PRIVATE PROTEST - könyvalakban

"Sosem lázadtam.
Karosszékből követem a világot.
Egy kemény, meggyőződéses feminista vagyok. Otthon, az ágyban, párnák között.
Feláll a táblám."
Eperjesi Ágnes Private Protest című kiállításának anyagából a képzőművész könyvtárgyat is alkotott. A kiállítás egyéni véleményeket közölt midarról, mi az, ami ellen önmagunkba, befelé indulva ki-ki tiltakozni kezdene - az összegyűlt írásokból állt össze a kiállítás, s ebből az anyagból válogatott a képzőművész a kötetbe is.




Az az igazság, hogy félek.
Világ életemben egy megalkuvó faszkalap voltam, képtelen vagyok bármi ellen is tüntetni.
Sosem lázadtam.
Karosszékből követem a világot.
Egy kemény, meggyőződéses feminista vagyok. Otthon, az ágyban, párnák között.
Feláll a táblám.
A táblám a tollam.
Az írónők nem írják le sosem konkrétan: TÜNTETEK. Körülírják.
Eljátsszák. Ilyesmi.
Harcolok: kocogtatom a billentyűzetet a számítógépem klaviatúráján.
Nevetséges, nem? Tüntetés? Ugyan már!
Az az igazság, hogy én fáznék egyedül az utcán, reszketnék tüntetés közben. Még a szám is kicserepesedne. A rúzsom meg elkenődne. Most elképzeltem, hogy tüntetek. Egy nevetséges kisegér vagyok.

Ne higgyétek el nekem, hogy erős vagyok!

Tehetetlen vagyok a saját tehetetlenségemmel szemben.



privát protest a tunyaság ellen:
a nehogy-már-tegyek-egy-mozdulatot ellen
a nincs-kedvem-gondolkodni-rajta ellen
a nem-strapálom-magam-mert-még-mást-is-rám-bíznak ellen
az inkább-továbblépek-csak-le-ne-kelljen-hajolnom-felvenni ellen
a megvárjuk-míg-szétrohad-aztán-vakarózva-nekiállunk ellen
a miért?-mi-baj-azzal-az-összeszigetelőszalagozott-installációval ellen
az én-vagyok-a-fáradtabb-álljon-ő-a-buszon ellen
a felállok-a-járdára-ott-még-lazán-elfér-egy-gyalogos ellen
a ha-az-első-két-sort-elolvasom-a-többi-is-arról-szól ellen

p.s.:
a rögtön-jövök-tábla ellen
az oldal-tartalmi-feltöltése-folyamatban-van ellen
az utolsó-frissítés-2003-január-elesején ellen


Ami van, nem hiányozhat, hisz van. Ami nincs, az pedig azért nem hiányozhat, mert nincs. Ezért inkább a dolgok jellege zavar össze mindent. Ez pedig viszonylagos. Ez ellen nincs értelme tiltakozni.
Ezért én tulajdonképpen semmi ellen nem tiltakozom. Nem is fogom meg a Protesta feliratú táblát, és sehova nem megyek vele.



Stepanović Tijana: Tetten ért terhek
(A Private Protest előszava)

Az ártatlanság kora lejárt – ha létezett egyáltalán valaha. Az emberiség túl nagy hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy elnéző legyen magával szemben és megengedhesse magának a reflektálatlanság luxusát.
Az önmagunkkal való szembenézés azonban verejtékes és keserves munka, melyet sokan egy életen át halasztgatnak. A könyv, melyet az Olvasó kezében tart, az egzisztenciális bátorság gyűjteménye. Saját félelmeink és fájdalmaink katalógusa, mely nem egyszerűen leíró módon kezeli témáját, hanem cselekszik. Vagyis a társadalmilag elkötelezett művészet legproduktívabb fajtájából való.
Eperjesi Ágnes tüntetésre hív minket. A tüntetés mindennapi életünkből jól ismert és számtalanszor lejáratott gesztus, mely azonban a félreértett használatoktól még nem válik okafogyottá, talán csak nehezebb – jóval nehezebb – releváns módon élni vele. Hogy mégsem lehetetlen, arra a Private Protest különlegesen szép példa. Ezúttal ugyanis nem a megszokott módon és nem a megszokott dolgok ellen tüntetünk. Hanem önmagunk ellen – és így önmagunkért.
Eperjesi Ági arra kérte azokat, akik elég bátrak voltak részt venni ebben a protestálásban, hogy nézzenek szembe önmagukkal és írják fel képzeletbeli tüntetés-táblájukra, melyek azok a megváltoztathatatlan – vagy annak hitt – lelki terheik, melyek ellen harcolni próbálnak vagy kitörölhetetlenül emésztik őket egy életen át.



És sokan voltak, akik le merték olvasni táblájuk feliratát. Minden egyes tábla egy egész sors esszenciája, így tulajdonképpen annyi élet villan itt fel, ahány lapja van a könyvnek. Az olvasó nagy ajándékot kap: a legőszintébb emberi feltárulkozások gyűjteményét, mely az olvasót is cselekvésre indítja.
Mert szögezzük le: félelmeink kimondása nem pusztán egy belső lelki folyamat külső megnyilvánulása, hanem maga is tett, ráadásul nem a könnyen vissza-vonható fajtából. Olyan megnyilatkozás, mely nem egyszerűen leír, megállapít vagy információt ad át, hanem magának is cselekvésértéke van: performatívum.
Így az igaz – hamis ellentétpár mentén nem is értelmezhetőek ezek a táblák. Ezért értékelésükön keresztül nem tudjuk őket kényelmes távolságba helyezni önmagunktól és egyszerűen rájuk legyinteni – vagyis kénytelenek vagyunk úgy szembesülni velük, ahogyan oldalról oldalra farkasszemet néznek velünk. És ez bizony lelkileg olykor megterhelő élmény.
Akadnak persze néhányan, akik úgy tűnik megúszásra játszottak és távolították maguktól a „feladatot", ahelyett, hogy alkalomnak és lehetőségnek tekintették volna. Ezek a hárítások azonban nem tanulság nélkül valók, és ha tetten érjük őket, épp akkora hozadékkal bírnak, mint a húsba markolóan és kegyetlenül őszinte táblák.
Figyelmeztetni vagyok tehát kénytelen az Olvasót: csak akkor vágjon bele az olvasásba, ha felkészült arra, hogy önmaga is szembesüljön saját démonaival, melyeket szívesebben dugdosna önmaga elől még egy jó darabig. És ha szembesült velük, akkor már nem tehet úgy, mintha nem léteznének, így aztán nem marad más hátra, mint elkezdeni a munkát.
Például azzal, hogy leolvassuk: mi áll saját táblánkon.

ICA apró örömei: Heti programbörze

Heti programbörze:
séta - Füvészkert
tüntetés - Tarka Magyar
előadások - társadalmi bizonytalanság; négyszáz női memoár; test és pszichoanalízis
a zene világnapja - Zenemobil
filmbemutató - Letűnt Világ
kiállítás - TTT: Kores

2008. szeptember 30. kedd

A társadalmi biztonság elvesztése

A Pallas Páholyban (Bp. V. kerület, Alkotmány u. 15.) délután öttől rendezik meg a „A társadalmi biztonság elvesztése" című vitaestet, melynek bevezető, vitaindító előadásait Vásárhelyi Mária, szociológus; Gábor György, filozófus; Dr. Kende Péter, jogász, újságíró tartja.
A program az Engelmann Pál Közéleti Klub estje. Az Engelmann Pál Közéleti Klubot a Zöld TETT baloldali közösség hívta életre, azzal a szándékkal, hogy a baloldal többszereplős irányzataival együtt közösen gondolkodva, párbeszédben jussanak eredményre egyes társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekben.

2008. október 1. szerda

A Zene Világnapja

Október 1. a Zene Világnapja. A Világnap megalapítását Yehudi Menuhin hegedűművész kezdeményezte 1975-ben ezzel az üzenettel: „Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.”

Neves zenészek is vállalták, hogy ingyenes koncerteket adnak Budapest utcáin. Palya Bea és Ferenczi György egy mozgó „zene-mobilról” zenéltetik, énekeltetik meg a járókelőket. Az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar Mozart koncertműsorát játssza a Nyugati tér aluljárójában, ugyanitt lép fel a Zuglói Filharmónia Fúvószenekara is.

A Kálvin téri aluljáróban kiváló dzsessz muzsikát hallhatunk a Fekete Kovács Kornél által vezetett big-band, a Modern Art Orchestra előadásában. A magyar popzene egyik legújabb csillaga az Anna and the Barbies is a Nyugatinál játszik, az Accord Vonósnégyes a Ferenciek terén, a Batthány téren pedig népzenészek csapnak a húrok közé.

A 21. századi cigányzenekarként működő Új Generáció Zenekar a Blaha Lujza téren ad majd rövid koncertet. A Világnap műsorát egy különleges előadás zárja az MTA Roosevelt téri dísztermében este 7 órakor, ahol Bejamin Britten: A kis kéményseprő című gyerekoperája hangzik el többek közt Bogányi Gergely és Szilasi Alex közreműködésével.

A szervezők értékes nyereményeket ajánlanak fel azoknak, akik bármilyen nyilvános zenei produkciót visznek véghez a Világnapon, és ezt dokumentálják is. A nyereménylistán többek közt egy iPod (XMS), három effekt pedál (Oroszlánbarlang), próbatermi idő (Artist Factory), fesztiváljegyek és bérletek (Budapesti Őszi Fesztivál, Hegyalja Fesztivál), kották és CD-k (Rózsavölgyi Zeneműbolt) és hangszerutalvány (Mezzoforte) is található. A Világnap részletes programja, jelentkezés, feltételek és nyeremények a www.azenevilagnapja.org weboldalon.


Letűnt világ – díszbemutató a Művész mozi Chaplin termében

A nyomozó előtt, este nyolctól a Művész moziban a nézők kísérőfilmként láthatják Nemes Gyula Karlovy Varyban díjazott Letűnt világ című húsz perces dokumentumfilmjét.

A Kopaszi gát lebontása és átépítése 1998-tól 2007-ig tartott; Nemes Gyula új dokumentumfilmje tíz éven át követi azt a folyamatot, amely végül egy félsziget teljes kilakoltatását eredményezte. Az alkotás bemutatja az úszóházakon és faházakban élő emberek küzdelmét az árvízzel, a téllel és az őket kilakoltató befektetőkkel. A Letűnt világ – akárcsak első része, A múlandóság gátja – korábban Karlovy Vary-i filmfesztiválon is szerepelt, ahol elnyerte a dokumentumfilmek fődíját. (Budapest Film)

2008. október 2. csütörtök

Louise O. Vasvári: Női Holokauszt élettörténet-írások

Este hattól Louise O. Vasvári: Női Holokauszt élettörténet-írások című előadását hallhatják az MTA Politikai Tudományok Intézet Tanácstermében (Bp, I. kerület, Országház utca 30.).

Az MTA PTI Etnoregionális és Antropológiai Kutatóközpont Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoportjának szervezésében kerül sor A megértés határai című vitasorozatban Louise O. Vasvári, a New York-i Stony Brook University Összehasonlító Irodalomtudomány és Nyelvészeti Tanszék egyetemi tanára és a Cambridge University Tiszteletbeli tanára Női Holokauszt élettörténet-írások című előadására.

"Körülbelül négyszáz, nők által írt, a Holokausztról szóló élettörténet-írás alapján, azt mutatjuk be, hogy a nők legalább annyit – az elmúlt néhány évtizedben pedig jóval többet – írtak a vészkorszakról, mint a férfiak. Habár a szerzők túlnyomó része Kelet- és Közép- Európából származó zsidó, de mások tollából is származnak olyan jelentős visszaemlékezések, amelyek nem csupán a táborokról, de a Holocaust más vetületeiről is tanúskodnak. A nemiség tanulmányok területéről kölcsönzött élettörténet-írás (angolul life writing) elnevezés viszonylag pontosan jelöli a vizsgált szövegeket, mivel elmossa a műfaji határokat történelem és fikció, dokumentáció és szépirodalom között. Egyúttal ez az elnevezés olyan kérdéseket is felvet, amelyek manapság a Holocausttal kapcsolatos kutatások gyújtópontjában vannak, úgymint a “szerző” és a “narrátor” viszonya, a tanú szerepe, a történelem, az emlékezés, az értelmezés, a kultúra és az identitás kérdései vagy a kánon és az irodalom társadalmi megközelítésének a viszonya.

Végül, az élettörténet-írás elnevezés értelmetlenné teszi azokat a vitákat is, amelyek ezen – úgymond egyszerű emberek által írt – művek irodalmi értékét vagy jelentőségét firtatják, gyakran értékítéletek mentén, ingatag alapokon."

2008. október 3. péntek

TTT: Kores

A Várfok Galéria kistestvérében, a Madách téren (Bp, VII. kerület, Madách Imre u. 3.) található Spiritusz Galériában ma rendezik meg 18.15-től a TTT – Tábla Tologató Tárlat újabb darabját, melyen Kores (Korcsmár Eszter) grafikus állítja ki képeit.
A Design7 „PORTFOLIO” című társrendezvény keretében rendezett tárlaton Korest a táblatologatáson Madácsy István képzőművész felelteti. A Tárlat 2008. Október 11-én, szombaton délután ötkor zár.

Később a TTT-re minden hónap első hétfőjén kerül majd sor.
Kores grafikus művész alkotásai

Kores: „Jerry, my lover”
szitanyomat, 72x102 cm

Kores (Korcsmár Eszter) 2008-ban, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán diplomázott. Munkáin olyan sokszorosítható grafikai eljárásokat alkalmaz, mint a szitanyomat vagy linóleummetszet. Kutatásai során mindig újabb és újabb technikai megoldásokat fedez fel, amelyek közelebb viszik elképzelései tökéletes megvalósításához, ezért több olyan munkája is akad, ahol az anyaghasználat miatt, egy egészen egyedi, egyszeri és megismételhetetlen munka születik. Az egészen rendhagyó újítások mellett, amelynek jó példája a plexi és vászon alapra készített rétegekből felépített diplomamunka, a vászon és az akvarell is fontos szerepet játszik. Tökéletes kerek pontokból felépített textilszerű felületei egyszercsak körvonalazódnak és rácsodálkozhatunk az előttünk álló figurára, ami szellem módjára kúszik elénk a képből. Kores a különböző technikák segítségével kívánja a valóságba transzformálni emlékeink furcsa foszlányait, melyből az irónia sem hiányozhat. A TTT megnyitóján a művész feleltetője, mestere Madácsy Imre képzőművész lesz.

Nyitva: hétfőtől péntekig 11-19 óráig, szombaton 12-től 17-ig (csak Design7 ideje alatt)


Sophie Calle – avagy a test és a pszichoanalízis

A Művészet és pszichoanalízis sorozatban a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Bp, V. kerület, Károlyi Mihály u. 16.) este hattól a Sophie Calle – avagy a test és a pszichoanalízis című előadást hallhatják. Az előadó Oriold Károly mozgás- és táncterapeuta (Budapest).

Sophie Calle, 'Letter B from ''B, C, W'' ' [part] (1998)
Collection of the National Museum of Modern Art, Tokyo.

Közreműködik: Pálfy Margit előadóművész (Budapest). A program a Ferenczi Sándor Egyesület, a József Attila Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös műhelybeszélgetés-sorozatának része.

2008. október 4. szombat

Tarka magyar!

15.30-tól gyülekeznek a civilek a Tarka magyar! felvonulásra az Erzsébet téri Gödör előtt.
Több tucat civil szervezet összefogásával a 18 éves demokráciánk legnagyobb pártfüggetlen tömegdemonstrációja szerveződik TARKA MAGYAR címmel, az erőszak és a kirekesztés ellen. Várunk október 4-én, szombaton délután 15.30-kor az Erzsébet téren, a Gödör Klubnál.

Az Erőszakmentesség Világnapja alkalmából demonstrációt tartunk az egyre jobban elhatalmasodó erőszak és diszkrimináció megállításáért. A gyülekezés után a Hősök terére vonulunk, aholaz alábbi nyilatkozat alapján hitet teszünk a demokratikus értékek mellett, valamint amellett, hogy békés, az emberi jogokat tisztelő országban szeretnénk élni!
(A rendezvényen nem lesznek beszédek, és mindenkit csak magánemberként vagy politikától független civil szervezet tagjaként várunk!)

A Hősök terén a demonstráció részeként fotózást szervezünk a magasból, ezért kérjük, hogy mindenki hozzon magával valamilyen színes ruhadarabot, vagy egyéb színes rongyot, amelyet majd a feje fölé tud emelni! Kezdeményezésünkről a következő e-mailen lehet információkat kérni, és itt lehet csatlakozni is: tarkamagyar@gmail.com, illetve osszefogas.org

2008. október 5. vasárnap

Füvészkert! :)

Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni (I.)

"Egészen másként csillog egy férfiszem, amikor magas sarkú cipő, félreérthetetlen viszont a különbség, amikor nem magas sarkú cipő. Csoda-e, amikor magas a sarok, tartás, önbizalom is szembetűnőbb. Mert ilyenkor nemcsak a férfi, a kíváncsi női szem is végigpásztáz. Mindeközben a férfi, aki mellettünk, egészséges lábbeliről beszél, egészséges lábtartásról, amikor őneki is hajdan éppen ebben a magas sarokban tűntünk fel." - Becsey Zsuzsa nő(i)ségről, versről, családról és az elkapott pillanatokról.

arcodról redőnyt emelek
álmok falai kint rekesztenek

Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni (I. rész)

Kávé diós-mézes krémtúróval,
csak a valódi ízek maradtak, amiket
valóságban is kitapinthatok.
Álom, ábrándok... az ízek
anélkül is elérnek, hogy rájuk
figyelnék. Mozdulataim
automatikusak: kanál-anyag, íz a kávéval.

Mindenfélét kitalálok. Például répát
pucolok főzeléknek, hogy ne kelljen
addig se rád gondolni, hogy közben
Veled,
hazudok magamnak egy világot,
hogy élni tudjak, legyen valami.

Hit? Alázat?
Hódolatom mely feléd,
hitemmel lassan kialszik.

Mit is akarhatnék még?
Nyomaimban elhalkul szárnycsapás,
monoton ver géphang, nincs élőhang.
Elveszítem múltam, nem ébredek fel.

(Ízek nélkül is, 2007 nyár)






Akaratlanul jut eszembe anyám, látok valami hasonlóságot arcvonásaimban, ahogy az idő előrehaladt velem is. Régebben apám vonásait fedeztem fel. Belül-kívül... Látom ahogy kihozza a kávét, amint ül, ez is a múlt. Ma már merevebbek mozdulatai, eltűnt belőle ami kecses, laza. Nem fekteti azzal a könnyed erotikus mozdulattal lábait egymásra, mint rég. Nem sütteti testét önfeledten a napon, visszahúzódott magába, bezárkózott. Megöregedett, mondja, s hogy ezekben a napokban újabb tíz évet.

Anyám II.
(2002 aug. 13.)



Anyám a jól kiült fotelben
Mindig ugyanott
Kávéval cigarettával



Szőkére mindig ugyanúgy
Daerolt haj
Kézmozdulat
A kávéval cigarettával
Lábak szétnyitva



Biztos földhözragadt gyökeresedett
Tartással
Természetes fölénnyel
Könnyedén
Kicsit összezárva jobbra



Vagy balra együtt
Féloldalasan



Ösztönös nőies
Nadrág
Vagy felvágott szoknya alól
Kibújva







ajtón ki, lépcsőn fel
szalad elmaradt szemkontaktusban
megbúvó Érintés

Elgondolkodtam, valójában milyen is nekem nőnek lenni. Mintha ez is olyan régen lett volna. Kissé elbizonytalanodom. Mert volt valamikor, lennie kellett. Csak honnan, hogyan megközelíteni. Egyáltalán fordulni felé. Előbb csak kiválasztani verseket, amiben nő. Emlékszem, túlságosan éles emlékezetemben, mintsem hogy elnézhessek felette: Tóth Krisztina költőszeminárium. Ki hozott verset... Mindjárt első nap rajtam a sor, nem nehéz, hiszen csak nálam van vers. Ösztönösen-e vagy tudatos, kifejezetten ez alkalomra állítom össze a verset, Ízek nélkül is. Előre megfontolt szándék vezetett volna? ...vers, amiben nő. Szinte keresés nélkül ötlik szemembe, igaz, nem is találok többet. Talán kerestem, mégis úgy tűnik, ez az egy, amiben igazán nő. Így ezt az egyet viszem magammal. Ismertem verseiből a nőt, kétségtelen, tetszeni akartam. Volt ami enyhén közelített, de azokban még ott a lányos ártatlanság. Csoda-e, egyik, a legelsőben „Milyen üres...” (de régen is), még érintetlen. Mégis nem mondhatni, hogy hiányozna soraiból, ezzel együtt is, a nő. Csak egészen később lettem gyermeki, s idővel egyre előre, fokozottabban azonosulva. Hosszú történet. Az ember életében minden olyan sorsszerű, nincsenek véletlenek. Aztán egy későbbi alkalommal már ezeket is be kellett vállalnom, hiszen olyan igazán nőverseim valójában nincsenek. Prózában meglehetősen hajlom efelé, amikor egészen öntudatlan. Mélyre ásva, belül tapintva ki a falakat, haladva kifelé, akárha analízis. Ártatlanság-e vagy bűn, kicsit szerettem volna nőként mutatkozni, érezni. Nőnek látszani. És valóban így történt, amit sugározni szerettem volna, a pillanatban, bevált. Hatottam. A vers élt. Pontosan tudtam, a vers mindig az olvasóval tud élni. Hogyan is lehetett volna másképpen, hiszen jelenlétében mindvégig nőnek éreztem magam. Egy másik alkalommal pedig kifejezetten rossz állapotba kerültem, zavart voltam, nem találtam a helyem. Amikor megmutattam egy egészen más típusú versírásom. Tudtam, pontosan éreztem előre, nem fog tetszeni. Talán aludni sem aludtam éjszaka, nem emlékszem. Minden előre kivetült, mégis vállaltam. A jelek, megérzésem ellenére. Felálltam, kimentem, és megmutattam a verset. Miközben, az út alatt amit megtettem, padtól asztalig, akaratlanul is kiderültek más arcaim... a gyermek, a szörny, a naiv, a félénk, az ördög, a szent, az ártatlan. S hogy ez mind egyszerre-e, nem tudom. Így éltem meg. Aztán a távolság nőtt. Talán túl átlátszó, akarni, hogy szeressenek. Aztán történt valami egészen szokatlan, amit sosem követek el, egy eltúlzott bizalmaskodó mozdulat. Pillanat volt az egész, és idegen. Akkor, amikor még nem érett rá a pillanat. Bűn megsimogatni ilyenkor egy hátat. Mikor a taszítás érzékelhető. Ismétlem, sosem tettem ilyet, megdöbbentem magam is. Ő se tudott vele mit kezdeni. Zavarban volt, attól hogy magam is zavarban. Az ilyet pontosan érezni. Viszont nem ebben a pillanatokban-e gazdagabb az ember, amikor a nő mellett kinéz egy gyerek. A gyermek ilyenkor különösen élesen lát. Pontosan át a női tekinteten. Azt hiszem, olykor kifejezetten hálás vagyok, hogy gyermek is. Később már nem nézett rám. Azóta is gyakran kísért ez a pillanat, hogy talán akkor is csak nő szerettem volna lenni. Nem érzem jól még ezt a szerepet. Úgy értem, nővel. A férfiak, az egészen más. Ott általában nincsenek gondjaim. A férfiak mindig is szerették bennem a gyermeket. A tudatlanságot szerették valójában. És én szerettem magamban ezt a tudatlanságot. Erő volt, az ártatlanság ereje. Tulajdonképpen hozzászoktam, azonosultam vele, noha előfordult, hogy szívesen szabadultam volna. Igaz, nem tudatosult, inkább csak zavart érzékeltem. Hogy milyen nőnek lenni férfival, és milyen nővel lenni nő. Szerettem volna megélni. Nagyon ritka pillanat, amikor megtörténik a varázs. Olyankor nem a megszokott csillogás a szememben, nem az ártatlanságé, valami mélyebb. Úgy tűnik, nem olyan ismerős. Amikor azonosulsz a melletted álló emberrel. Férfival… a nőktől mindig kicsit tartottam. Általában elsőre nem látszik. Valahogy hordozom magammal a félelmet. Pedig volt egy barátnőm, talán kettő is, aki nő. Aztán egy harmadik, aki nő, és mégsem egészen nő. Volt gyermek is, akárcsak én. Érdekes, birtokában-e nőiségnek az a nő, aki nem szül gyermeket, és most nem a férfinak vagy önmagának tetszeni vágyó nőre gondolok, hanem valami, ami ősi és természetes. Különös, igen is meg nincs is összefüggésben a kettő. Azazhogy típusa válogatja. Van hogy kiemeli nőiségét egy nőnek a gyermeket világra hozás, de aki amúgy is gyerek, elnyomva benne a nő, az van hogy gyerekszülést követően sem lesz nőiesebb. Tehát a nőiség, érzékiség, érzékenység, valami eleve adott, amivel vagy élünk, vagy elnyomjuk. Néha azt hiszem, ugyanez a tulajdonság-együttes létezhet a férfiban is, nevezzük egyszerűsítve csak érzékenységnek. Ilyenkor történik meg a teljes azonosulás két ember között. Nem a testben, hanem a szellemben. Hogy megtörténik-e a testben is... vagy valami erősebb, ami elfojt. Van hogy egészséges az elfojtás.
Hogy én igazán nő, amiben harmonikus, alázat, erotika, talán csak egy kisbabával, nemrég. Egyrészt kifelé is, mert óhatatlan volt, hogy nem vagyok egyedül, néznek, sőt fotóznak (családi fotó), aztán vissza, befelé, magamnak, amikor az ölemben a gyermek nincs tudatában annak, hogy idegen nő ölében ül. Vagy éppen hogy igen, nem tudom. Így átérezhettem, átadhattam magam gátlás nélkül a szerepnek. De idegen-e, amikor egy bármilyen apró lény megérez dolgokat. Ízlése van, akarata. Kiválaszt és elutasít dolgokat. Azt mondják, megvan az a kor, amikortól emlékezünk. Ez messzire vinne. Különös, hogy ezeket a szinteket is hogyan éli meg egy nő. Hogy képes-e eljutni az egyensúlyig. A nőt, az egészen nőt is csak a partner hozhatja ki. Vagy elnyomja. A nő nem lehet önmagában nő. A hiány örökké további hiányokat szül, egy különben egészen nőies nő esetében is. De ez is bonyolultabb, mindenesetre az érintés akkor következhet be, amikor megérik rá a pillanat. Nemrég volt egy ilyen élményem, ez különös emlék, hogy nem voltam zavarban, amikor megtörtént az érintés. Sőt, mintha vonzottam volna, hogy megtörténjen. Ez a pillanat is olyan, ami örök, századmásodpercnyi, és sosem ismétlődik meg. Test és lélek találkozása.



Nos, a nő. Prózában jellemzően vagyok testetlen nő, valami élettelen, tapinthatatlan, közelítetlen, de most itt elsőkézből kifejezetten a hétköznapi, vagy inkább csak kézzel fogható, megérinthető, érthető nőt szerettem volna.



Most megpróbálok kicsit máshonnan közelíteni. Milyen, amikor bennem gyermek beszél a nőről. Mikor a gyermek öltözik nőbe. Szeretném ezt is komolyan venni, nem elmosolyodni rajtam.



Mackó és a magas sarkú cipő. Nem tudom, bejegyeztem-e már, valahol, tulajdonképpen ez is egy érdekes észrevétel. Amikor a férfi határozottan lebeszél arról, hogy nőnek érezd magad. Egészen másként csillog egy férfiszem, amikor magas sarkú cipő, félreérthetetlen viszont a különbség, amikor nem magas sarkú cipő. Csoda-e, amikor magas a sarok, tartás, önbizalom is szembetűnőbb. Mert ilyenkor nemcsak a férfi, a kíváncsi női szem is végigpásztáz. Mindeközben a férfi, aki mellettünk, egészséges lábbeliről beszél, egészséges lábtartásról, amikor őneki is hajdan éppen ebben a magas sarokban tűntünk fel.



------
A rajzok 1989-90-ből valók - Becsey Zsuzsa

Versvasárnap 1. - Rapai Ágnes és Lovas Nagy Anna versei

"Ami volt: könnyű, ezüstös / ruha rajtam - csupa hullám! / Ami van: jég - alabástrom. / Magam árnyképe kövül rám."
ICA, búcsút intvén a Caminonak, újabb sorozatba kezd: vasárnaponként versekkel múlatja az időt, mulattatja magát, s reményei szerint másokat is. Sorozatunkban elsőként Rapai Ágnes négy versét és Lovas Nagy Anna utcanévversét olvashatják.

Rapai Ágnes versei

Fiatalságom elillant

Fiatalságom elillant,
ragyogó, kék szemem égő.
Csak a fájás, csak a gyógyszer,
csak a csend és a halál vár.

Ami volt: könnyű, ezüstös
ruha rajtam - csupa hullám!
Ami van: jég - alabástrom.
Magam árnyképe kövül rám.

Jöhet éjjel, les a hajnal,
fagyos arcú, iszonyút lát:
fiatalságom időtől
tönkreégett negatívját.

*******

Kérdés
Wittgenstein gondolataira

Megértésem csak
saját értetlenségemmel
szembeni vakság?
Hogy látásom torzít,
csak azért vagyok
ámult-közel?
És miatta hőkölök?

Mintha az ablak mögé
Dali festette tájban
dideregne nézésem,
de a vásznat
sose érhetném el?
Másnap Monet ecsetje
nyomán haladnék?

Tudnám:
itt a fény!
Ott a homály!
Pedig:
itt a homály?
És ott:
a fény?

*******

Mi ez?

Miért provokállak?
Miért kell ez a keserű, keserű, keserű?
Miért kívánlak, mint egy betegséget?
Miért így bírom csak kifejezni?
Honnan akarok hiányozni?
Az erőd?
A gyengeséged?
A közönyöd?
A türelmetlenséged?
Miért ömlik lassan végig?
Miért áraszt el?
Miért éppen ez itt az ünnep színhelye?
Miért szégyellem magam?
Miért írlak meg olyan jól, hogy semmi nem marad belőled?
A hangod?
A kezed?
A szemed?
Ez az én napom?
Mi ez?

*******

A pogány lány imája

Hozzád imádkozom,
ki Zeusz és Szemelé,
Kadmosz thébai király gyermeke vagy,
mindenütt lévő,
kit vad ölelése miatt
féltek az istenek is,
koroknál vénebb Dionüszosz,
örök-ifjú mégis,
bakkhánsnők, szatírok, mainászok
élén jöjj,
thürszosszal a kezedben,
szent őrületben verd a dobot,
ragadj magaddal,
hadd folyjon a vérem,
a fákat csavard ki tövestül,
testemet kígyókkal övezd fel,
könnyes haragoddal
csatakos fénybe takarj,
virradj,
hisz a forró fürdő mit se segített,
az asztalról a földre hiába
ugrottam százszor,
szerelem nemzője, könyörülj rajtam,
gyönyörű természet,
Dionüszosz!

*******

Rapai Ágnes
1989 óta szabadúszó író. Költészetére nagy hatással volt Apollinaire, Stéphane Mallarmé, Tandori Dezső, T. S. Eliot, Oravecz Imre, Allen Ginsberg és Sylvia Plath, akinek néhány versét magyarra fordította. Bodor Béla meghatározása nyomán az új szenzibilitás magyar képviselőjének tartják, bár erre reagálva Rapai egy interjúban elmondta: „Nem [értek egyet a besorolással]. Mivelhogy nem tudom, mit jelent az Új-szenzibilitás. Szerintem semmit”.

Férfinéven (Láng Olivér) írt versei megjelentek a Holmiban, az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban. Rapai Ágnes groteszk humora leginkább a kortárs magyar költőkről írt paródiáiban érhető tetten. Férfiverseit és paródiáit is a költőnőkről kialakult negatív kép – a költőnő idegbeteg, léha, humortalan, kocsmázó, pszichiáterhez járó stb. – megváltoztatásának szándéka vezette.

Részt vett a Prostitúció nélküli Magyarországért mozgalomban. Amikor 2007-ben a Parlament leszavazta Sándor Klára és Magyar Bálint törvényjavaslatát a női kvótáról, a karzatról Forgács Zsuzsával piros lapot mutatott fel a képviselőknek. 2007-től az Artisjus választmányának tagja. A Szépírók Társasága, a MAOE és a Pen Klub tagja.

Könyvek
Máshol, (versek, Magvető Könykiadó,Budapest, 1985)
A darázs szeme, (versek, Orpheusz Kiadó, 1990)
Zadarnál a tenger, (versek, Orpheusz Kiadó, 1997)
Arc poétika, (versek, Novella Kiadó, 2006)
Mindenhol jó, (versek, Novella Kiadó, 2007)

Svájcban megjelent könyvek
Spaziergang mit Hölderlin, orte-Verlag 1995
Budapest, orte Verlag 1999
(Mindkettőt Sándor András fordította németre)

*******

Lovas Nagy Anna: Nyócker - utcanév vers

nem térkép e táj, részegen csuklik az utca és a nagy Tömő
Magdolnát az utcaszélre dobta és a kicsi piszkos Lujza
a Stáció futáson nem tudott sok pénzt kicsórni, hátába
kapta a Szigony utcai pléhkrisztust, hogy megfeketedve
alulról szagolja a Jázmin utcai gázvezeték szagát

Illés, Ernő és a Pál hegyesedett nadrágban hetykén jár
és József nője a csupa izom táncol végig a kurva soron
hol van az esti lé – pénzért az egész országot leszopom
csak a fakereszt a vaker és a Kőfaragó tisztességes meg
anyám az ősz hajú asszony a térdeplő Lőrinc pap téren

menjetek fiúk az éjfél kitört oda hol apátok eddig betört
vegyetek kenyeret bort és óvszereket szeret az isten az állam
nem lesz bevezetve az áram semelyik kerítésbe, kilincsbe
csak a vak szerencse nevet és bilincsbe veri a szegénységet
Víg lesz az Auróra amíg nő karjában vagytok mindenképpen

megyek viszem a jövőt Sárkány lesz vagy adófizető megyek
Hasamban az idő a kis Füvész Villámot vet, Lóvásárra nem
engedem amíg Vas nem lesz a vihar és a Gázláng belobban
de akkor megfőzöm a gyermekkori tejbegrízeket és újra
tanítok minden szabályt a Köztársaság téri játszótéren

*******

Lovas Nagy Anna: Ön, élet, rajz

Ott születtem, ahol sosem jártam. 1964-ben Sárbogárdon.
Képzőművésznek indultam, illusztráltam könyvet, újságot, kiállítottam.
Párhuzamosan írtam, a korai időszakban verseket, harmincon túl prózatöredékeket. Verazélet című első regényem befejezésén dolgozom.
Femme identitású leszbikusként részt vállaltam a Háttér és a Labrisz Egyesületben. Jelenleg leszbikus műsort szerkesztek - vezetek a Tilos Rádióban Zártkörű Lányok címmel.
Kenyeremet mézeskalácsos tárgyalkotóként keresem.

---
Lovas Nagy Anna korábbi írása ICA-n: Holdbázis

Jelenségek a gettóból 3.

Itt női tanács kell, vének és tapasztalt női tekintélyek, hogy itt igazságot tegyenek.
És nem csak itt. Hanem hogy kimondjanak érzelmeket magyar és cigány nők egymás iránt, tapasztalatokat, dinamikát, élést és visszaélést, csináljanak mérleget.
Egymásnak mik vagyunk? Mióta? Mik lehetnénk? Mire vagyunk jók itt magunknak? - Gordon Agáta kitekint a gettóból.

Gordon Agáta: Jelenségek a gettóból - 3. - Kultúrsokk

Barátom az oláhcigányságát nyíltan vállaló ócé sámán megharagudott rám.

Most aztán jajj nekem. Leszarírózott, rasszistázott nyilvánosan az iwiwen.

A harag rossz tanácsadó, és persze hogy megharagudtam.

Cigányságát vállaló barátom legádzsizott, savanyú uborkázott és kurvázott engem a szeretteimmel, barátaimmal együtt, ordítva egy brüsszeli városnéző buszon. Aztán elkergette a szépenöltözött kolduló roma asszonyokat mellőlem a brüsszeli főtéren, aztán odaadta a gyereküknek a hamburgerét és felindultan hallgatott sokáig. Utálom a cigányokat, mondja, és ezt most másképp érti.

És én? Kérdeztem magamtól? Én persze szeretem őket, gondolok a szelíd és szép koldusokra, ócé barátom helyett.

Hazamentünk szállodai szobánkba, kitártuk az ablakot és hallgatva cigarettáztunk. Hallgattunk még másnap reggelinél is, amíg a színes reggeliztetők körbehordozták a zsömle hegyeket és narancslés kancsókat a kelet-európai fehér reggelizők között. Az összepakolás felért egy szakítással, testvériesen elosztottam a maradék pénzt, 40 eurót, az ajándékokat és a haskát amit beszereztünk, majd elpakoltam a részemet.

De együtt kellett hazautaznunk, az európai egység szellemében kellett viselkednünk csoportunkban, mely hazánk euparlamenti képviselőjének vendége volt, és nálunk konszolidáltabb egyedekből állott. Mi a cigány és meleg magyar eupolgárok közül valók voltunk, ez nem kevéssé látszott is rajtunk, a ruhánkon és a viselkedésünkön. Nem beszéltem sokat, ez is zavarta ócé barátomat, továbbá a megfeleléskényszere ebben a gádzsó azaz ellenséges közegben, a maradék pénz helyes elköltése és a közelgő vámvizsgálat, a zsebében hordott két egység miatt.

A pénzből egy félliteres whisky lett, amit a gép késése alkalmából kinyitottunk, az egységeket ócé időnként biztonságosabb helyre rakta, ezért néha felkereste a mosdót. Én egy bontott rágógumis csomagocskában tartottam a részem a zsebemben, és nem zavart. A whisky jó volt, és érdekes ahogy a csoport ránk nézett. Egymás gyámjai voltunk, így lett ez kitalálva, a meleg és cigány, valóban jól kiegészítettük egymást, és persze, mindkettőnk azt gondolta, hogy a másik van rábízva, nem pedig fordítva.

Ebből sorozatos erőszak következett, azonban ennek nem voltunk tudatában. A repülőn is ordítottunk egymással félórácskát, a szőke utaskísérő lány pantomim játékától a rövid légörvényig. Ablaknál ülő utastársunk teljesen megdöbbent, majd amikor ócé barátom zokogni kezdett, felajánlotta a helyét az ablak mellett, talán hogy végre szétválasszon minket, magyarokat.

Mivan???
Kérdem magamtól miközben megnémultam és lebénultam. Nem akarok kapcsolatban állni ezzel a barátommal - éreztem rasszistán, sötéten és fáradtan. De kapcsolatban vagyok - éreztem ridegen, gyilkosan és indulattal.
Bizony.

A rendes magyarok, párok, kis családok kedvesen üldögéltek a helyeiken, bámészkodtak, fotózgattak és beszélgettek, beosztották utolsó euróikat a tologatós büfében és nem néztek felénk. Vettem két kávét, ócé könnyei belepotyognak. A maradék whiskyvel isszuk, és hallgatok.

Ócé barátom indulatait értettem, láttam a történetét nemzedékeken át: olyan, amilyen az én történetem is. Éreztem a haragjában rejlő igazságokat és sérelmeket, meg az igazságtalanságokat és az erőszakot, ahogy a magaméban is.

Aki kiabál az fél. Aki indulatos annak nincs igaza - jut eszembe, miközben ócé megfélemlít az indulataival, és magam is kiabálok.

A történetet jegelem, barátságot felfüggesztem, nehéz nekem.

Aztán egyszer csak jajj nekem, ócé barátom leszarírózott, rasszistázott nyilvánosan az iwiwen. Mivel tartozunk egymásnak? - kérdezem.

Itt női tanács kell, vének és tapasztalt női tekintélyek, hogy itt igazságot tegyenek.

És nem csak itt. Hanem hogy kimondjanak érzelmeket magyar és cigány nők egymás iránt, tapasztalatokat, dinamikát, élést és visszaélést, csináljanak mérleget.

Egymásnak mik vagyunk? Mióta? Mik lehetnénk? Mire vagyunk jók itt magunknak?

Testvérek a női gettóban.


-----------
Korábbi jelenségek:

Jelenségek a gettóból 2.

Jelenségek a gettóból 1.

Büky Anna: Én láttam a csodát

Már négy napja itthon vagyok: már négy napja igyekszem beilleszkedni, már négy napja figyelek, nézem a környezetem és keresem a helyemet, azt, ami régen, még az út előtt az enyém volt, és azt, amelyiket most, így az út után ismét el kell foglalnom. (...) Ne hallgass senkire! A te utad, a te Caminod! És aki elindul, az találkozik a csodával, ebben biztos vagyok... - Büky Anna búcsúzik az úttól.

Büky Anna: Én láttam a csodát

Ha az Agátával beszélek, vagy emailt váltunk mindig az jut eszembe, ezt én is így akartam mondani, s az is lehet, hogy én mondtam így, csak az Agáta előbb szólalt meg... - Jólesett írnom az útról, az El Caminóról.

Azóta hazajöttem. Már négy napja itthon vagyok: már négy napja igyekszem beilleszkedni, már négy napja figyelek, nézem a környezetem és keresem a helyemet, azt, ami régen, még az út előtt az enyém volt, és azt, amelyiket most, így az út után ismét el kell foglalnom. Tegnap jöttem rá, amikor véletlenül összefutottam egy ismerőssel a Budagyöngye bevásárlóközpontnál, hogy nem esik jól már beszélnem az útról, az én utamról, az én El Caminomról. Szeretném − most úgy érzem − ezt az utat kifelé, mások felé lezárni.

Ő azt mondta ott az áruház előtt, kezében a teli szatyorral, hogy az Út divat, és hogy a Balaton felvidéken is éppen így lehet barangolni, én meg azt mondtam, ez olyan, mint amikor nincsen társ az életünkben, és azt mondjuk, a kutyánk a leghűségesebb. Ez az állapot persze nem a kutyánkat minősíti. Minden nézőpont kérdése.



A te élményed, a te életed. Nekem ez az öt hét a Pireneusokban, a túra Roncesvalles-től Fisterráig életem legszebb időszaka volt. Mint aki tíz centivel a föld felett lebeg, és azt öt héten keresztül. Azt hiszem, előző életemben Marco Polo voltam, vagy legalábbis Amerigo de Vespucci. A legjobb úton. De persze így, ebben az életben, az enyémben, nőként. Engedjétek meg, hogy elmondjam, hogy ha el akartok indulni, végigjárni, végignézni, előtte keményen kell edzeni rá. Én megértettem ezen az úton, hogy miért véreznek a próféták, az igazi zarándokok. Mert a te tested is vérezni kezd, a kezed és a lábad, és meglepő módon két héttel előbb menstruálsz, mint szoktál. Azt is tudom már, miért vannak a sírok az út mentén. Oda mennek meghalni, azért mennek oda az útra, hogy rájöjjenek, mi az életük értelme, és aztán így vagy úgy, de nem akarnak hazajönni. Mert hidd el, a Csillagok mezeje úgy van kitalálva, hogy ha nem akarod, akkor is rájössz a lényegre, arra a lényegre ami neked fontos.

Én is vittem a kérdéseimet, és megkaptam rá a válaszokat. Ezt elmondhatom, ennyit még elárulhatok, de többet már nem, mert ez nem divat, ez nem átmeneti hangulatváltozás, „Na, majd legyaloglom a Pireneusokat, mert amúgy is jó erőben vagyok” – hanem valóság. Elnyered a válaszokat. Csak aztán bírd elviselni.
Aki erre az útra elindul, azzal minden megtörténik az úton is úgy, mint az életben, de nem jó utána mások véleményét hallgatni róla. Mert nem vagyok rá kíváncsi. Nem érdekel, hogy valakinek tetszik e, hogy létezik a Camino, vagy sem, hogy innen Budapestről azt gondolja-e, a sok hülye pótcselekvésként gyalogol, mert nincsen jobb dolga, vagy nem is törődik vele.



Ne hallgass senkire! A te utad, a te Caminod! És aki elindul, az találkozik a csodával, ebben biztos vagyok, mert úgy érzem, láttam a csodát. Mert láttam a mókust a fa tetején, és mancsában kukoricadarabkát tartott, ami kétszer akkora volt, mint a mókus maga, ő mégis képes volt tartani, és láttam egy lovat, aki végigbaktatott mellettem úgy két kilométeren keresztül, pedig nem is ismertük egymást, és láttam egy utat, a búzamezőn, aminek egyszerűen nem volt vége, és mindig újabb és újabb dombok érkeztek, és azt is láttam, hogy akkor nyugodtam meg, amikor a templom keresztje felbukkant a távolban, mert tudtam, hogy akkor ott emberek vannak, és az jó, hogy ott emberek lesznek, mert mosolyogni fognak, és vizet adnak, és lesz kávé és narancs és keksz, mert ott üldögélnek a spanyol önkéntesek, akik azért léteznek, hogy ez az út működjön, igen, hogy ez az út működjön úgy körülbelül ezer éve, és azt is láttam, amikor nem volt kedvem felkelni, aztán mégis legyalogoltam a harminc kilométert zuhogó esőben, úgy hogy a combomra fagyott a vizes nadrágom miközben végig azt mondogattam magamban, hogy ez életem legszebb napja, és én mondom nektek, hogy az is volt életem legszebb napja, mert így hittem, és most is így hiszem: az ember előtt nincsen lehetetlen, csak az, amit ő maga lehetetlennek képzel.



Nem felejtem el azt a spanyol férfit, aki öt éve kis távokban húzza magát végig az úton, mert megsérült egy sportbalesetben, és egy bot helyettesíti a bal lábát; és nem felejtem el azt a német gyógytornászt sem, aki a háromszázadik kilométer után mesélte el, hogy agydaganata van, de jól érzi magát, köszöni szépen, nagyon jól van, és nagyon boldog, mert élete legszebb napja, amikor felér ezerötszáz méter magasságba és érzi a szelet és körbeveszik őt a felhők, és leteheti a kőemberkére a vágyát, azt, amit elérni szeretne ebben az életben, én pedig láttam a csodát, és azt is, hogy létezik a boldogság, valahol ott kell keresned tíz centivel a föld fölött, még akkor is, ha közben a lábad vérzik a bakancsban.

De ne add fel soha az álmaidat, mert akár még meg is valósulhatnak!

Bon camino, így utoljára.

Szeretettel:
Anna

***********

Büky Anna Zarándoklat-sorozatának eddigi részei ICA-n:

Zarándoklat
Zarándoklat 2.
Zarándoklat 3.
Zarándoklat 4.
Zarándoklat 5.

„Egy becsületes könyv” – Juska a Centrálban

Egy precíz, pontos, önironikus szerző, aki biztosan ösztrogéntablettát szed, arra a szabadságra törekszik, amit lakhelyén igen, otthonában kevésbé kaphatott, de nem mindig boldog akkor sem, ha van. A testével ugyan elég későn békül ki, de az neki (és nekünk) így is megéri − szeptember 25-én Jane Juska könyve pörgött a Centrifugában.

Jane Juska könyve fontos témáról beszél és őszintén mutatja meg azt, hogyan küzd egy nő gyakorlatilag élete végéig a testével, a magáról kialakított kép és a környezetének szerinte róla kialakított képe közötti különbségekkel. – egyeztek meg a beszélgetőtársak, Lángh Júlia, Bódis Kriszta és Gordon Agáta, akik a szexualitás mibenlétéről is vitatkoztak egy keveset az est során.



Lángh Júlia szerepe ellen lázadó budai úrilányként elég sokat írt a szexualitásról, bár az e témával foglalkozó regényén még csak dolgozik − jelenleg két dolgot ír egyszerre. A felkéréskor kicsit tartott Juska könyvétől, a sok reklám riasztotta, de végül pozitívan csalódott: egy becsületes, jó könyvet olvasott. Bódis Kriszta szerint a könyv tétje a vágy, az örömigény, a női test vállalhatósága: itt egy idős testről van szó, s érdekes, hogy mennyire nincs különbség a főhős testképében fiatalon és később. A saját testünkkel való harmonikus és őszinte viszony kialakításának fontosságát hangsúlyozó regényre pedig mindig szükség van.



Lángh Júlia vidáman idézi meg az öniróniára példaként a feladott hirdetésre beérkező válaszok szortírozásakor megfogalmazott három parancsot (Republikánussal soha; Nős emberrel soha; Perverzitásokat soha) követő mondatot: „Mind a hármat megszegtem.” A legjobb fejezet mégis azt a részt tartja, amelyben se pasiról, se szexről nem esik szó, hanem Juska megírja, hogyan tanít egy börtönben, nehézfiúk között, irodalmat, s hogyan beszélnek ott, egy novella kapcsán a nemi szerepekről és a szexről, s milyen falakba ütközik a megértés határhelyzetekben.



A beszélgetés során szóba került a szexualitás nyelvezete is: a magyarban nincsenek használható szavak, csak a legdurvábbak. Itt Lángh Júlia fejet hajtott Nádas Péter előtt, aki lehetőséget teremtett a beszéd e téren történő kiteljesítésére azzal, hogy nevén nevezi a dolgokat. Bódis Kriszta szerint fontos azonban, hogy másként ítélik meg, ha egy nő beszél őszintén arról, hogy számára a szexualitás öröm, mint ha egy férfi teszi ezt.

Gordon Agáta szerint Juska könyve arra is példa, hogy a nők magasabb életideje miatt a felfedezés, a megfelelő lépések megtételének ideje kitolódhat, s a kiteljesedés már a negyvenévnyi tapasztalat birtokában történhet meg, s akkor sincs késő. Lángh Júlia szerint viszont, bár a léleknek nincsenek ősz hajszálai, a test változékonyságával mindig számolni kell, ám ez a változékonyság független a kortól.



A biológiai szemlélet és a lelki szemlélet összecsapásának szurkolhatott a közönség, amikor Gordon Agáta hormon-teóriáját ismertük meg: eszerint a szexualitás az életünkben drogként működő hormonok elszabadítójaként a függelem megképződésének tere. A korral a hormonszint nyilvánvalóan csökken, értett egyet Lángh Júlia, Bódis Kriszta viszont a 68 éves nő szexualitásra való igényét állította szembe az elmélettel, ami Lángh Júlia szerint azt bizonyítja, hogy csak a lélek számít, Bódis Kriszta szerint azt, hogy a szexualitásnak inkább a szabadsághoz van köze, mintsem a hormonokhoz. A hormon egy drog, amit mindannyian termelünk, megkapunk életkorilag más és más szinten, viszont a szexualitás felfokozza a hormontermelést, s attól kezdve, hogy ilyen kapcsolatba kerülünk valakivel, kezelni kell a megváltozott hormonszintünket is. E hormonok vagy drogok tulajdonképp maguk az érzelmek, s amikor egy hatvanvalahány éves nő szexuális kapcsolatokba kezd, felszabadítja ezeket a hormonokat, de korábbi tapasztalatai segítségével sokkal tudatosabban képes kezelni őket. Juska biztosan ösztrogén-tablettát szed − hangzik Lángh Júlia válasza.



Szóba került még a könyv végének pozíciója is: sokak szerint mégis kissé szomorú – hiába a négy megtalált barát, partner, akikkel néha akár szexuális kapcsolatot is teremthet, a mindennapok otthoni magányát ez nem oldja.

A közönség soraiban ülő Vasvári O. Louise amerikai egyetemi előadó és a holokausztot vizsgáló gender-kutató szerint a könyv talán messze nem is annyira önfeledten a szexusról és a szabadságvágyról szól. A magyar cím ugyan frappáns, de elfedi a tényt, hogy Juska élettörténete odakint nem sikeres, s nyugdíja valójában nincs. Mivel Berkleyben él, egy egészen más, szabadabb hippi-közeg veszi körül, így a hirdetésfeladás nem is annyira meglepő gesztus a részéről. A regény folytatásaként megjelent könyv címében már szerepel a real estate (ingatlan) kifejezés is: a kalandok tehát nem csak a szexről és a szerelemről vagy az életről, hanem a pénzről is szólnak, ami szerinte sokat ront az összképen − ugyanakkor Juska regénycímmé és -témává emelve az ingatlan-tematikát ezt sem titkolja, ami őszinteségét erősíti.

Vasvári O. Louise kérdésre válaszolva elmondta, hogy a magány cseppet sem kevésbé érinti az amerikaiakat, mint a magyarokat, sőt. A társadalmi trendeket tekintve egy nő számára akár itt, akár ott, hatvanévesen magányos heteroszexuális nőnek lenni öngól, mert a segítő női közegtől foszt meg, s különösen így van ez Amerikában, ahol, bár a helyzet sok tekintetben jobb, az emberek közötti háló, az odafigyelés itt még mindig jobban működik.

Györe Gabriella

Falcsik Mari: Kettős portré

Falcsik Mari a Milyen ma Magyarországon nőnek lenni? témánkhoz szólt hozzá - egy összehasonlító, érdekes adatokból válogatott összegzéssel rajzolja meg a nő és a férfi életterét, túlélési esélyeit itt, e Kárpátoktól ölelt kis országban. Hogy egy költő számára a statisztikai adatok és a térkép is mást jelentenek, erről már Radnóti meggyőzhetett bennünket; s hogy más nézőpontból a költő is csak egy kartoték-adat a sok közül, arról József Attila írt. Hogy a Kárpátokon túl miben, mennyiben más adatokból válogathatna valaki, erre a szorító ölelésben még nem kapunk választ; az ölelésen belüli szituációról viszont álljanak itt a Falcsik Mari-válogatta adatok.

Falcsik Mari: Kettős portré - adatokból szemezgetve

Magyarországon nő
az,
– aki átlag 15%-kal keres kevesebbet, mint a férfi
– aki mindössze 10%-ban vesz részt a politikai vezetésben, az országos döntéshozatalban
– aki az egész EU-ban a legtöbb időt tölti házimunkával
– aki még mindig csupán 15%-ban vesz részt a bűnözésben, bár az arány szépen növekszik
– akiből ma már több az érettségizett, mint férfiból, s a diplomások aránya is csak 1%-kal kevesebb (14%), mint a férfiaknál látható arány (15%)
– akiből csak feleannyi lesz felső- és középszintű vezető vagy közép- és nagyvállalkozó, mint férfiból
– akivel a gyerekek a tanintézményekben legtöbbször találkoznak, egészen az érettségiig
– aki magasabb végzettségűként jobban élvezi a szexet, mint az alacsonyabban iskolázott
– aki 80%-ban állítja magáról, hogy soha nem maszturbál
– aki 91%-os arányban úgy döntene, hogy elpusztítja a testében fejlődő magzatot, ha megtudná, hogy a magzata x-kromoszómájában hordozza a homoszexualitásra hajlamosító génváltozatot


Magyarországon férfi
az,
– akiből csecsemőként kevesebb marad életben, mint nőből
– aki nyolc évvel kevesebbet él, mint a nő
– akiből több mint félmillióval kevesebb él itt, mint nőből
– akinek a korai halála valószínűségét az elmúlt öt évtizedben a háromszorosára emelte az állásféltés, munkahelyi bizonytalanság, rivalizálás, alacsony jövedelem
– aki az ötven évvel ezelőtti arányhoz képest ma több mint 50%-kal nagyobb arányban hal meg daganatos, szív- és érrendszeri, agyi keringési megbetegedésben vagy erőszakos okból (baleset, öngyilkosság, gyilkosság, ebben a sorrendben), míg a női halálozási arány ugyanebben az időben csökkent (mintegy 4%-kal)
– aki 50 éves kora felett a legérintettebb populáció a daganatos megbetegedésekben, például a nemére jellemző, szinte mindig halálos kimenetelű tüdőrákban
– aki egészségügyi panaszaival, főleg családi és társadalmi pozíciója féltése okán, lényegesen ritkábban fordul orvoshoz, mint a nő, és ha fordul, akkor is sokszor már végzetesen későn
– aki a súlyos depresszió okán ötször magasabb halálozási arányt produkál, mint a nő
– aki háromnegyed részét teszi ki az öngyilkosságot elkövetőknek (a módozatok közül az önakasztást preferálva), így a nőnek csak a maradék negyed jut
– akinél a magány, a társ nélküli élet megduplázza a korán bekövetkező halál veszélyét

*****

A Milyen ma Magyarországon nőnek lenni sorozat eddigi darabjai:

Gordon Agáta: Országon nő
Czapáry Veronika: Nőnek lenni, itthon
Mme Chauchat: Itt ma nő - és férfi
Pancsikol vagy fuldoklik? - Féligazságok tengerén
Bumberák Maja: Nőmagyar

*****

Falcsik Mari honlapja

Programok Párizsban és Pesten

A Párizsi Magyar Intézet ma szervezett konferenciáján, kiállításán és koncertjén a cigány kultúrát állítják a középpontba; a holnap az Írók Boltjában délután négytől rendezett programon többek között Bódis Kriszta ICA-alapító Kemény vaj című regényéről is beszélgetnek majd a nemrégiben elkészült norvég fordítás, és Lovas Ildikó - ICA egyik vendégének - könyvéről az elkészült német fordítás kapcsán. A norvég fordító Kari Kemény, a német fordító Christina Kunze volt.

A Balassi Intézet a Nyelvek Európai Napján, 2008. szeptember 26-án pénteken négy órától mutatja be az Írók Boltjában (Budapest, IV. Andrássy út 45.) öt kortárs szerző idegen nyelvű kötetét. A könyvbemutatón a szerzőkkel valamint Christina Kuncze, Monica Savoia és Kari kemény a műfordítókkal Rácz I Péter beszélget.



A fordított kötetek:
Bartis Attila: Lázár Apokrifek - román nyelvű kiadás, fordította Annamaria Pop
Bódis Kriszta: Kemény vaj - norvég nyelvű kiadás, fordította Kari Kemény
Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára - német nyelvű kiadás, fordította Christina Kunze
Mizser Attila: Szöktetés egy zsúfolt területről - olasz nyelvű kiadás, fordította Monica Savoia
Zoltán Gábor: Szőlőt venni - lengyel nyelvű kiadás, fordította Piotr Kowalczyk

Lovas Ildikó Kijárat az Adriára című regényének részleteit olvasahatják ICA-n.

*****

A Párizsi Magyar Intézet (PMI) az Open Society Institute-tel és a Párizsi Román Kulturális Intézettel közösen szervez konferenciát, kiállítást és koncertet az európai roma integráció témakörében Paradise Lost? címmel. A tárlat anyagait az 52. Velencei Biennále első roma pavilonjának anyagából válogatták. Az Európai Unió 2007-es bővítésével – Románia és Bulgária csatlakozásával – immáron 27 tagországot fog össze, s ebben a legnagyobb kisebbséggé a megközelítőleg 8-12 millió tagot számláló roma közösség vált. A rendezvénysorozat a Francia EU elnökség hivatalos programjainak része.

Damian Le Bas (GB)

A roma közösség legtöbbször etnikai és társadalmi kérdések kapcsán kerül szóba, kultúrájukról, kortárs művészeikről már kevesebb ismerettel rendelkezünk. Életvitelük országonként változik, Franciaországban például településről településre vándorolva karavánokban vagy bádogvárosokban is élnek. Hogyan lehet ezt a nagyszámú, jelentős tradíciókkal rendelkező és igen sokszínű közösséget integrálni az európai országok különféle társadalmaiba? Ez a kérdés minden országnak komoly kihívást jelent, hiszen a többségi társadalom felelőssége, sőt hosszú távú érdeke, hogy biztosítsa kisebbségei számára a harmonikus együttélés feltételeit. Ennek egyik alapvető feltétele egymás kultúrájának, gyökereinek felfedezése, megismerése.

Az Európai Parlament által kezdeményezett „Interkulturális dialógus” évében, valamint a Roma Integráció Évtizedében (2005-2015) túl a nehéz szociális körülményeken, karavánokon és bádogvárosokon, a Párizsi Magyar Intézet szeretné sztereotípiáktól és romantikus kliséktől mentesen bemutatni a kortárs roma kultúrát, amelyet az integráció egyik fontos eszközének tart.

Daniel Baker

A „Roma integráció Európában” című 3 részes, egész estét betöltő programot megnyitó konferencián az Alternatív Nobel-díjas Bíró András polgárjogi aktivista, Dana Diminescu szociológus, valamint Gabi Jimenez roma festő és aktivista szólal fel.

A kerekasztal-beszélgetést a több mint egy hónapon át nyitva tartó „Paradise Lost” című kiállítás megnyitója követi. A Párizsi Magyar Intézet a 2007-es, 52. Velencei Biennale első roma pavilonjának anyagából válogatott rajzokat, festményeket, szobrokat és videó installációkat mutatja be. Az alkotások Daniel Baker, Damian Le Bas, Delaine Le Bas (GB), Tibor Balogh, Norbert Szirmai, János Révész, Omara (H), Mihaela Ionela Cimpeanu, Marian Petre (RO), Gabi Jimenez (F), Kiba Lumberg (FI), Jenõ André Raatzsch (H/D) munkái.

Marian Petre (RO)

Az estet a román származású Roberto de Brasov együttesének, a Swing des Carpates–nak koncertje zárja. A két párizsi kulturális intézet (román és magyar) együttműködését a Francia EU elnökség alatti kulturális programokért felelős Culturesfrance – témája és színvonala miatt - az elnökség hivatalos kulturális rendezvényeinek sorába fogadta. A programok helyszíne a Párizsi Magyar Intézet (cím: 92, rue Bonaparte 75006 Paris) a konferencia a mai napon 18:30-19:30-ig tart, a kiállítás-megnyitó 19:30-20:00-ig (az Intézetben október 30-ig látogatható), a koncert pedig 21 órakor kezdődik.