedésre van szükségük, hogy elfogadóbbak és nyitottabbak legyenek maguk és mások iránt.

Megélni a szégyen, az elutasítás, a testi fájdalom élményeit: ráébresztheti arra a szenvedőt, hogy nem a megfelelő cél felé tart, vagy nem a járható úton.

Sebészeink politikailag korrektek a páciensek nagy részéhez. Figyelnek a pszichés kórelőzményre, a lehetséges következményekre, a túlzott várakozásokra, pszichológust alkalmaznak, ám az ő tanácsai ellenére is követnek el műhibákat.

Nem segítenek például egy bulímiás lányon, aki életének utolsó esélyeként akar átlagos tömegű külsőt közelgő osztálytalálkozójára.

A túlzott várakozások rizikóját nem vállalják, de rosszul mérik fel a visszautasítás veszélyét, és a lány öngyilkos lesz.

A sorozat fele a műtőben játszódik, aki nem bírj a vért, sziszegve pislog ki a tenyere mögül a szikék villogására és a bíbormetszésekre.

Szerencsére jó a zene és a hangulat, a barátok és hű leszbikus altatóorvosuk összehangoltan dolgoznak.

A SR világképe a jövőképünk!

Nincsenek pasztellszínek és rózsaszín pofikák, csak fekete, vérvörös, világoskék és hófehér. Nagy színfröccsök, trópusi modern.
Ez az én kalózmásolatomon iszonyúan hatott, csupa megnyúzott embert láttam túlexponált környezetben.

Statisztika:

1997 óta a kozmetikai beavatkozások száma 229 százalékkal nőtt.
2002-ben 6,9 millió kozmetikai műtétet és beavatkozást hajtottak végre az Egyesült Államokban.
Az összes orvosi ágazat közül a plasztikai sebészek végezték a legtöbb műtétet 2002-ben az Egyesült Államokban.

A plasztikai beavatkozások 5 leggyakoribb oka:

Fiatalosabb megjelenés N/57, F/44 %.
Munkaköri okok N/10, F/25 %.
Barátok és házastárs rábeszélésére 21%.
Jobb közérzet miatt N/17, F11 %.
Kevésbé fáradtnak akar látszani a műtétet vásárlók nők 27%-a, és férfiak 19%-a.

Mint látjuk, ezek az okok jócskán átfedik egymást

Az öt leggyakoribb műtét:

Ajakplasztika, mellnagyobbítás, szemhéjműtét, orrplasztika, mellkisebbítés.

A közvetlen következmények:

2-3 hét az elbújási ideje egy felvarrt ráncnak vagy szépített orrnak, ezután lehet emberek közé menni. Ám a teljes gyógyulás és az eggyéválás az új megjelenéssel még eltart egy ideig.

Sok értékes tudást közvetít a sorozat, itt vannak például a következő megfigyelések:

A műtétek 31%-a ajándék, mint egy zsírleszívás karácsonyra.

Már csak két százalékkal kevesebb férfi vásárol kozmetikai beavatkozást, mint ahány nő.

A mellplasztikázott nők háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek öngyilkosok, mint azok, akik nem voltak annyira boldogtalanok az emlőjük miatt, hogy belevágjanak.

A nők mintegy ötöde esett már át esztétikai beavatkozáson.

Ez amerikai adat.

Magyarországon ennyi nő élt meg bántalmazó kapcsolatot.

Ez akkor is kísérteties, ha tudjuk, hogy a plasztikai beavatkozás és a nőverés nem ugyanaz.

Biztató jelek:

A műtétek 36%-ára párok együtt vállalkoznak.

A műtétek 26%-a anya és lánya műtétje együtt, 6%-ban nővérek, 4%-ban barátok mennek egyszerre kés alá.

Az erős és elfogadó közösség, ez az, ami a legjobban hiányzik nekünk, többek között ezért nézünk sorozatokat, és olvassuk az újságunkat.

Van azonban, akin egy plasztikai beavatkozás is sokat segít!

Szécsi Noémi kapta az EU irodalmi díját!

2009-07-22T11:00:00.002+02:00

Szécsi Noémi egyike annak a 12 szerzőnek, akik átvehetik az Európai Unió első alkalommal kiadott irodalmi díját. A díj célja, hogy reflektorfénybe állítsa az európai kortárs irodalom kreativitását és sokrétű gazdagságát, fellendítse az irodalom terjesztését szerte Európában, és növelje az érdeklődést a külföldi irodalmi művek iránt.

Szécsi Noémi legfrissebb regénye júniusban jelent meg az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában, Utolsó kentaur címmel. „Ez egy úgynevezett társadalmi lektűr, biciklis futárok a hősei, akik éjjelente kvázi anarchistákként járják az utcákat. A könyv igazából arról szól, hogyan látja a 18-25 éves generáció Budapestet, mivé változott a város és Magyarország, milyen erőszak és indulat van a levegőben” - szólt legutóbbi munkájáról az írónő.

Az 5000 euróval járó elismerést szeptember 28-án adják át ünnepélyes keretek között a brüsszeli Flagey színházban.

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 10.

2009-07-22T07:00:00.002+02:00

Sapphire: Push!
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!
Életmentő Írás.
Ereje megtöri a női nemzedékek trauma-láncát.
Sors és tehetség egysége.
Resszkessetekkk, író férfiak, és csöndben olvassatok.

Sapphire: Push - 10. rész

Miz Rain azt mondja, az osztálynak kell egy kis szünet. – GYERTEK VISSZA 15 PERC MÚLVA! – mondja hangosan, mint egy gép. Felkelek a többiekkel, kimegyek a folyosóra. Üres, minket leszámítva. A többi osztály nem jön 12-ig, Miz Rain azt mondja. Rhonda aszondja, a bótba megy, kell valami? Nekem kell, de nincsen pénzem. Rita odaadja az 50 centjét, sós-eceteset, nincs, akkor simát. Rhonda rám néz, aszondja, befizetlek. Felnézek, bele a szemébe. Vigyorog. Megint kedvem volna sírni. Mindenki azt fogja gondolni, hogy beszari vagyok, bőgőmasina. Nem vagyok én ehhez szokva. De ez, amit mindig akartam, egy kevés baráti kedvesség. Aszondom, megadom. Aszondja, tudom, mitakarsz. Aszondom, szalonnás csipszet. Elhúzza a csíkot! Rhonda gyorsan mozog, pedig debella.
Consuelo, a szép spanyol csaj sóhajtozik. – Egy pasi sincs az osztályunkba. – Úgy mondja, mintha az izé, szoctám csekkjét hagyta vóna el, épp fizetés után, vagy valami.
Jermaine aszondja: – Jó.
Nahát! Ez itt egy kis buznyák. Kicsit odébb megyek. Nem akarom, hogy rólam rosszat gondoljanak.
Az osztályban Miz Rain megint azt meséli, mit fogunk csinálni naponta. Szóval tudja, mi micsoda. Egy percre megijedtem, hogy megint minden úgy lesz, mint régen. Hogy régen ötöst kaptam anyanyelvből, oszt sose mondtam semmit, meg nem is csináltam semmit. Csak ülök a padba. Csak ülök a padba 55 percig, a székem olyan hátul van, hogy beleütközik a falba. Az első nap után se látok, se hallok. Tévézek a fejembe – a tévé meg a klippek között jár a fejem, ahol kicsi ruhában táncolok, frászt, kicsi vagyok.
– Minden nap – aszondja Miz Rain – fogunk írni a jegyzetfüzetbe.
Hogy fogunk írni, ha olvasni se tudunk? Csezzmeg, hogy fogunk írni, ha nem tudunk írni! Nem emlékszem, hogy valaha is írtam. Zúg a fejem, félek, talán mi, talán ez az osztály nem nekem való.
Miz Rain beszél. Aszondja, kínai mondás, tudtam, hogy dilis; nem vagyunk KÍNAIAK! Most már nagyon komoly, aszondja „A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.” Mi a picsát jelenthet ez. Ez suli, nem a Sztártrek. Rita, a spanyol csaj úgy néz Miz Rainre, mint aki most látta meg istent. Rhonda egyenesen ül a székébe. Jermaine a szeme sarkából Consuelót bámulja. Consuelo meg a körmeit.
Miz Rain fölemeli a füzetet, azt mondja „Ilyen füzetre lesz majd szükségetek” – mint az, ami most is van – „és egy másik jegyzetfüzetre – kitéphetősre, vagy spirálra, hogy abban tartsátok a jegyzeteiteket meg az órai munkát.” Nagyon bonyolult, kínai utazások, kettő füzet, írj, azt se tudod, hogy…
Jermaine aszonja – Hol kezdjük?
Miz Rain erre – Az elején. – oszt kiszed egy darab krétát a táskájából, és a táblához megy. Egy A-t ír a táblára, odaadja a krétát Jermaine-nek. Jermaine B-t ír. Jermaine átadja Consuelónak, ő meg C-t ír. Consuelo Rhondának adja, ő D-t ír. Rhonda Ritának adja. Rita lép egyet, oszt elkezd sírni. Miz Rain aszondja, össze kell, hogy tartsunk. Egyszerre kimondjuk az E-t hangosan, Rita odamegy, oszt felírja az E-t, odaadja nekem a krétát, én meg F-et írok, oszt ez így megy. Aztán mind egyszerre ülünk vissza, jót röhögünk rajta, Miz Rain meg aszondja, ez a kezdet. Huszonhat betű van az ábécében, mindnek van egy hangja. Ezek a betűk építik fel nyelvünk összes szavát. Legyetek szívesek kinyitni a füzeteiteket, írjátok fel a dátumot, 1987. október 19., aztán írjátok be az ábécét.
Miután mindenki beírta az ábécét a füzetébe, együtt felmondjuk, jó hangosan. Miz Rain azt mondja, menjünk haza, és gyakoroljuk, mindig mondogassuk. Szerdán mindenkitől kikérdezi. Jermaine aszondja: – És ha már most tudom? – Miz Rain aszondja: – Akkor biztos nem lesz vele gondod. – De én emlékszek, hogy Jermaine Q-t írt az O után P helyett. Emlékszek. Én fogok gyakorolni. Biztos is. Miz Rain aszondja, szerdán megbeszéljük, hogyan vezetünk naplót. Még egyszer megmondja, hogy hozzunk egy másik füzetet is, hogy az legyen a naplónk. Miben különbözik egy napló egy jegyzetfüzettől, akarom kérdezni, de még sose kérdeztem semmit a suliba.
Mintha kicsit zenélnének a fejemben. Magamon kívül vagyok. Érzem a kicsi babát a hasamban. Nem jó érzés. Próbálok nem gondolni a nagy hasamra – a nehézkedésre a húgyhólyagomon, mintha egy kibaszott görögdinnye lenne a bőröm alatt. Voltál orvosnál? Anyám azt akarja, hogy felvegyenek szoctámra. De én már szoctámon vagyok – az övén. Tudod, ez olyan, hogy nem fog értem pénzt kapni, ha nem vagyok suliba; a lányomér mindég fog pénzt kapni, mer gyogyós. Lehet, hogy ezzel a gyerekkel is lesz majd gáz. Nem érdekel, talán ha az új baba is donkóros lesz, én is kaphatok szoctámot.
De nem tudom, akarok-e szoctámot. Azon jár a fejem, milyen lehet könyveket olvasni.
Miz Rain aszondja, mára majdnem befejeztük, aszondja, akar egy kis időt tölteni minden gyerekkel az oldalsó kis irodában, mielőtt elmegyünk. Aszondja, egyenként fog minket kihívni, ábécérendben. Nagyon-nagyon megijedek – nem tudom az ábécérendet – mi az!
Miz Rain aszondja, a kicsi irodában lesz, felkel, oszt olyan bizonytalanul aszondja, sose láttam még tanárt bizonytalannak (csak ha már meg akarod ütni őket). Aszondja: – Mind hívhattok Blue-nak, ha akartok. – Ránézek, mint egy dilinyósra – az meg minek? Lehet, hogy mondok rondákat, ha bedühödök, vagy valaki cseszeget, vagy valami, de próbálok tiszteletet mutatni. Úgyhogy aszondom magamba: Nem, Miz Rain, én aztán nem akarom Blue-nak hívni magát. – Vagy…vagy – aszondja – Rain, néhányan csak Rainnek hívnak. – A hangjába van valami vidékies. Jermaine aszondja: – Ez tetszik, Rain. – Senki más se szól semmit.
Rhonda fölkel, mikor Miz Rain kimegy. Rhonda nem kispályás.
– Oké, nézzük az ábécét. – aszondja jó hangosan. Akarom mondani, nem kell olyan hangosan beszélni, de mégse. – Oké – aszondja – melyik név az első.
Consuelo aszondja: –Asszem, az enyém. – Akarom tudni, miér, de nem kérdezem meg. Látom, hogy Rhonda igazából úrinő. Meg se kérdezem, már aszondja: – Vetted az adást, Precious? – Aszondom: –Nem. – Aszondja: –Nézd az ábécét – van itt, akinek a neve A-val kezdődik? – Megrázom a fejem. – B-vel? – Megint megrázom a fejem. – C? – Nem rázom meg a fejem. – Jó! – aszondja. Aszondja: – Consuelo kezdődik C-vel, ő megy először. Fölírja:

1. Consuelo

Ki a következő? kérdez engem. Nem tudom. A D-re mutat, aztán E, F, G. Jermaine-re nézek. Jermaine aszondja: – Az én nevem J-vel kezdődik. – Rhonda tovább megy: H,I,J…
Jermaine-re mutatok. Most már:

1. Consuelo
2. Jermaine

Miz Rain bedugja a fejét az ajtón. Rhonda aszondja: – Kell egy kis idő. – Miz Rain ránk vigyorog oszt kimegy vissza. Rhonda tovább „K, L, M, N, O, P”
– P az Precious! – üvöltöm. – Én jövök.
– Aha, felfogtad – mondja Rhonda.

1. Consuelo
2. Jermaine
3. Precious

„Q, R…”
– Rita! – ezt Rita üvölti. – Én is R vagyok – Rhonda találós kérdést mond: – Melyik megy előbb, én vagy ő? – Jermaine aszondja: – Te – Rhondának. Nem tudom, miér. Eszembe jut Jo Ann. Tudom, hogy J, mint Jermaine. Ha nem ment volna el, hova kerülne, Jermaine elé? Mögé?
Miz Rain odajön az ajtóhoz, aszondja, az első. Consuelo megy. Aztán Miz Rain visszajön, aszondja, Következő, Jermaine megy. Aztán engem hív. Bemegyünk egy mellékes kis szobába. – Nem fog fájni – mondja Miz Rain – csak azt akarom, hogy olvass egy oldalt ebből a kis könyvből. – Kiszáll belőlem a lélek. Megfogom a hasam. Miz Rain ijedtnek látszik. – Precious! – A fejemről csurog az izzadság. Rémeket látok. Az apukámat látom. Tévéket látok, rappet hallok, enni akarok valamit, érezni akarom, hogy Apu dug, meg akarok halni, meg akarok halni.
– Precious! Jól vagy? Lélegezz! Lazíts és lélegezz. Hívjam a mentőket? A segélyszámot? Az anyád…
– NEM!
– Mi a baj, Precious?
Alig kapok levegőt. – Én… minden oldal ugyanolyan nekem. – Nagy levegőt veszek, most kimondtam.
Miz Rain szomorút sóhajt. –Azt hiszem, értelek, Precious. De most azt akarom, hogy megpróbáld, nyomás Precious, küzdj érte.
Kinyújtom a kezem, elveszem a könyvet.
– Add a legjobbat, ha nem ismersz egy szót, ugord át… – megáll. – Csak nézz a lapra, és mondd ki a szavakat, amiket ismersz.
A lapra nézek, van rajta egy pár ember a strandon. Egy pár fehér, egy pár narancs, meg szürke (asszem, azok a színesbőrűek).
– Precious, mit gondolsz, miről szól a történet?
– Népekről a strandon.
– Helyes. – Miz Rain egy betűre mutat, megkérdezi, az melyik. Azt mondom: – A. – Még egy pár betűt mutat. Semmit se mondok. – Ismered ezt a szót? – Nem. – Ismered a betűit? – Háááát, khhmmm. Az N-re, az A-ra, meg a P-re mutat. Azt mondja, ismered ezt a szót? Azt mondja: – Nap, ez a szó a 'nap’. – Megint az A-ra mutat, aztán 'NAP', Aztán a P, A, R, T, O, N aszondja "Mi ez a szó?" Én meg "Parkon". Azt mondja "Jól van! Majdnem! Ez a szó a 'parton'." Aztán a közbülső szóra mutat. Azt mondom "Az". Azt mondja "Nem, ez a szó az 'a'. Az majdnem olyan, mint az 'az'." "Nagyon jó, nagyon jó", azt mondja. Aztán azt mondja finom hangon, mint a dorombolás (mindig akartam egy macskát): – El tudod olvasni az egészet? – Azt mondom: – Nap a parton. – Azt mondja nagyon jó, aztán becsukja a könyvet. Nevetni akarok. Sírni akarok. Meg akarom ölelni, csókolni Miz Raint. Olyan jól érzem magam. Még sose olvastam semmit azelőtt.

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.

Csillagok, csillagok…?!

2009-07-21T07:00:00.001+02:00

Mióta világ a világ, az emberiség mindig is szerette volna kijátszani az öregséget, foggal-körömmel tiltakozott a halál ellen. Nők és férfiak, noha előszeretettel mutogatnak ujjal egymásra, egyaránt elég hiúak ahhoz, semhogy elfogadják, idővel szépségük is megkopik. Míg Kleopátra a tejre és a vajra esküdött, a 21. század csinos bombázói, Dundikától Kelemen Annácskáig bezárólag, a plasztikai sebészek műtőasztalán, kés alatt találják meg lelki békéjük zálogát, ha ugyan... A média által ránk erőszakolt mesterséges szépségideál a mesterséges önbizalomban és a mesterséges nemiségben keresi üdvözülésének lehetőségeit.

Az anorexiásra koplaltatott test nem vonzó, tudják ezt a gyilkos betegség áldozatai is, így a hiányzó kebleket, vékony szájakat minél több implantátummal igyekeznek felpumpálni a csábítás, a tetszés érdekében. Lásd Tori Spelling. Amit Isten tökéletlennek teremtett, ők még inkább eldeformálják. Határtalanságukban a lélek torzulásait teszik mindenki számára láthatóvá, bár hitük szerint, épp ellenkezőképp cselekszenek.
Hogy a sovány test mítoszának megteremtésében, akárcsak a kebelháború kirobbantásában a csupaláb, csupamell, csupamosoly Barbie is hibás, senki sem vitatja. A talpig rózsaszín szőkeség bája évszázadokon át sem kopik meg, míg Geronazzo Mária hurkaajkától, Brooke Shields agyonbotoxozott viaszarcától már most viszolygunk. Hogy mi a titok? A mérték mellett az élő anyag és a műanyag test különbsége. Míg előbbi maximum kisebb változtatásokat tűr meg, utóbbinál a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen.
Túlzásokba esni örök hiba. Szétplasztikázott ikonjaink, mégis ezt teszik. Michael Jackson-i babérokra törnek, ahelyett, hogy megelégednének egy fitos orral, egy szoptatás után helyre pakolt cicivel. Pedig ebben a lázas, ám annál ostobább versenyben még csak csillogó szobrocskákat sem osztanak azért, ha valaki szó szerint vásárra viszi a bőrét.

Szépnek lenni mindent pénzt megér. Vagy nem is szépek óhajtanak lenni? Fel akarják kelteni figyelmünket! Ha feltuningolt testi jegyeiknek köszönhetően kellőképp kilógnak a sorból, biztos, hogy mindenkinek megakad rajtuk a szeme. A botránkozást keltő megjelenés híressé-hírhedtté tesz, és, ha szeretni éppenséggel nem is fogjuk őket, a rájuk koncentrálódó tekinteteknek azt azért sikerülhet elhitetnie velük, fontosak számunkra. Míg celebjeink a rájuk nehezedő nyomással és a társadalmi elvárással magyarázzák szaporodó szépészeti beavatkozásaik miértjét, mi épp őket okoljuk a plasztika divatjáért, de azért igyekszünk lépéssel sem lemaradni mögöttük, sietve követjük példaképeinket. Ördögi kör. Kór?
Ha így folytatjuk a 22. század mindnyájunk megvalósult rémálma lesz. A vörös szőnyegen gigantikus keblű, csupaszáj hölgyek és vasaltarcú lovagjaik botorkálnak majd botjaikkal. Megannyi mesterséges klón. A tévéképernyőkre feszülve maximum roggyant terminátorok és legföljebb hátulról kapós plasztikbanyák műcsókjaival vigasztalódhatunk. Mintha tükörbe néznénk.
Hiába a látszatfiatalság, a betegségeket ők sem győzik le. Persze, ha a túlzásba vitt kezeléseknek köszönhetően a sok műanyag menetközben elrákosítja szervezetüket, már semmitől sem kell tartaniuk. Még a járókeretet is elfelejthetik. A halált ugyan nem szorítják sarokba, de legalább abban a hiszemben hajthatják öröm álomra fejüket, szépek és fiatalok maradtak. Valahogy úgy, majdnem úgy, ahogy azt legrettegettebb álmainkban mindig is képzelték. Hisz innen már tényleg csak egyetlen lépés felejthetetlen hollywoodi legendává érni. Na és velünk mi lesz? – csillagok híján, egyedül ebben nem lehetünk biztosak.

József Etella

Szépség

Minden fény a Nap szülötte
Gondoljátok meg proletárok
De a szépen tükröződik
Gondoljátok meg proletárok!
Minden fény a Nap szülötte
Gondoljátok meg proletárok
De a szépre több fény hullik
Gondoljátok meg proletárok!
A szép szabvány a szép közös
Gondoljátok meg proletárok
A szépség gulág a szépség láger
Gondoljátok meg proletárok!
A szép fogyaszt a szép emészt
Gondoljátok meg proletárok
A szépség préda a szépség anya
Gondoljátok meg proletárok!

József Etella a láthatatlan költő, a „néma nővérek” titkos nőemigráció nemes tagja, versei, olyanok mint a versek szoktak lenni, kicsit unalmasak, kicsit érthetetlenek vagy szőkék. De azért József Etella sem akárki..:)

József Etella a nagy költő költött nővére. 101 éves korában egy elmeszociális otthon rangidős lakója.
Inspirációs médium.

Költészete a kor legmélyebb áramából üzen.

József Etella: Kecsketánc.

Világosan utal József Atillára, a magyar irodalom legnagyobb jövőbelátójára, aki a legerősebb szellemi áramlatok inspirált tudásában verselt, és nagy médiumként üzent, analizált és jövendőt mondott.

Afrika frankofón írói 9. - Gazdag szegények, szegény gazdagok

2009-07-21T07:00:00.000+02:00

A közügyekben és irodalomszervezésben aktív, közel hetven éves Aminata Sow Fallt az afrikai irodalom nagyasszonyának mondják. Ez a regénye a leghíresebb, számos kiadást megért, sok nyelvre, még kínaira is lefordították, film is készült belőle… A sztori pontosan az, amit a cím ígér: a koldusok sztrájkja… Reggelente a város lakóinak, gazdag és szegény kerületben egyaránt, első dolguk, hogy adjanak valamit egy koldusnak. Az iszlám megköveteli a jótékonyságot, és az embereknek szükségük is van rá: az adakozás elősegíti a szerencsét… A nagy témák – társadalmi igazságtalanság, erőszak, a hatalom embereinek felelőtlensége, bornírt hiedelmek követése a hagyomány nevében, a nők helyzete, a nemzedékek konfliktusa – a regény első megjelenése óta eltelt harminc évben nem változtak. - Aminata Sow Fall szenegáli írónő A koldusok sztrájkja avagy az emberi hulladék című regényéről Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató kilencedik darabjában.

Aminata Sow Fall:
A koldusok sztrájkja avagy az emberi hulladék
(La grève des bàttu ou les déchets humains)
Párizs, 1979

Nincs női főhős, a kifejezetten női problémák sincsenek kiemelten jelen, csak úgy átlagosan, mégsem hagyhatom ki ebből a sorozatból ezt a regényt. Szerzőjét szeretem és becsülöm, mint mindenki, aki olvasgatja az afrikai irodalmat. A közügyekben és irodalomszervezésben aktív, közel hetven éves Aminata Sow Fallt az afrikai irodalom nagyasszonyának mondják. Ez a regénye a leghíresebb, számos kiadást megért, sok nyelvre, még kínaira is lefordították, film is készült belőle. Sok mindenről szól: az állami adminisztráció kétes ügyleteiről, a büszke szegények nyomoráról, a vallási szokások hatalmáról és az irracionális hiedelmek szánalmasságáról, és ismét, mint az afrikai regényekben oly sokszor, különösen, ha nő a szerző: a feleségek sorsáról a poligám házasságban. A sztori pontosan az, amit a cím ígér: a koldusok sztrájkja.

Ma reggel is írta az újság, hogy a kéregetők, kolduló diákok, leprások, testileg csökkentek, ezek a rongykupacok emberi torlaszt képeznek az utcákon. Meg kell szabadítani a Várost ezektől az emberektől – inkább mondhatjuk őket árnyaknak –, ezektől az emberi hulladékoktól, akik mindenütt és mindig ostromolnak, megtámadnak minket. A kereszteződésnél azt szeretnénk, hogy sose legyen piros a lámpa! De ha ezen az akadályon sikerült átjutnunk, újabb sorompó állja utunkat, amikor a kórházba megyünk; át kell törnünk egy korlátot, hogy bejussunk a hivatalunkba; küzdeni kell, hogy kijussunk a bankból; ezeregy kerülőt tenni a piacon, hogy elkerüljük őket; végül váltságdíjat fizetni, hogy beléphessünk Isten házába.
A jómódúak szokásos berzenkedése a kéregető szegények láttán – ez sajnos ismerős, nemzetközi jelenség. A regénybeli városban a koldusok veszélyeztetik a nemzetgazdaságot, miattuk csökken a turisták száma. A Közegészségügyi Szolgálatnak kell intézkednie, hogy eltűnjenek az utcákról. Ez meg is történik, hála Kéba Dabo odaadásának; az ő munkaköri feladata, hogy eltakarításuk ügyében eljárjon. Kéba fiatal, lelkes szakember, főnökét viszont, Mour Ndiaye-t a politika tette a posztra, hálából múltbéli érdemeiért a Pártban. Mourt csak saját előmenetele érdekli. Van egy bölcs marabuja, Birama, akinek a szerencséjét köszönheti. Havonta viszi neki az ajándékokat, rizst, teát, cukrot, szappant, és minden tanácsát vakon követi. Lollit, Mour feleségét így nyugtatja meg a marabu, miközben köpköd, és olvasóját pergeti:
Mour ne tartson semmitől, Inch’Allah, minden egyre jobban sikerül neki. Arra született, hogy uralkodjon, ez benne van a csillagaiban. Azon kevesek közé fog tartozni, akiktől az ország sorsa függ. Csillaga ragyog, ragyog: jólét, boldogság. Nagy meglepetés vár rá. Áldozzon föl egy kost. Minden rendben lesz, Inch’Allah.

A marabut, az iszlám szent emberét a fekete-afrikai országokban nemcsak mint vallási tanítót tisztelik, de természetfeletti hatalommal rendelkezőnek is tekintik, aki talizmánok és áldozatok segítségével gyógyít egészséget és társadalmi gondokat. A mágikus praktikákat az iszlám tiltja, de mai napig is léteznek. Inch’Allah: „Ha Isten is úgy akarja”.

Az erélyes természetű koldusasszony, Salla Niang udvarában naponta összegyűlnek a kéregetők. Ha természetben kaptak adományt, rizst, kölest, kétszersültet, Salla megveszi tőlük, férje majd kis boltjában árusítja. Reggelente a város lakóinak, gazdag és szegény kerületben egyaránt, első dolguk, hogy adjanak valamit egy koldusnak. Az iszlám megköveteli a jótékonyságot, és az embereknek szükségük is van rá: az adakozás elősegíti a szerencsét.

A koldusok méltatlankodnak: egyik társukat elkapták egy razzián, csúnyán megverték. Megindult a módszeres harc, könyörtelen napi razziázás a kéregetők ellen, Kéba Dabo irányítása alatt. Kéba titkárnője a koldusok pártját fogja: nekik is élniük kell valamiből, és a vallás is elvárja, hogy támogassuk a szegényeket. A fiatal lány szavaira a felelősségteljes hivatalnok, aki a modern gondolkodást jelképezi, eltöpreng magában a nőkről:
– Nem rossz lány ő, sőt, ellenkezőleg... De a komoly kérdések meghaladják... akárcsak a feleségemet. A nők inkább a felületes dolgok iránt érdeklődnek. Meg kell őket tanítani, hogy felelősen gondolkodjanak. Ez csak nevelés kérdése. Szép ruhák, látványos szertartások, hiábavalóságok... Nem, ez így nem mehet tovább... De az is igaz, hogy vannak férfiak, akik nem szeretik az okos és határozott nőket, féltik tőlük az egyeduralmukat.
Mour megkönnyebbülten tapasztalja, hogy nem lát koldusokat az utcán. Reméli, hogy ez a látványos eredmény segíti ambíciójában: az ország elnöke ugyanis helyettest keres maga mellé, és ő akar erre a posztra jutni. Nem a beosztottjának köszöni meg az utcai tisztogatás munkáját, hanem a marabunak a szerencséjét. A szent ember válasza:
Nincs okod nyugtalanságra. Ha az imádságok, amelyeket védelmed és jóléted érdekében elmondok, esőcseppek lennének, te már rég megfulladtál volna.
De a szent embernek nem tetszik a koldusok elűzésének terve. Mour azzal próbálja meggyőzni, hogy ők a lustaságot üldözik, hivatalból, és úgy gondolják, a szegények csak azért ilyen nyomorultak, mert nem akarnak dolgozni. (Ismerős érvelés...) Bevallja titkos vágyát, hogy elnökhelyettes szeretne lenni, ebben segítsen neki a marabu. Mourt nem érdekli riválisainak a véleménye:
Ő, aki még annyit sem tud, hogy hibátlanul beszéljen az ország hivatalos nyelvén [franciául], hogyan tudhatná ellátni ezt a funkciót?
Mour felesége, Lolli is ábrándozik arról, hogy elnökhelyettesné lesz; örömmel hallja Birama bíztató szavait:
Inch’Allah, meglesz neki az elnökhelyettesi poszt. De ehhez föl kell áldoznia egy bikát, harminchárom részre darabolnia, és egy pénteken szétosztania a szegények között. A ház lakói közül senki sem fogyaszthat abból a húsból. Inch’Allah, minden rendben lesz.
Mégsem lesz minden rendben, mert nagyon váratlan helyről éri Lollit jelentős csapás. Kellő dadogás és kerülgetés után férje kinyögi :
Igen, Lolli, arról van szó... Mivelhogy úgyis meg kell neked mondani, irántad való tiszteletből és szeretetből én magam akarom veled közölni... Holnap adnak nekem egy asszonyt.
Huszonnégy év házasság után, amelyben ő, Lolli, mindvégig hűségesen szolgálta! Méghogy « adnak » neked egy asszonyt! – kiabál, legyünk őszinték, nem teljesen ok nélkül. De végül kénytelen elfogadni a tizenhét éves második feleség létezését. Lollit így nevelték. Anyja és a nagynénik, nagybácsik sokasága, az egész rokonság állandóan erre figyelmeztette a házassága előtt :
Engedelmeskedj a férjednek, ne akarj semmi mást, csak az ő boldogságát, mert tőle függ a sorsod, és, főleg, a gyerekeid sorsa. Ha végrehajtod az akaratát, el leszel halmozva itt a földön és odaát a túlvilágon, gyermekeidet pedig tisztelni és becsülni fogják. Mert ha nem, számíthatsz az isteni átokra.
Amikor férje kimaradozásai miatt panaszkodott, szülei kioktatták:
Lolli, egy asszony ne pöröljön. Tudnod kell, hogy a férjed szabad ember. Nem valami tárgy, ami hozzád tartozik. Te tisztelettel, engedelmességgel és alázattal tartozol neki. A nő egyedüli osztályrésze a türelem, ezt vésd jól az eszedbe, ha derék asszony akarsz lenni.
Nyolc gyereke közül a legidősebb lánya kikel a poligámia ellen, ahogy Mariama Bâ már ismertetett, Nagyon hosszú levél című regényében is hasonlót láttunk; a két könyv egyébként ugyanazon évben jelent meg. Mariama szívesen hivatkozott Aminata véleményére:
Minden asszony szeretett volna egy férjet csak magának, egyedül. Mindenki, legalább egyszer életében, azt mondta, hogy nem akar osztozkodni a férjén. Ha nem mondták, akkor gondolták. Aztán engedtek az öregek nyomásának.

A koldusok tovább panaszkodnak egymás közt a rendőri zaklatások miatt. Salla Niang, ez a vezetésre termett, határozott nő, aki élettapasztalatát először cselédlányként, majd koldusként, a gazdag emberek életének megfigyelésével szerezte, a városi rendcsinálók durvaságán felháborodva sztrájkot hirdet. A kéregetők kis habozás után ráállnak, többé nem mozdulnak ki Salla udvarából. Leprások, féllábúak, vakok, sánták, utcai bohócok, elmesélik egymásnak, mi juttatta őket koldusbotra.
Meglátjátok, nemsokára úgy kellünk nekik, mint a levegő, amit beszívnak! Melyik főnök ne adna alamizsnát, hogy mindörökre főnök maradjon? Melyik képzelt vagy valódi beteg ne hinné el, hogy panaszai elmúlnak, mihelyt kezéből kipottyant az adomány? Melyik igyekvő ne hinné, hogy minden ajtó megnyílik előtte a jótékonyság varázsos erejének köszönhetően? Ilyen vagy olyan okból, mindenki adakozik.
A város utcáin egyetlen kéregető sem látható. Kéba Dabo elégedett, szenvedélyesen üldözte a koldusokat, akik viszolygást keltettek benne: iszonyatos nyomorban töltötte gyerekkorát, de büszkén emlékezik arra, hogy anyja soha le nem alacsonyodott a kéregetésig. Kéba szigorú és megvesztegethetetlen: egyedülálló figura a regényben, nem olyan, mint a többiek, mondja róla titkárnője. A hatalomvágyó és korrupt világban hihetetlen becsületességet képvisel. Ezzel együtt könyörtelenséget is.
Mour fékezhetetlen vágyában, hogy elnökhelyettes legyen, egy Biramánál is híresebb, rejtelmesen viselkedő marabuhoz fordul, aki szigorú utasítást ad: Mour saját kezűleg vágjon le egy folttalan, rőt színű bikát, darabolja hetvenhét részre, és ossza szét a város összes kerületében a koldusoknak. Még néhány vég fehér vásznat, háromszáz vörös és négyszáz fehér kóladiót is ugyanígy, a város minden pontján, és ha ezt teljesítette, egy hét múlva az elnök kinevezi helyettesének.

Kóladió - Nyugat- és Közép-Afrikában elterjedt fa enyhén kesernyés, jellegzetes ízű termése. Erősen élénkítő hatású, elmulasztja az éhségérzetet, afrodiziákumnak is tekintik. Hosszan lehet rágcsálni, túlfogyasztás esetén erős szívdobogást és álmatlanságot okoz. Afrikában a mindennapi kultúra szerves része, ünnepi alkalom nem képzelhető el kóladió nélkül: keresztelőn, esküvőn, gyászszertartáson kínálják, ajándékozzák, fogyasztják. Tipikus ajándék rokonoknak, barátoknak és, szerencse reményében, gyakori adomány koldusoknak. Rendszeres fogyasztása függőséget okoz.

A folytatás most már végképp groteszk bohózat. Sehol egy árva koldus az utcán. Mour, akinek pontról pontra teljesítenie kell – ha valóban elnökhelyettes akar lenni – a marabu utasításait, hiába szólítja föl beosztottját, Kébát, hogy rendelje vissza a város utcáira a koldusokat, a fiatalember keményen megtagadja a parancsot.
– Nem fogom eltűrni, hogy szolgának vagy kifutófiúnak tekintsenek! Én az állam szolgálatában állok, nem egy emberében!
Amikor titkárnője figyelmezteti, hogy jobb lenne engednie, hiszen az ő előmenetelét is érinti majd, ha Mour elnökhelyettes lesz, Kéba felháborodva és durván kiküldi a szobából. A függetlenség elnyerése utáni új generáció – Kéba franciául is tökéletesen beszél –, tiszta rendet akar, fütyül a tradícióra, de szívtelen.
Mour álmatlan éjszakákon át gyötrődik, a hivatali értekezleteket is elmulasztja, végül, miután megtudja, hová rejtőztek a koldusok, ráveszi magát, hogy elvándoroljon a messzi külvárosba – kocsival, sofőrrel –, Salla udvarába. Sokan zarándokolnak oda, hogy adakozhassanak. A koldusoknak most jó dolguk van, de történeteikből kiderül, hogy helyzetük reménytelen ebben a világban, ahol nincs igazság.
Mour biztos a sikerében: ennyi ajándékot a nyomorultak még életükben nem láttak, bizonyára teljesíteni fogják kívánságát, hogy néhány órára álljanak vissza az utcákon szokott koldulóhelyükre, ahol megkaphatják az adományokat. Megy is be nagyképűen a koldusok udvarába, Szálám alejkum, Alejkum szálám, köszöntik egymást udvariasan, és Mour előadja kívánságát, nem törődve a beszéde közben itt-ott kitörő nevetéssel.
Nagy meglepetésére nem alázatos és félénk, hanem öntudatos és kihívó válaszokat kap, de minden kritikus megjegyzést lenyel célja érdekében. Salla egy ideig szórakoztatónak találja, aztán megelégeli a jelenetet.
Mour láthatóan ereje fogytán van. Ami eddig nevetséges volt, most már szánalmassá válik, ez idegesíti Sallát.
– Ndiaye úr, elmehetsz. Holnap, ha Isten is úgy akarja, minden koldus visszamegy a korábbi helyére.
Mournak óriási kő esik le a szívéről. Végre lélegzethez jut.
– Ki fognak menni?
– Biztos, hogy kimennek – feleli Salla.
Mour, a nagyhatalmú hivatalnok, a koldusoknak hálás köszöneteket dadogva távozik. Salla nyomban így szól népéhez:
– El ne mozduljatok innen, senki se mozduljon! Ez az ember holnap, nekünk köszönhetően, alaposan pofára esik.
Valóban. Se a piros lámpáknál, se a mecset előtt, a nagypiacon, a banknál, sehol egy kéregető. A megszégyenített Mour, kocsijában a rőt színű bika hetvenhét felé vágott darabjaival, a vásznakkal és a kóladiókkal, újra elmegy Salla udvarába. Ott nem adhatja át az adományt, mert a marabu azt mondta, a város minden pontján kell szétosztania. Marokszám dobálja a papírpénzt – sofőrje mélységes szánalommal figyeli nyomorult főnökét –, erre a koldusok újra megígérik, hogy a déli imádság ideje után a helyszínen lesznek.
„Talán nem is szolgáltak rá a megvetésünkre, gondolja Mour. Csak akkor nézzük le őket, amikor nincs szükségünk rájuk. Segíteni kellene nekik, hogy újra teljes jogú állampolgárok legyenek... Megadni nekik a lehetőséget, hogy beilleszkedjenek... Taníttatni őket, ahogy ez a lakosság nagy részére is ráférne. Nem ők az egyetlenek, akik a peremre szorultak.”
Az olvasó már azt hiszi, hogy a megleckéztetés csodás eredménnyel járt, Mour elkezd felelősen gondolkodni; de nem, ezek a futó gondolatok nem térnek vissza. Meglátogatja ifjú második hitvesét, akinek parancsolni próbál, de ott is kudarcot vall.
„Mit képzelsz? Hogy én engedelmeskedni fogok a szeszélyeidnek? Nehogy azt hidd, elfogadom, hogy úgy bánj velem, mint egy közönséges tárggyal!”
Kudarc kudarc hátán: ugyanis a déli ima után hiába járja körbe az adománnyal megrakott kocsi a várost, sehol senki.
Este bemondja a rádió, hogy a köztársasági elnök kinevezte helyettesét. Nem Mour Ndiaye az.
A nagy témák – társadalmi igazságtalanság, erőszak, a hatalom embereinek felelőtlensége, bornírt hiedelmek követése a hagyomány nevében, a nők helyzete, a nemzedékek konfliktusa – a regény első megjelenése óta eltelt harminc évben nem változtak.

*****

Aminata Sow Fall 1941-ben született a szenegáli Saint-Louis-ban. Dakarban járt gimnáziumba és Párizsban egyetemre, modern irodalom szakon. Férjhez ment, visszatért Szenegálba, ahol először tanárként helyezkedett el, majd állami funkciókban dolgozott irodalmi és kulturális tárgykörökben. Alapított egy könyvkiadót, és három jelentős civil szervezetet a kulturális csere erősítéséért és az írói szabadság védelmében. Amerikai egyetemeken is ismerik és elismerik tevékenységét. Konferenciák előadója olyan témakörökben, mint a nők szerepe a kultúrában és az irodalomban.
Afrikában gimnáziumi tankönyvek idézik könyveit. Hét regényéből kettőt megfilmesítettek. Van egy nyolcadik, nagyon érdekes könyve is, 2002-ben jelent meg, reflexiók az evés művészetéről és a szenegáli táplálkozási szokásokról – Aminata közéleti érdeklődésébe sok minden belefér. Legutóbbi, 2005-ben megjelent regényét a „méltányos kereskedelem” szellemében árusították, vagyis az afrikai olvasók számára is elérhető áron.
Egy interjúban ezt mondta a koldusokról:
Amikor kicsi voltam, láttam gyerekeket, akik nem a szegénységük miatt kéregettek, hanem mert ez része volt a neveltetésüknek. A jómódú emberek elküldték a gyereküket tanulni a marabuhoz, aki meg elküldte őket koldulni. Ez hozzátartozott ahhoz, hogy emberségre neveljék őket. Ma már, egyrészt a modern élet térnyerésével, másrészt a városokba tömegesen felkerült falusiakkal, más képet mutat a koldulás.

A sorozat előző részei:

Afrika frankofón írói 8.
Afrika frankofón írói 7.
Afrika frankofón írói 6.
Afrika frankofón írói 5.
Afrika frankofón írói 4.
Afrika frankofón írói 3.
Afrika frankofón írói 2.
Afrika frankofón írói 1.

Nyitott Udvar - közösségi bolhapiac a Palotanegyedért!

2009-07-20T07:00:00.000+02:00

A VIII. kerületi Mikszáth téren kerül megrendezésre a következő közösségi bolhapiac. A Palotanegyed lakói a maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat teszik ki portékának. A piacon befolyt összegből a Palotanegyed körzeti megbízott irodáját teszik rendbe.
Júliusi programot ajánlunk figyelmükbe.

Nyitott Udvar - közösségi bolhapiac
VIII. kerület Mikszáth tér
Július 25-én 10.00 - 14.00 óra között

Július 25-én 10.00 - 14.00 óra között, a VIII. kerületi Mikszáth téren kerül megrendezésre a következő közösségi bolhapiac a Medence Csoport szervezésében.

A Palotanegyed lakói a maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat teszik ki portékának. Az idelátogató érdeklődőket, vásárlás közben a negyedben élő zenészek szórakoztatják.
A piacon befolyt összegből a lakók a Palotanegyed körzeti megbízott irodáját teszik rendbe.

Partnerek: Civilek a Palotanegyedért Egyesület,
Medence Csoport,
Rév8.

Versvasárnap - Balázs Brigitta

2009-07-19T07:00:00.000+02:00

"már nem tisztulok
csak elmosódok
miként a történet
és benne
a vizet nem álló
szemfesték"

Balázs Brigitta verseiből.

végül
nem kérek mást
csak azt a kis csilingelést
mit kis fémdarabkák koccanása kelt
ha szél, vagy csak szellő táncra hívja
ahogy pillákat borzol behunyt szemen
vagy miként a tincset lágyan cirógatva
simítja a bőrön bele a légbe
oly könnyű zengést szeretnék hallani
ha meghalok
ja és ősz legyen
hosszú nehéz árnyékok feküdjenek a földre
a kései testes dacoló napsütésben
sercegve csoszogó szagos avar
lendüljön hirtelen keringve fel
dús pazar színeket vágynék
legyen minden éles, tiszta
mégis szelíd, akár egy sóhaj

csendet
mikor csend lesz végre
koboldok szuszognak
szerte apró vackaikban
bennem sivít a zaj
de annyira, hogy mindkét
kezem a számra
kell tapasztanom
és reszketek
gyűlik a düh, meg a könny
ki vette el tőlem
belőlem a néma süket
tompa részem?
hova lett a békességem?
mért ordít a sötét?
mért félek önmagamban?
bárcsak tapsolhatnék
akkorát, hogy fájjon
visszhangosat
mitől abbamaradna a zúgás
ahogy legyet, vagy csak szúnyogot
ütünk agyon egyetlen
kéjes mozdulattal

végtelen ringatózás
türelem, csssííí
ne harcolj
elinal a pillanat
amit érzel
a tied
és az marad
nincs másod
csak a csendsülő
tenger képe
vonallá simul
a horizont
türelem
-mondja a hajótörött
csak akképp
menthet meg
az idő
ha eloldozod
magad tőle
és élsz teljesen
szinte hittel
mintha mit se
várnál

lubick
fürödtem
pillanatokra vibráló ragyogásban
aztán hosszan
hagyva, hogy a víz kimossa
szennyes kis lelkem
a habzó zubogásban
piranyákat véltem marcangolni testet
csak nézegettem a vért
mintha nem enyém volna
aztán az eső is
kiszakadt belőlem
vége
valaminek mindig
végérvényesen
az idő sirat
jajgatva szórva villámait
lövésként dörren
ablak alatt
egyet a szívbe
aztán csattogva trappol végig
a vízfüggöny
csak bámulok után
elmos mindent
tócsakönny
mint bőrömről illatnyomokat
a csípős zuhanyrózsa nedve
már nem tisztulok
csak elmosódok
miként a történet
és benne
a vizet nem álló
szemfesték

a pusztulás ágyasainak álma
szőrén üli meg mindenki
szilaj szenvedélyét
keni bár mégoly
hétköznapi álarc
mázát is magára
precízen a napvilágnak
vagy ragyogás csillámporát hinti
konokul, elszántan
az akkor is csak test
tudattal részegítve
végső soron romlandó

de mégis a remény csókol
szemükre édes álmot
mint féltő szerető
s karjaik közt ott horkol
ostoba kis szerelem

*****

A szerzőről

Balázs Brigitta egy hattagú női zenekar, az etno-folk féle muzsikákra szakosodott és verseket is megzenésítő Csajka együttes vezetője és énekese. Balázs Brigitta hangját Morva Henriett gitáron, Rontó Lili szaxofonon, Gyapai Kinga bőgőn, Nádudvari Ilona brácsán, Fábián Emese pedig dobon kíséri. A Csajka együttes szextettje többek közt fellépett már a Merlinben a Müller Péter Sziámi ötletéből született és kezdeményezésére útjára indult Songwriters’ Klubban, de kísérték már az ICA estjét is.

A Versvasárnap rovat korábbi szerzőinek versei:

Versvasárnap - Millei Ilona

Versvasárnap - Seregély Ágnes

Versvasárnap - Ughy Szabina

Versvasárnap - Czapáry Veronika

Versvasárnap - Király Odett

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 9.

2009-07-18T07:00:00.000+02:00

Sapphire: Push - 9. rész

Az egész osztály csöndbe van. Mindenki engem bámul. Istenem, csak most ne bőgjek. Az orromon keresztül veszek egy nagy levegőt, aztán lassan elkezdek hátra menni. De valami, mint valami madár, vagy fény suhan át a szívemen. És megáll a lábam. Az első sornál. És életembe először beülök az első sorba (ami jó, mert sose láttam hátulról a táblát).
Nincs füzetem, nincs pénzem. A fejem egy nagy olimpiai úszómedence, az évek és az összes énem ott lebeg padokhoz ragasztva, míg alul csak nőnek a pisitócsák. Haver, senki se tudja, de ez nekem nem vicc, hogy itt vagyok ebbe a suliba. A tanár feje fölött nézem a falat. Van egy kép, kicsi, sötét hölgy, az arca olyan, mint egy aszalt szilva, a régi időkből. Ugyan ki lehet. A tanár leül az asztalhoz, beírja a hiányzókat, lila ruha van rajta meg futócipő. Sötét, szép az arca, nagy a szeme, a haját meg már mondtam. Az anyámnak nem tetszik, ha a niggerek így hordják a hajukat! Az anyám aszondja, Farrakhan jó, de már túl messze ment. Túl messze hova, akarom kérdezni. Nem tudom, én hogy vagyok az ilyen hajú emberekkel.
A tanár beszél.
– Egy ilyen füzetre lesz majd szükséged. – Feltart egy fekete-fehér kis alakú füzetet, pont olyat, mint amit a csirkésnél hagytam. Amíg beszél, besétál egy lány.
– Kilenc harminchét van – mondja a tanár – Jo Ann elkéstél.
– Meg kellett állnom, hogy egyek valamit.
– Legközelebb maradj is ott, ahol megálltál. Holnap kezdés, ezt az ajtót kilenckor bezárjuk!
– Inkább akkor bent akarok lenni – mormogja Jo Ann.
– Megegyeztünk – aszondja a tanár Jo Ann szemébe. Nem fél Jo Anntől. Jó van, Miz Rain.
– Érkezett néhány új ember…
– Találtam valamit! – kiáltja Jo Ann.
– Bocsáss meg kérlek – mondja a tanár, de látni való, hogy nem kér semmit se, dühös.
– Nem, bocsánat, Ms Rain. – most már világos, mint a nap, hogy Jo Ann besült – de csak azt akarom mondani, kell valakinek egy plusz jegyzetfüzet, amit a csirkésnél találtam?
– Az az enyém! – mondom.
– Ragadd meg – mondja Jo Ann.
– Van nekem – én is meglepődök, hogy ezt mondom. –Ezt az Arkansas Jr. csirkefalónál hagytam ma reggel a 127-dik és 126-dik között.
– Na, istenuccse! – süvöltött Jo Ann. – Ott is találtam meg.
Kinyújtom a kezem, rám mosolyog. Ideadja a füzetet, a hasamra néz, aszondja: „Mikorra várod?”
Aszondom: „Nem tudom biztosan.”
Fintorog, semmit se szól, aztán leül egy pár székkel távolabb a mögöttem levő sorba.
Miz Rain szörnyen magán kívül van, aztán megenyhül, aszondja: „Több az új ember, mint a régi, úgyhogy menjünk vissza az első naphoz, ismerjük meg egymást, meg találjuk ki, hogy mit is fogunk itt együtt csinálni.” Furán nézek rá. Nem kéne neki tudni, mit fogunk csinálni. Hogy fogunk bármit is kitalálni. Dinkák vagyunk. Azér vagyunk itt, hogy tanuljunk, legalábbis én. Istenem, remélem ez nem olyan… olyan… mittomén – mint ezelőtt, aha, mint eddig évekig.
– Próbáljunk meg kört formálni – mondja a tanár. Francba, ippeg hogy leültem az első sorba, oszt most meg körbe kell ülni.

– Nem kell az összes szék – azt mondja a tanár Jo Ann-nek, aki a második sorból húzkodja a székeket. – Csak ötöt-hatot szedjetek ki, vagy hányan vagyunk, és állítsátok körbe őket, aztán ha már befejeztük a bemutatkozást, visszatesszük őket sorba. – Leül az egyik székre, mi meg utána (mármint ő, a tanár, meg minden).
– Jól van – mondja – hát ismerkedjünk meg egy kicsit, hhmmmm, lássuk, mondd a neved, hol születtél, a kedvenc színed, valami, amiben jó vagy, és hogy miért vagy itt.
– Mi? – röfög egy nagy rézbőrű csaj. Miss Rain a táblához megy, azt mondja: – Első: a neved, – oszt leírja – második: hol születtél – így tovább, míg minden a táblán van:

1. neved
2. hol születtél
3. kedvenc színed
4. valami, amiben jó vagy
5. miért vagy ma itt

Visszaül, oszt azt mondja: – Jó, majd én kezdem. A nevem Blue Rain…
– Ez az igazi neve! – ezt egy fiúruhás csaj mondja.
– Ahhaaaa, itt pusztuljak meg, ha hazugság a nevem.
– A keresztneve Blue? – mondja ugyanaz a csaj.
– Ahhaaaa – mondja Ms Rain, mintha lefáradna a pasis csajtól.
– Magyarázza meg!
– Nos, – mondja Ms Rain igazán lassan. – Nem hiszem, hogy meg kéne magyaráznom a nevem. – Ránéz a csajra, az meg veszi a lapot. – Na, ahogy mondtam, a nevem Blue Rain. Kaliforniában születtem. A kedvenc színem a lila. Mit csinálok jól? Hááát, elég jól éneklek. És azért vagyok itt, mert a barátnőm itt tanított régen, és egyszer el kellett mennie, és megkért, hogy ugorjak be helyette, aztán mikor kilépett, megkérdeztek, nem akarok-e a helyébe lépni. Azt mondtam, dehogynem, és azóta is itt vagyok.
Körbenézek, hatan vagyunk engem leszámítva. Egy nagy rézbőrű csaj, a hangos, beégett csaj, aki megtalálta a füzetem a csirkésnél, egy világos bőrű spanyol csaj, meg ez a barna bőrű spanyol csaj, aztán egy öltönyös csaj, a színe olyan, mint az enyém, olyan pasisan néz ki.
Nagy Vörös beszél most: – Az én nevem Rhonda Patrice Johnson. – Rhonda nagy, magasabb, mint én, világos a bőre, de ez nem használ neki semmit. Csúnya, nagy a szája, malacorra van, tényleg kövér, a haja rozsdaszínű, de nagyon rövid.
– Kingstonban, Jamaikában születtem. – Nem semmi! Nem is beszél furán, mint a banánzabáló népek. – Kedvenc színem a kék, jól főzök.
– Mit? – szólal meg valaki.
– Találd ki! – vág vissza Rhonda.
– Borsós rizsát!
– Aha, azt – mintha ilyen kis dolgot meg se lenne érdemes említeni.
– Currys kecskét!
– Eltaláltad! – mondja Rhonda. – Az anyámnak volt régen egy étterme a Hetedik sugárúton, mielőtt beteg lett, megtanított mindenre. Azért vagyok itt, – mondja komolyan – hogy felfejlesszem az olvasásomat, hogy le tudjak érettségizni.
A sovány, világos bőrű spanyol csaj beszél: – A nevem Rita Romero. Épp itt, Harlemben születtem. Azért vagyok itt, mert drogos voltam, kimaradtam a suliból, és sose tudtam rendesen megtanulni írni és olvasni. A kedvenc színem a fekete. – Mosolyog, kilátszanak a rossz fogai. – Asszem ez nyilvánvaló. – Ja, minden fekete volt rajta…
– Mit tudsz jól csinálni? – kérdezi Rhonda.
– Hmm… – azt mondja, aztán remegő hangon: – Jó anya vagyok. Nagyon jó anya.
A barna csaj beszél. Majdnem ugyanolyan színűek vagyunk, de kábé ez minden, ami közös bennünk. Én igazán lány vagyok. Ez meg nem tudom.
– Az én nevem Jermaine.
Ajjaj! Valami ferdehajlamú.
– A kedvenc színem a…
– Először azt meséld el, hol születtél – ez megint Rhonda..
Jermaine úgy néz Rhondára, mint aki aszondja kabbe. Rhonda úgy vág oda a szemével Jermaine-nek, mintha azt mondaná, hogy na gyere, ha mersz. Jermaine azt mondja, Bronxban született, most is ott él. A piros a kedvenc színe. Jól táncol. Azért jött ide, hogy megszabaduljon Bronx negatív hatásaitól.
A spanyol Rita azt mondja: – Harlembe jöttél, hogy megszabadulj a rossz hatásoktól?
Jermaine, ami mondanom se kell, egy fiúnév, aszondja: – Az számít kit ismersz, és én elég sok embert ismerek, cicám.
– Hogy tudtad meg, hogy van ez a kurzus? – kérdezi Miz Rain.
– Egy barátomtól.
Miz Rain nem mond semmi mást.
Az a csaj jön, aki megtalálta a füzetem. – Jo Ann a nevem, rap a címerem. A színem vaj. Az a célom, hogy veszek egy saját lemezjátszót.
Miz Rain ránéz. Töröm a fejem, mi az a lemezjátszó.
– Hol születtél, és miér vagy itt a suliba – kérdezi Rhonda. Okés, látom már, Rhonda szereti igazgatni a dolgokat.
A King's County Hospitalben születtem. Anyám akkor jött velem Harlembe, amikor kilenc éves voltam. Azért vagyok itt, hogy meglegyen az érettségim, aztán, hát, már így is benne vagyok a zeneszakmában. Csak az iskolára kell figyelnem, hogy följebb juthassak.
A következő csaj beszél. – Az én nevem Consuelo Montenegro. – Hhhhúúúú, micsoda szép spanyol csaj, kávészínű, egészséges hosszú hajjal. Piros blúz van rajta. – Mér vagyok itt, kedvenc színem – mi ez az egész marhaság? – Belenéz Ms Rain arcába, dühös.
Miz Rain nyugodt. Rain, szép neve van. Úgy csinál, mint akit nem zavar a káromkodás, aszondja: – Ez csak arra való, hogy megtörjük a jeget, kicsit jobban megismerjük egymást úgy, hogy veszélytelen kérdésekre válaszolunk, anélkül, hogy a kényelmesnél többet kelljen megosztanunk magunkról a csoporttal. – Szünetet tart. – Nem kell neked is, ha nem akarod.
– Nem akarom – mondja a szép csaj.
Most mindenki rám néz. A körben mindenkit látok, engem is lát mindenki. Először azt kívánom, bárcsak az osztály végébe volnék, de nem kívánom azt többet, előbb leszek öngyilkos, ha még egyszer hagyom ezt megtörténni.
– Az én nevem Precious Jones. Harlemben születtem. A gyerekem is Harlemben fog születni. Milyen színt szeretek – a sárgát, mer az friss. Meg gondom volt a régi iskolámba, úgyhogy ide jöttem.
– Valami, amiben jó vagy – mondja Rhonda.
– Semmi – mondom.
– Mindenkinek van, amit jól tud csinálni – mondja Ms Rain lágy hangon.
Megrázom a fejem, semmi se jut az eszembe. A cipőmet bámulom.
– Egy dolgot – Ms Rain.
– Tudok főzni – mondom. A szemem a cipőm orrán tartom. Még sose beszéltem az osztályban, kivéve, ha a tanárt vagy a kölköket kellett leordítani, ha baszogattak.
Miz Rain az óráról beszél. – Időnként körbe fogunk ülni, hogy beszélgessünk és dolgozzunk, de most tegyük vissza a székeket, és menjünk tovább, lássuk mi dolgunk van még. Nos, az első dolog: ez egy alapfokú író és olvasó óra, egy érettségi előtti felnőtt írásoktató óra, egy kezdő íróknak és olvasóknak való óra. Ez nem egy érettségiző osztály…
– Ez nem érettségiző? – kérdezi Jermaine.
– Nem, ez nem. Ezt a kurzust arra tervezték, hogy megtanítsa az embereket írni és olvasni – mondja Miz Rain.
Francba, én tudom, hogy kell írni meg olvasni, érettségizni akarok – mondja Jo Ann.
Miz Rain, úgy tűnik, lefáradt. – Hát akkor ez az óra nem neked való. Értékelném, ha visszafognád a nyelved, ez tényleg egy iskola.
– Nekem aztán egy kalap szar se…
– Na, akkor miért nem mégy, Jo Ann, miért nem sétálsz ki – Miz Rain akár azt is mondhatná, hogy tudod, akkor miért nem húzol innen, kurva.
A spanyol csaj, Rita, aszondja: – Hát ez épp nekem való. Nem tudok se írni, se olvasni.
Rhonda közbevág: – Én tudok egy kicsit, de segítségre van szükségem.
Jermaine bizonytalannak látszik.
Miz Rain: – Ha azt gondolod, hogy az érettségiző osztályba akarsz járni, mindössze annyit kell tenned, hogy visszajössz ebbe a terembe délután egykor a szintfelmérőre. – Jermaine nem mozdul. Consuelo Jermaine-re néz, de semmit se mond. Jo Ann aszondja, majd visszajön egykor, bassza meg! Nem írástudatlan ő. Miz Rain rám néz. Már csak én nem beszéltem. Mondani akarok valamit, de nem tudom, hogyan. Nem vagyok hozzászokva a beszédhez, hogyan mondhatom meg? Miz Rainre nézek. Azt mondja: – Nos, Precious, veled mi a helyzet, gondolod, hogy jó helyen vagy itt?
Meg akarom mondani neki, amit mindig is el akartam mondani valakinek, hogy az oldalak, kivéve a képes oldalak, mind ugyanolyanok nekem; a hátsó sort, ahol ma nem vagyok ott; hogy hét évesen hogyan ülök mozdulatlanul egy széken. De nem vagyok hét éves. De sírok. Miz Rain arcába nézek, a könny csorog a szememből, de nem vagyok se szomorú, se zavart.
– Itt, Miz Rain, – kérdezem – itt a jó helyen vagyok?
Ad nekem egy zsebkendőt, azt mondja: – Igen, Precious, igen.

A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.