Szécsi Magda: Hajnali töprengés az erőszakról

„Az irodalmat többnyire magányos emberek népesítik be. Az irodákat többnyire erőszakos hivatalnokok. Nem mindegy!”
„Akinek nincs elég ereje saját útkereső függetlenségének megvédéséhez, aki képtelen kivonni magát a fasiszta emberpiac befolyása alól, aki mindenáron lépést akar tartani a hivatalosan kinyilvánított ízléssel, az engedett az erőszaknak, sőt! Segített önmaga megerőszakolásában.” − Szécsi Magda hajnali töprengései erőszakról, cigányságról, szolidaritásról.


Az erőszakos lények sosem éreznek nosztalgiát az emberséges élet iránt. Amit nem éltek át, az után hogy is tudnának vágyakozni ezek a szerencsétlenek.


*

A politikai, szerelmi, gazdasági válságok viszontagságai alatt mint mérgeskígyó vonaglik marásra készen az erőszak

*

A bürokratikus szervek egyik testrészét erőszaknak hívják, aminek hatását kizárólag függetlenséggel lehet kikerülni, és mindenkorra zátonyra futtatni (az is igaz, hogy ettől (néha) mi magunk is zátonyra futhatunk!).

*

Ijesztő és elszomorító látni, hogy agresszív emberállatok, milyen dühösen rombolják szét, és utasítanak el maguktól minden realitást, emberi érzést csak azért, hogy nyersen és véresen ízlelhessék a politikai (és egyéb) szemfényvesztéseket!

*

A bűntudatkeltés fegyverével harcolni ma, amikor az erőszak naponta beletapos az életünkbe: jóhiszeműség! De a jóhiszeműség is írhat történelmet. Nem?

*

Az erőszak a kezdetektől hűséges tükörképe az irigységnek! (Szegény mai Káinok)

*

Akinek nincs elég ereje saját útkereső függetlenségének megvédéséhez, aki képtelen kivonni magát a fasiszta emberpiac befolyása alól, aki mindenáron lépést akar tartani a hivatalosan kinyilvánított ízléssel, az engedett az erőszaknak, sőt! segített önmaga megerőszakolásában.

*

Az üres egyhangú munka, az üres egyhangú szex, az üres egyhangú álmok, az üres egyhangú formulák üres egyhangúsággal való ismételgetése nem más, mint üres egyhangú erőszak, a saját életünk ellen!!!

*

Tulajdon virágzásunkat a jövőnek előkészíteni sok piszokkal és fáradsággal járhat, de sohasem járhat erőszakkal, mert az erőszak nem virágzás, hanem hervadás.

*

Az irodalmat többnyire magányos emberek népesítik be. Az irodákat többnyire erőszakos hivatalnokok. Nem mindegy!

*

Egy dolog biztosan nem létezik a földön: a tétlen erőszak!



Az erőszak elszenvedése a nők, a melegek, a cigányok alapélménye minden korban. Az erőszak elszenvedése idegenné tesz a magárahagyottság érzésében, egy ellenséges világban. (Jaj, Istenem! Körül vagyok véve „idegenekkel”!!!)

*

Hátborzongató az erőszak zenéje: Húshasadás, csontrepedés, agyvelőfröccsenés hangjai a pillanat kottáján. A zeneszerző valójában nem is látható! Ott lapul a homloklebeny mögött.

*

Az erőszak, mint tulajdonság, semmi különbséget nem mutat istenhívő és ateista között. (A történelem ezt jól igazolja!)



Ha az emberek tömegei Magyarországon is úgy mennek el az erőszak mellett, mint igazság az ártatlanok mellett, akkor az erőszak hamarosan törvénybe iktatott igazsággá módosulhat. Innen már csak egy lépésre vagyunk a tömegsírok elhallgatott világától!

*

A rasszisták minden esetben erőszakosak. Számomra mégsem az utcai tojásdobálók a legfélelmetesebbek, hanem a szellemi tojásdobálók, akik részigazságokat abszolutizálnak és torzítanak képtelenségekké.

*

Az nem igaz, hogy a jellem nem hat a tettekre, és fordítva.

*

A nő magánya az erőszakos férfi számára csak egy szó, amit egy gyors pofonnal elintéz. A nő sok pofon után edzett lesz. Nem sír. Csak vészesen közelít az őrület határa felé, ahol már nem számít semmi. Az sem, hogy nem bolond, hogy problémái reális talajból nőttek ki. A reális talajt ez esetben is nyugodtan nevezhetjük erőszaknak.

*

Az erőszak megnyilvánulása az is, hogy a II. világháborúban legyilkolt melegeknek (tudomásom szerint), nincs emléktáblájuk sehol az országban! A kirekesztés is erőszak. A kirekesztés egy formája, hogy a Holokauszt megemlékezéseken, soha nincs a szónokok mellett egy meleg is. Miért nincs? A melegek százezreinek halála, kevésbé lenne halál? Nem vagyok leszbikus (zsigonista vagyok), tehát nem hazabeszélek, én csak az egyenlőtlenségek és az álszent elintézési módok ellen tiltakozom!

*

Minden hazugság erőszak! Még a szeretetből és féltésből született is. Nemhogy a gyűlöletből!

*

Nekem mindegy ki kerül hatalomra, ha nem erőszakolja meg semmilyen módon a cigányokat, a melegeket, a magyarokat, a zsidókat, a hajléktalanokat, a betegeket, a gyerekeket, az orvosokat, az egyházat, a művészeket, a munkásokat és a természetet!

*

Az erőszak rejtett jelenlétét érezhetjük akkor is, ha barátaink szótlanul nézik, hogy ölelnek kéretlenül is keblükre ellenségeink.


*

Csak erőszakmentesen lehet eljutni arra a szellemi-lelki szintre, hogy vágyjunk egy olyan ember gondolataira, aki minden ember testvérének érzi magát!

*

Kevés a roma (parlamenti) képviselő! Kevés a roma államtitkár! Dedósan szólva: Ha egy fatörzsön 8 ág van, a 8 ágon pedig különböző színű levelek, akkor nem csak azt gondozzuk, amelyiknek a színe tetszik, mert el fog pusztulni az egész fa! A cigányság 8 ’törzsből’ áll. Mégis csak kettőnek van képviselője a parlamentben. Hol a többi hat? Szellemi erőszak áldozatai lettek?? Engem nem képviselhet hitelesen az a politikus (bár cigány, mint én), aki nem ahhoz a ’törzshöz’ tartozik, ahová én! (Ez itt most nem egy dakota mese, hanem a valóság, amit nagyon elkúrtak.) Mit szólna a CIB Bank, ha kizárólag az OTP Bank képviselhetné az érdekeit, egy felülről jövő utasításra? És mit szólna a magyarság, ha az Európa Parlamentben a lengyelek képviselnék őket azon az alapon, hogy az Európai az európai? (A bank meg csak bank, a cigány meg cigány.) Elképzelhető, hogy ezen most egyes roma vezetők (is) fel fognak háborodni, de akkor is ez az igazság!!, bár mára már elég nagy az ’átjárás’ a ’törzsek’ között.



Sajnos a mát és a holnapot nem csak az idő kötheti össze, hanem az erőszak is. (Csakhogy míg az egyik múlik, a másik folyton újjászületik.)

*

Az erőszak gyakran spekulatív! Ma már többnyire a gyengeség és a gyengédség is az: Legyen szó politikáról, szerelemről, vagy barátságról.

*

Egyedül vagyok. (Az erőszak sosincs egyedül.)

*

Az erőszakos emberek, nyilvánosságot érdeklő problémává nőnek. (A szelídek soha. Igaz problémává sem.)

*

Az ősmagyarság egy része nem kevés ideig élt ott (ahonnan a cigányság jött), Észak-Indiában. A tények elhallgatása is erőszak! (Végül is, ki küldhet vissza kit? Indiába?!)

*

Ha a lábad között erőszakosan matatnak, miközben Marxot vagy Jézust idézik, tudd, hogy ebből nem egy békemenet következik!

*

Mondj nekem egy olyan országot, ahol az erőszaknak nincs hagyománya! (Csak egy van: Isten-országa, ahová mindannyian eljutunk egyszer, bármilyenek is vagyunk, bármennyire is hiszünk, vagy nem hiszünk.)



A cigányok, a melegek, a hajléktalanok kiszolgáltatottsága, olyan kánaán minden (egyenruhás) hatalomnak, mint döglegyeknek a dögkút.

*

A magyar nemzetben, Lukács Csaba ’Torzmagyar’ címmel készített interjút (jót!) Szávai Gézával. (2008. július 19.) A mondatokban szereplő ’magyart’ behelyettesítettem második olvasásra cigánnyal, és mit ad Isten, szinte pontos képet kaptam a magyarországi cigányság (ilyen-olyan) helyzetéről. (Majd azt mondják, túlzok! Majd azt mondom: Légy cigány egy napra, Magyarországon! 24 óra múlva nem úgy viselkednél velünk, ahogy a románok a magyarokkal Erdélyben. Hát, nem szégyen, hogy ebben az országban mi vagyunk az erdélyi magyarok, akikkel bármit meg lehet tenni büntetlenül?!)



A vak ember a botjára támaszkodik. A cigányság a törvényekre támaszkodik. A magyar gárda törvények helyett a hatalom élményére támaszkodik.

*

A cigányoknak olyan okos, bátor politikusokra van szükségük, akik megtalálják a hiteles középutat a valóságot lakkozó, és a valóságot eltorzító végletek között. De a legtöbb politikus nem engedi magára hatni a valóságot, elzárkózik mindenféle konfliktustól, így nem is képes eligazodni a történésekben, vagy nem is akar eligazodni! Persze vannak kivételek. Ezért is remélem, hogy a következő választáson nem lehet majd lefizetni a szavazókat.

Feminizmus másképpen

Hogyan látják a magyar író- és költőnők saját helyzetüket az irodalomban? - Amerikai alkotók nemzetközi együttműködést szeretnének megteremteni a feminizmus iránt érdeklődő szerzők között. Ehhez keresik a témában érintett, arról véleményt formáló magyar alkotókat is.

Két amerikai költőnő és egyetemi oktató, Juliana Spahr és Stephanie Young arról készít összeállítást, hogyan gondolkodnak a női szerzők (költők vagy más műfajban alkotók) Európa országaiban saját helyzetükről, a női irodalom lehetőségeiről. Ehhez az összeállításhoz magyar író- és költőnők véleményeire is szükségük van: ezért felkérik a magyar alkotókat, hogy amennyiben részt kívánnak venni a nemzetközi felmérésben, egy oldalban küldjék el válaszaikat az általuk feltett kérdésekre.

A két szerző, Juliana Spahr és Stephanie Young korábbi kutatásaik eredményeképpen jutottak arra a következtetésre, hogy más országok szerzőinek véleményét, gondolatait is meg kell ismerniük a női írással és a feminizmussal kapcsolatosan, hogy saját kultúrájuk keretein túl is láthassanak e kérdés elemzésekor és a jövőbeli célok kijelölésekor.



A most végzett kutatáshoz számos országban kerestek meg szerzőket, alkotókat, akik segítenének nekik összefogni saját országuk alkotónőinek válaszait. Magyarországon Bán Zsófia írót, egyetemi oktatót, az amerikai irodalom jó ismerőjét keresték meg ezzel kapcsolatban.

A két írónő az elmúlt évben együtt írt egy tanulmányt, mely a nők reprezentációjával foglalkozott a kortárs amerikai irodalmi életben. E tanulmányukat nemrégiben publikálták a Chicago Review-ban "Numbers Trouble" (kvótakérdés) címen. A tanulmány téziseit és néhány azokat megtámogató dokumentumot a neten is hozzáférhetővé tettek. Jennifer Ashton vitaindító cikke itt, valamint az erre írott válaszuk "Numbers Trouble" címen itt olvasható (mindkét dokumentum pdf-formátumú).

A két szerzőnő kezdeményezésének célja részben a terület mélyebb feltérképezése, részben pedig a kapcsolatok kiépítése az egyes országok feminizmusra nyitott, a női témákat (is) képviselő alkotóival a kreatív együttgondolkodás reményében. Ezért szeretnék összegyűjteni e tárgykörben a nőírók válaszait és publikálni őket oldalaikon, hogy ezzel is segítsék egymás jobb megismerését.

Ahogy a két alkotó levelében fogalmaz: "Feminista írók egy csoportja vagyunk, s arra vagyunk kíváncsiak, milyen női szerzőnek lenni Magyarországon? Mit kell tudniuk az amerikai szerzőknek arról, hogy milyenek a magyar női szerzők élet- és munkakörülményei? Mit lehet tenni? Van-e valami, amit együtt lehetne csinálni?"

A válaszokat angol nyelven, egy flekkben lehet elküldni ICA e-mail címére (irodalmicentrifuga@gmail.com), a szerző nevének és annak a műfajnak a feltüntetésével, amelyben alkot. A válaszokat augusztus 20-ig várjuk. (Ha valaki szeretne válaszolni, de nem tudja ezt angol nyelven megtenni, elküldheti válaszát magyar nyelven is.)

Zsebenci Klopédia: Turkálódások nyelvünk mélyén - utánam olvasó!

"[N]yelvünk mélyén a nő önmaga: nő. De ugyanabban a tudattalan mélységben egyszerűen nincs szavunk a 'férfi'-re, hiszen a férfi egyszerűen csak valakinek a szülötte, fiú. Azaz a nőt nőként definiálja a nyelvi tudattalan, míg a férfit csak a szülő-gyerek, anya-gyerek viszonyban tudja elhelyezni. Azaz a mélyben egy egypólusú világ, a nők, az anyák világa sejlik fel: a matriachátus. Matriarchátus, ahol a férfinak nem kell felnőnie.
De nem is akar." - Zsebenci Klopédia Borbély Szilárd írását gondolja tovább a nyelvtörténet talajáról. Mit mondhatnánk: utána, olvasó!

Idézet Borbély Szilárd írásából: 'Őfi és őné szép kettőse rémlik fel a nyelv horizontján'

Nos, ha felütjük a magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát, más képet kapunk. De tudjuk be ezt annak, hogy az a vaskos szótár a nyelv ősi, tudattalan rétegeibe vezet be minket, a horizont mögött húzódó kollektív alvilágba.
A férfi szó előtagja a férj, utótagja a fiú ~ fi szó. Az összetétel még a férj 'férfi házastárs' jelentésének a kialakulása előtt jött létre. A férj eredeti jelentése pedig a 'férfi' lehetett, de maga a férj szó szintén összetétel: az előtag itt is a fiú ~ fi, az utótag pedig egy önállóan nem élő (rekontstruált alakú) *er(j) szó, ami tovább élt más finnugor nyelvekben jórészt 'valakinek a fia, fiú' jelentéssel.
Ezzel szemben a nő szavunk, amelyből a -né változat is kialakult, jóval régebbi, az uráli korból származó ősi örökség, s jelentése egyszerűen 'asszony, nő'.
Azaz nyelvünk mélyén a nő önmaga: nő. De ugyanabban a tudattalan mélységben egyszerűen nincs szavunk a 'férfi'-re, hiszen a férfi egyszerűen csak valakinek a szülötte, fiú. Azaz a nőt nőként definiálja a nyelvi tudattalan, míg a férfit csak a szülő-gyerek, anya-gyerek viszonyban tudja elhelyezni. Azaz a mélyben egy egypólusú világ, a nők, az anyák világa sejlik fel: a matriachátus. Matriarchátus, ahol a férfinak nem kell felnőnie.
De nem is akar. Hiszen a férfi szóhoz a fejlődése során a nyelv újra és újra a 'fia' jelentésű tagot biggyeszti hozzá akkor, amikor az alapszó 'fia' jelentése már elhomályosult, s a nyelv így jelzi újra és újra, hogy itt bizony még nem történt meg a köldökzsinórról való leválás, ez a férfi továbbra is csak egy fiú, aki önmagát csupán valakinek a fiaként képes megélni, s messze van még attól, hogy saját magára mint maszkulinumra tekintsen.

'Az üldözött, aki a barlangban bújkál, és aki felé kard – vaskos maszkulin szimbólum – nyúlik...'

A kard valóban vaskos maszkulin szimbólum, de ne feledkezzünk meg a kép másik feléről, a barlangról. A tudattalan pszichológiájában közhely, hogy a barlang gyakran az anyaméh szimbóluma, s az a kép hogy ez a föld alatti üreg biztonságot, menedéket nyújt, valójában az anyaméhbe való visszatérés vágyát jelzi. S mi az a veszély, ami miatt a 'férfi' az anyaméhben keres menedéket? Hát a kard, az a bizonyos vaskos maszkulin szimbólum, ami itt egyszerűen a férfivé, a maszkulinná válás veszélyes, önállóságra nevelő útját jelképezi. Azaz ez a férfi még nemcsak hogy ki se bújt az anyaméhből, de még az orrát se hajlandó onnan kidugni, nehogy vállalni kelljen a férfivá válás, a nemi individualizáció terhes útját.

'A klasszikus nacionalizmus számára csak férfiak és nők léteznek. Az átmenetek, a bináris rend töréspontjai, a már említett buzik, továbbá a leszbik, és egyéb transzszexuálisok nem létező anomáliái a rendszernek'.

És ezek bizony félelmet keltő anomáliák annak a számára, akiről Borbély Szilárd is ír: aki még sohasem élte meg azt, hogy ő férfi. Hiszen, ha biztos férfi identitással rendelkezne, miért érzékelné veszélyként azt, hogy mások még kissé rácifráznak erre az identitásra?

S a nyelvi tudattalan nem a szokványos képet nyújtja ezen félelmek magyarázatára. A hagyományos kép szerint ezek a fóbiák azt jeleznék, hogy a megélőjük valójában a saját elfojtott homoszexualitásával került konfliktusba. A homoszexualitás viszont a nemi szerep identitása, míg a férfinak levés a biológiai nem identitása. S hogyan is lehetne valakinek elfojtott problémája a saját nemi szerepével, ha még biológiai nemi identitása sincs?

Hiszen csak egy gyerek.

Tükör/írás - El Kazovszkij/Gordon Agáta

Gordon Agáta eredetileg Jobblét címen készülő, később Nevelési kisregényként az Ezüstboxer kötetben megjelent írásához először El Kazovszkij válogatott a sajátjai közül munkákat – a kötettervben a kisregény huszonkét fejezetét tizennégy kép egészítette volna ki - ez végül e formában nem jelent meg. A tervben El Kazovszkij magánmitológiájának képbe formált alakjai interferálnak a kisregény szereplőinek történetével: két koncepció, kétféle megközelítés ugyanarról a témáról. E koncepció részleges lenyomatait láthatják El Kazovszkij emlékére.

Gordon Agáta: Jobblét
10.

Büszkék voltak magukra és jócskán fáradtak a hajnali szállítástól már szürkületkor. A falusi boltban friss hetilapot vettek, kenyeret, zsírt egy tubus pirospaprikával, meg babkávét, amelyet ott helyben megőröltek. Szürkülettől kávézgattak és olvasgattak a nyulaknak köszönhetően, majd nagymosdásba fogtak és jólesően felidézték a szállítást...

Máséi se voltak kövérebbek, az ágazatvezető, akitől a nyúlhitelt kapták, szinte a kezét dörzsölgette, meglátva az ő példányaikat. Elnézte a Társát, amint egy törölközőben a körmeit vágja az ágy lábához állított gyertya fényénél, és harmadjára meséli az ágazatvezetőt, de sehogyan sem tudott visszaemlékezni az elismerésre. A kályha fölötti madzagra terítette a kimosott kisnadrágokat. Másnak is vannak veszteségei, nézett rá a Társa komolyan, a nyúl sajnos gyenge kis állat, ez az arány, a tíz élve születettre jutó négy felnevelt állat, ez elég szokványos.
És ha a hat hullával kéne elszámolnunk? Kérdezte a Társától miközben épp kilöttyintette a szürke szappanhabos vizet az udvarra. Könnyebb volna, nevettek az ötleten, pár roppantásnyi csupasz falatkával lesétálni.



De ha mégis számon kérné a felettünk való? Erősködött tovább, már a hideg szobából, a takaró alól. Megkérdeznék a lelket, aki a rózsaszínű ráncos vénségből kiszabadult, kik voltak szülei, ki volt a gazdája?

Anyámnak emlődaganata volt az egészségtelen lakáskörülmények miatt, kihorzsolta puha, tejtől duzzadó bimbóit a ketrec vasrács padlata, nem nagyon engedett szopni, mert fájt neki, és hát sokan is voltunk... Apámat nem ismertem.

Mesélné a döglött nyúlfi.

Én kicsit izgága voltam és kisodródtam a fészekből a testvérek közül, fáztam, elegem volt. Lengedeztem rózsaszínű testecském fölött, kivilágosodott és megjöttek anyám gazdái. Semmiképpen nem akartam a kezükbe kerülni, ezért fölfelé menekültem. Már mindent tudtam, a négylábú segédek ijesztgetnek és felfalnak, a kétlábú gazdák viszont enni adnak, inni, megfogdosnak, nézegetnek.

Nem értettem, mégis miért rettegjük őket?

Anyám nyugtalanul várta, hogy sorra kerüljön, körbejárt a durva rácspadlón, és csak szimatolt egyet, amint a gazdák testecském a ketrecből kiemelték, és a négylábú segédek arcába vetettek.

Aztán már a következő mesél, nyúlfi pedig megbeszéli a többi visszatért lélekkel, milyen is volt élni, milyen halálos testi-lelki gyötrelem elől szökött vissza, amilyen gyorsan csak tudott.

A Társa takaróstul átvonult mellé a hűvös szobába, és hallgatta a mesét. Kicsit furcsa érzés volt, mondta halkan ásítva, berakodni reggel a legszebbeket, aztán meg fölvenni a pénzt a huszonhat és fél kilóért.

Mintha orgazdához vittünk volna lopott lelkeket...

Egymásba görbülve próbáltak elszunnyadni a másfél személyes ágyon. Társa hamarosan megrándult, ebből tudta, hogy már álomba zuhant és álmában riadt zuhanásra.

Óvatosan kibújt mellőle és átment a másik cellába.

Borbély Szilárd: Akibujtbujt

"A társadalmi cselekvő szubjektum csak látszatra nemtelen, valójában maszkulin. A reflektálatlan konstrukciók következménye, hogy a rendszerváltás vesztes és megbélyegzett társadalmi csoportjai a gyerekek, a nők, a homoszexuálisok, illetve a nem magyarok széles csoportjai. Vagyis egy könnyed és lemondó gesztussal: az egész világ. Mindazok, akik nem mi vagyunk."
Borbély Szilárd írását Séllei Nóra, az Irodalmi Centrifuga egyik vendégének könyve ihlette, s a litera.hu oldalon jelent meg. Annyira illeszkedik ICA tematikájába, hogy elkértük - hadd vessen hullámokat ICA kollektív tudatfolyamában is.

Borbély Szilárd: Akibujtbujt

Baljós következményei vannak annak, hogy a magyar nyelvben nincsenek nemek. Séllei Nóra feminizmusát kifejtő könyvét (Mért félünk a farkastól?, Debrecen 2007) olvasva írom az alábbi jegyzetet. Ezért kultúránk legfontosabb szövegeink alanyai és tárgyai nemtelennek látszanak lenni. “Bújt az üldözött...”, olvassuk nemzeti himnuszunkban. Ám eldönthetetlen, hogy férfi vagy nő az a bizonyos üldözött. Hogy buzi volna, ezt ugye eleve kizárhatjuk. Esetleg általános alany, mintegy az “üldözött” maga, az üldözöttség nem nélküli lényege. Egy nem nélküli magyart feltételezhetünk tehát, mintha a nem nélküliség maga volna a magyar. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a magyar mint olyan nem nélküli, akár a nyelv.

De ez mintha ellene mondana a hétköznapi tapasztalatnak, hiszen köztudott, hogy nemtelen magyarok nincsenek, csak nemes magyarok. A magyar nemzet nemes. A klasszikus felfogás szerint nemzetünk férfiakból és nőkből áll. És mivel a nemzet fogalma csak oppozícióban létezhet, hiszen eleve represszióban született, magyar és nemmagyar között lehet választani. A klasszikus nacionalizmus számára csak férfiak és nők léteznek. Az átmenetek, a bináris rend töréspontjai, a már említett buzik, továbbá a leszbik, és egyéb transzszexuálisok nem létező anomáliái a rendszernek. És a klasszikus nacionalizmus újraélesztői, az újabban nagy számban konstruálódó retromagyarok azonnal idegesek lesznek, amint a számukra átlátható bináris rendszerbe bekavarnak. Például a már említett buzik. De nem járnak jobban a feministák sem, amint az Séllei Nóra könyvéből kiviláglik.

Mert afelől nincsenek kétségeink, hogy az “üldözött”, aki “bújt”, az magyar. Magyar a javából az is, aki “Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában...”, amint azt a kimódolt retorikai szerkezet tudatja velünk. És itt megint meg kell állnunk, mert nemek hiányában megint csak kétségek gyötörhetnek bennünket, hogy a “hon” és a “haza” milyen nemű volna, ha volnának nemek a magyarban. És vajon, mi a különbség a honfi és a hazafi között? Megférhet-e e kettő egy – hogy úgy mondjam – kebelben? Súlyos kérdések ezek. De itt legalább nem kell kételyek között őrlődni a két fogalom nemiségét illetően, mivel az összetétel fi eleme bizonyossá teszi a hímnemű alany jelenlétét. Őfi és őné szép kettőse rémlik fel a nyelv horizontján. Volt ugyanis úgy kétszáz éve egy kudarcos kísérlet az ő nőnemű párjaként az őné mint feminin forma bevezetésére. Ez az eurokonform kísérlet akkor a nyakas maradiság és – tegyük hozzá mindjárt – a magyar nyelv ellenállásán megbukott.

De mivel nemtelen a magyarban minden főnév, ezért a magyar szónak sem tudjuk a nemét. Talán nemtelen volna? Aligha, hisz függetlenül attól, hogy a nyelv grammatikai jelei nem adnak fogódzót, a kulturális kódok rögzítik a beszéd összefüggéseit. A korabeli lakosság öt százalékát kitevő nemes magyar nemzet tagjaként Kölcsey fogalmai az adózó köznép és a magyar nemzet bináris rendjében mozogtak. Az utóbbi teljes jogú tagjának a felnőtt férfiember számított. Ezeknek a cselekvőképes férfiaknak az időben változó, de jogilag folytonos társulása a magyar nemzet. Az üldözött, aki a barlangban bújkál, és aki felé kard – vaskos maszkulin szimbólum – nyúlik, ennek a testvérületnek a tagja. Vagyis ha jobban megfontoljuk, a nemzeti Himnusz a nemesi ideológia patriarchális mítoszát gyűjti egybe. Noha nem dinasztikus, de nem is összmagyar célok vezetik, hanem a nemesi kiváltságok letéteményeseként elképzelt patriarchális közösség hatalmi igényeinek folyamatosságát nyilvánítja ki a jövőre vonatkozóan. Ebben pedig nincs helye a nemesi nemzet felnőtt, teljes jogú férfitagjain kívül másnak. Ezt a szöveget ismételgetjük ma is, elhomályosult szavai azonban hatékonyan örökítik tovább a látszólag nemtelen, valójában maszkulin ideológia sulykolását. Kedves gondolat Széky János felvetése, amelyhez szívesen csatlakoznék, hogy a Himnusz helyére példának okáért a Tavaszi szél vizet áraszt… kezdetű szépséges népdalunk kerülhessen.

A magyar kultúrát ugyanis áporodott ideológiai konstrukciók hatják át. A fatalisták bölcsessége szerint, minden nemzetnek olyan konstrukciója van, amilyet megérdemel. De mintha megállt volna az idő: a nemzet jelentését a második világháború nyelve és jelentései uralták el. Az ezt a nyelvet használók nem akarja tudni, hogy metaforáik csupán metaforák. Hogy a nemzet nyelvi konstrukció, mint minden más fogalmunk, és nem öröktől fogva létezik. Ez a nyelv – épp a nemek alig észre vehető hiánya miatt – hallgatólagosan mindig a férfira gondolt, amikor a magyarról beszélt. Lehet-e egy nő hazafi? Mert hogy a társadalmi nem konstrukciók eredménye volna, ez a gondolat épp olyan idegen a közgondolkodástól, mint annak megfontolása, hogy a nemzet fogalma is konstrukció. Ahogy a társadalmi térben senki sem elve férfiként vagy nőként létezik, akként az ember sem eleve magyar vagy nem magyar. Nem a születés teszi azzá. A magyarság nem genetikus adottság, hanem valaki azzá lesz. De talán a nyelvi nem reflektálatlanságából következően is, a mai magyar nemzet a társadalom cselekvő szubjektumának kizárólag a férfit tartja. Nem csak közbeszéde, de törvényei is ezen a nyelven íródnak. A társadalmi cselekvő szubjektum csak látszatra nemtelen, valójában maszkulin. A reflektálatlan konstrukciók következménye, hogy a rendszerváltás vesztes és megbélyegzett társadalmi csoportjai a gyerekek, a nők, a homoszexuálisok, illetve a nem magyarok széles csoportjai. Vagyis egy könnyed és lemondó gesztussal: az egész világ. Mindazok, akik nem mi vagyunk.

Séllei Nóra is azok között volt, akik nem is olyan régen kezdeményezték, hogy kötelező törvényi kvóta írja elő a politikusok nembeli megosztásának arányát. Egy vezető politikusasszony is azzal érvelt, hogy hirtelenjében nincs annyi alkalmas és rátermett nőjelölt, akikkel fel lehetne tölteni a kezdeményezés által előírt létszámot. De ha a parlamenti patkó szikes és kietlen mezején szertenézünk, leljük-e honunkat a haza törvényhozásában? Vajon a rátermett és alkalmas politikusok dús televényét látjuk? Vajon nem csupán attól jobb az egyik listáról betuszkolt politikus, mert férfi?

[Séllei Nóra 2008. április 10-én volt az Irodalmi Centrifuga vendége. A szerzőnőről és köteteiről többet is olvashatnak ICA-n.]

Roma Holocaust megemlékezés - augusztus 2-án!

2008. augusztus 2-án a Roma Holocaust Emlékműnél tartanak megemlékezést délután hattól. Az eseményre minden, a romákkal szolidáris szervezetet és magánembert várnak a szervezők. ICA, mint a Civil összefogás egyik tagja arra kéri olvasóit, aki teheti, vegyen részt a rendezvényen.

A Civil Összefogás Mozgalmat kezdeményezők első szolidaritási akciójaként minél több embert szeretnének meginvitálni a Roma Holocaust áldozataira emlékező rendezvényre a IX. kerületbe a Nehru partra.

A rendező civil szervezetek nevében
tisztelettel hívunk és várunk mindnekit
a ROMA HOLOCAUST EMLÉKMŰNÉL
Budapest, IX. kerület Nehru part
(Megközelíthető: 2-es, 2A, 4-es, 6-os villamossal, 23-as, 15-ös busszal a Boráros térhez közeli Duna parton)
augusztus 2-án, szombaton délután 18.00 órától.

A kegyelet lerovásának alkalmát ötvözték a régi cigány hagyománnyal: a siratás-gyászolás és a diplomácia egyszerre lesz jelen az idei megemlékezésen. Az Országos Cigány Önkormányzat, a roma és nem-roma civil szervezetek spontán szolidaritási akciónak tekintik a közös főhajtást.

Augusztus másodika a holocaust roma áldozatainak nemzetközi emléknapja. Auschwitz-Birkenauban az augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszakán a több tízezres létszámú megsemmisítő tábor felszámolásaként néhány óra leforgása alatt több ezer romát gyilkoltak meg a náci Németország fajvédő és fajgyűlölő politikájának nevében.



"A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. Hollandiában, Görögországban és Franciaországban nemigen törődtek velük. A kollaboráns francia hatóságok 30 ezer cigányt internáltak, míg a németek Belgiumból majdnem 400 belga, holland, német és norvég állampolgárságú cigányt deportáltak Auschwitzba, akik közül csak 12-en élték meg a felszabadulást. Aki eladta ekhós szekerét, mentesült. 1943 őszén Olaszországból a nácik néhány tucatnyi olasz vándorcigányt hurcoltak keletre.

Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben "oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést". A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőtték agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. 1942 augusztusában büszkén jelentették Berlinnek: Szerbiában "a zsidó- és a cigánykérdés megoldást nyert". Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A nácikkal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg."

"Magyarországon a cigánykérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a közbeszédnek, mint a zsidókérdés. [...] A Horthy-korszak cigánypolitikája sokban hasonlított a német helyzetre. A romaügy Magyarországon is közbiztonsági kérdésnek számított, a politikai elit alig törődött vele. [...] A faji radikalizálódás az 1938-1941 között visszaszerzett területeken élő zsidókat és cigányokat is sújtotta, sőt az első deportálási elképzelések is itt fogalmazódtak meg. 1941-ben a visszafoglalt Délvidéken egy tábornok a betelepedett szerbek és zsidók mellett a cigányokat is távozásra szólította fel. Kárpátalja kormányzói biztosa a 18 ezer "hontalan" zsidó mellett cigányokat is deportáltatott Galíciába, ahol valószínűleg kivégezte őket az SS.

A kétségkívül létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a cigánykérdés napirendre sem került. A nácik cigánypolitikájának következetlenségét jól jellemzi, hogy az 1944-ben a "végső megoldást" Magyarországon levezénylő Eichmann, nem foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal. Bár kisebb roma csoportok az internáló táborok deportálásakor már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe kerültek, a "cigánykérdés" igazából csak 1944 nyarán vált fontossá. Augusztusban elrendelték 50-60 cigány munkásszázad felállítását, de a kontingenseket nem töltötték fel teljesen. Az intézkedés ismét elsősorban a vándorcigányokat sújtotta. Míg tavasszal gyakran a cigánytelepeken állították fel a gettókat a zsidóknak, most tucatnyi helyen a romák kerültek cigánygettókba. A Kárpátokban a honvédség létesített kényszermunkatáborokat a helyi roma lakosságnak. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. "Csillagerőd" volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek. Sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásba. A romaellenes akció nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, az öreg és beteg embereket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat munkaképesnek nyilvánítva mégis visszatartottak. A kiválogatottak Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak. Magyarországon több helyen tömegkivégzésekre került sor. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházon, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben többszáz romát - köztük gyermekeket és nőket - gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal. A magyarországi roma holokauszt mintegy 5000 életet követelt. Az üldözöttek száma tízezrekben mérhető." - írja az európai és a roma holocaustról A Holocaust Magyarországon weboldal.

A Roma Holocaustról szóló visszaemlékezéseket számos helyen olvashatnak a téma iránt érdeklődők.

Az eseménnyel kapcsolatban az Európai Ifjúsági Központban (1025 Budapest, Zivatar út 1-3) nemzetközi konferenciát tartanak július 31-től augusztus 3-ig a roma holocaust témakörében tanárok számára, hogy a roma holocausttal kapcsolatos információkat minél szélesebb körben oszthassák meg a diákokkal és a nyilvánossággal.

Az augusztus 2-ai Nehru parti megemlékezésen a koszorúzásra várhatóan 19.00 perctől kerül sor. Amennyiben valamely szervezet koszorúzni is szeretne, azt a szervezők kérik, hogy szándékát előre jelezze emailen, faxon, vagy telefonon - akár ICA-nak is.

Összefogás mozgalom - Állítsuk meg az erőszakot!

Néhány civil szervezet, melyek még várják a velük egyetértő, együtt gondolkodó civileket és civil szervezeteket, összefogást kezdeményez az erőszakos cselekmények visszaszorítása érdekében, melyet első alkalommal egy minél több ember részvételével zajló demonstráción kívánnak kinyilvánítani. Később céljuk a folyamatos figyelem és jelenlét, s a magyarországi civil szervezetek és civilek önrendelkezésének erősítése. Az összefogás mozgalom várja az érdeklődő szervezeteket és magánembereket, mind a rendezvényre, mind közös munkára. Az alábbiakban e szervezetek közös felhívását olvashatják.

Állítsuk meg az erőszakot!

Ma Magyarországon terjed az erőszak, pusztít a lelkekben, és nyíltan az utcákon. Az agresszió olyan brutális megnyilvánulásait tapasztaljuk célponttá tett kisebbségi csoportokkal szemben, amelyek mélységesen felháborítóak, és amelyeket nem nézhetünk tétlenül.

Mert a magyar közösség sokszínű és sokféle kisebbségből áll. A különbözőség érték, a különféleség összehangolása és összefogása erő. Ma burjánzik a negatív megkülönböztetésből fakadó gyűlölködés, mert könnyebb a rosszat mindig másra fogni, mint cselekedni. De nem ülhetünk tétlenül otthon, mert ez a folyamat erősödik. Már elérte a békés hétköznapokat, úgyhogy már majdnem késő! Az erőszak-spirál csúcsa nem a békés demokrácia, hanem a fasizálódás vagy a polgárháború. Ezt nem akarhatjuk!

Mozduljunk meg végre! Éljük át együtt, hogy közösen erősek vagyunk megállítani a pusztító folyamatokat, nehogy végképp eluralkodjék a társadalmi közöny. A közöny tehetetlenséget szül, és aki tehetetlen, a történelem kiszolgáltatottjaként végzi! Vegyük kezünkbe a társadalom, mindannyiunk ügyeit! Szólítsuk fel megválasztott politikusainkat, hogy vállaljanak felelősséget a választópolgárok emberi jogainak érvényesüléséért, és hozzanak hatékony törvényeket a demokrácia védelmében. A végrehajtókat pedig szólítsuk fel a törvények betartására, a jogalkalmazókat a felelős ítélethozatalra! Elég volt az erőszakból, és a magyar identitás kisajátításából! Elég volt a kisebbségek elleni atrocitásokból! Elég volt a lincshangulatból! Legyen vége az önbíráskodásnak és az agressziónak! Álljunk ki egymásért és magunkért! Legyen párbeszéd, együttműködés, egymás méltóságának tisztelete és szolidaritás!

Magyarország sokszínű, demokratikus állam. Küzdj velünk azért, hogy ne legyünk megosztva! Néhány dologban biztosan egyetértünk. Ideje megmutatni, hogy békés, szolidáris, párbeszéden alapuló országban akarunk élni. Ünnepeljük meg, hogy sokan vagyunk, akik így gondolkodunk!

Tarka magyar!

Mi, magánszemélyek és civil szervezetek egy köztéri tömegdemonstrációt kezdeményezünk, melyre meghívunk minden az erőszak ellen tenni akaró magánszemélyt, társdalmi szervezetet és politkai pártot.

Fejezzük ki, hogy összefogásra és közös megoldásokra van szükség! Ünnepeljük meg és használjuk az ország, a társadalom épülésére, hogy mi magyarok sokfélék vagyunk! Hozzon magával mindenki egy színes textildarabot, hogy megvarrhassuk a sokszínű Magyarországot jelképező "Térképet"! Várunk mindenkit akinek elege van!

A tömegdemonstráció időpontjáról és helyszínéről még folyik az egyeztetés, addig is várjuk a csatlakozókat.



Kezdeményezők: Roma Polgárjogi Alapítvány, Humanista Mozgalom, Kultúrák Központja, Labrisz Egyesület, Szivárvány Misszió Egyesület, Háttér Társaság a Melegekért, Szimpozion Egyesület, Ultra Ibolya Feminista Akciócsoport, Irodalmi Centrifuga Alapítvány és magánszemélyek

Az Irodalmi Centrifuga Alapítvány, mint a kezdeményezés egyik létrehívója, folyamatosan tájékoztatja olvasóit az összefogással kapcsolatos eseményekről, hírekről. Az összefogáshoz a részt venni kívánó szervezetek az Irodalmi Centrifugának küldött e-maillel is csatlakozhatnak.

Szécsi Magda: Nem vagyok se jobb se baloldali!!! (válaszfélék mocskos üzenetekre)

„„mivel a magyarságomat is kétségbe vonja, így kénytelen vagyok Nemeskürty István professzor úrral bebizonyítani, hogy én, és minden cigány ember, minden itt élő meleg ember magyar!:"...a XVI. században a magyar nyelv kivirágzott, a nyelv volt a meghatározó, azok voltak a magyarok, akik magyarul érintkeztek.."” - Szécsi Magda felhívást intézett, hírré lett, sms-eket kapott és most válaszol is rájuk.


Ahogy eljutott 50-es IQ-val is alig rendelkező, aligemberek agyáig a hír, hogy "szőkén a magyar gárda ellen" tiltakozni is lehet ám!, na rögtön hírt kaptam a jó édesanyámról, akiről kiderült,hogy nem csak a világ legjobb töltött káposztáját tudta megfőzni, de titkos életet is élt, miszerint "tetves cigánybuzi kurva.." volt, aki képes volt engem az ősi, magyar paradicsom, édeni (cigány és melegmentes álmokat dédelgető) világba, mint felesleges maradékot kiszarni. bevallom hívő lelkemet megviselte, hogy születésem ténye nem lesz soha állami ünnep, de Árpád-házi Szent Erzsébet, akivel naponta beszélgetek buddhista füstölők illatában tórát lapozgatva, azt mondta, hogy isten szeret engem, és ne törődjek az olyan fikázókkal,akik ott is aratni akarnak, ahol nem is vetettek. Toleranciát, szabadságot semmiképp. Én csak írjam a magamét. Hát, írom...
Az állítólag Adyn táplálkozott sms írónak üzenem, hogy én sosem ennék egy Ady köteten, mert annál sokkal jobban értem és szeretem a költőt, és hogy nem Dávid űzetése óta, amit a magyar garda úgy szaroz, mintha fizetnének érte! ebből a szarozásból és cigányverésből lett elegem, aki egy szelíd békés tehén vagyok. ha a szelíd békés tehén tőgyét veri a falba, ott nagy baj van mar, ezt a hülyéknek is tudniuk kellene! Igen. Beszélgettem Dávid Ibolyával minisztersége idején. Rendkívül okos, kedves nő. Nem a Káma Szutra volt a témánk, hanem Erdély. Dicsérte Erdély örök érvényű szépségeit, amivel én tökéletesen egyetértettem! és igen. láthatott az smsezö soha nem buzizott, soha nem cigányozott!, így a torkomban (és nem a seggemben) működő hangképző szerveim nem hagytak cserben, mint máskor, ha például lelki szellemi fizikai mocsoktulajdonosok akartak szóba állni velem...nem állok szoba akárkivel! * december 5. gyásznap volt nekem is, az erdélyi magyarság és minden határon túli hazánkfia miatt, de a nagy gyászban nem felejtettem el a fidesz panelpatkányozását, ahogy a gárda elleni mozgalom sem feledteti el velem az őszödi beszédet..!! * a "magyarul se tudsz te buzikurva.." kezdetű, 2 emeletes mondat boldogtalan tulajdonosának agyáig milyen nyelven juthatott el a szőkésvörösestükrös felhívásom??? csak nem az évek óta elfojtott és szégyellt szex nyelvén?! mivel a magyarságomat is kétségbe vonja, így kénytelen vagyok
Nemeskürty István professzor úrral bebizonyítani, hogy én, és minden cigány ember, minden itt élő meleg ember magyar!:"...a XVI. században a magyar nyelv kivirágzott, a nyelv volt a meghatározó, azok voltak a magyarok, akik magyarul érintkeztek.." * az "szdsz-es fasszopó.."ábrándozós üzenet irója jobb ha tudja, a nyelv volt a meghatározó, azok voltak a magyarok, akik magyarul érintkeztek.." * az "szdsz-es fasszopó.." ábrándozós üzenet írója jobb ha tudja, hogy szívesen szopnám az szdsz (fidesz, mszp stb.) körbemetélt vagy nem metélt faszát abban az esetben, ha a legkiválóbb roma politikus, Zsigó Jenő az szdsz színeiben parlamenti képviselő lenne! de mivel minden párt fél egy valóban tanult okos cigánytól, ez csak falra hányt szexuális ajánlat marad...
a "megakarszdöglenitedög?" kezdetű üzenet nincs ellenemre!!! szívesen széttépetném, lelövettetném magam húgyagyú náciképződményekkel, ha biztosan tudnám, hogy utána békén hagynák a fajtámat és persze a melegeket!! is! * a mocskolódó üzenetekre innentől nem fogok válaszolni mert ennél mélyebbre szellemileg már (egészségkárosodás nélkül) nem lehet süllyedni!na jó! mivel bízom a magyar orvostudományban, egyre még válaszolok a sok közül. "azért kell baszogatnod a fideszt, mert Orbán Viktor nem gennyes buzi?" milyen unalmas kérdés ez! a kérdés úgy lenne izgalmas, "indiaban a helyed"-del záró sms-ező férfi, ha azt kérdeznéd, hogy azért kell baszogatnod a fideszt, mert Orbá Viktor nem baszogatja gyönyörűséges fiúszerelemmel Gyucsány Ferencet vagy viszont? ha ilyen módon baszogatnak egymást, hidd el, béke lenne Magyarországon és senkinek sem kellene félnie attól, hogy szétverik a pofáját, hogy belőnek az ablakán egyenruhás rémek, vagy hogy jut -e minden napra ennivaló az emberek asztalára. hát sajnos nincs jó hírem faszikám! a két vezető politikus nem meleg és még csak nem is cigány! egyébként nem baszogattam a fideszt! ezt csak akkor érezhetted így, ha a szarszagú magyar gárdát a fidesz szülte erre a kurva világra, amiben egy roma, egy meleg mindenképpen jobb illatú egy olyan embernek mint én vagyok, aki se jobb, se baloldali! középen állok mint egy jól működő szépséges cigányfasz, amire te is ráhajolnál szívesen, de félsz, hogy egy szűk, nedvesen lüktető, mély cigány picsába jutnál! szabadulj már fel baszd meg! vállad azt, aki vagy valójában...! fasiszta egyenruhába csak az bújik, aki máshova képtelen bebújni...Hitler nemi élete is szar volt. fogadjunk hogy ez is közrejátszott a világégésben, amiben millió és millió meleg, cigány, zsidó szívta
meg gyászos szexualitását. Ebből is láthatod, hogy egy jó dugás világot megmentő hatalommal bír...*

Félelem ellen, kisasszony...

"Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót" - énekelték vidáman nagyanyáink. Mi félelem ellen nevetést ajánlunk. Hátha bejön.
Az egykori kurucinfo sokáig társtalanul, ellenlábas nélkül garázdálkodott a neten. Aztán versenytársai érkeztek, akik nevetni és nevettetni is képesek.
Most őket ajánljuk - mai másik cikkünkben pedig Szécsi Magda válaszol a Tarts tükröt mozgalma nyomán kapott elkedvetlenítő sms-üzenetekre.

A kurucinfo mára a múlté. Azonban életében is volt már versenytársa az ellenkező oldalról, amely most újabb támogatókra talált. Az igaz magyar kurucinfo ellen alakult a magyar igazkuruc, mely később partizaninfo néven folytatta ténykedését (reméljük: térnyerését). Vidám videobejegyzések az utcai randalírozók fajtáiról, kemény hangvétel és a kurucinfos vehemencia az ellenkező oldal érdekeinek rendelve alá: ez a partizaninfo.

Az igazkuruc eredetileg a freeblogon jött létre, innen a blogspotra távozott, aztán megalapította a partizáninfot, s ott folytatja ténykedését. Nemrégiben létrejött a nácivadász is.

A "korlátlanul antifasiszta" jelszavú partizaninfo az élhető Magyarországért száll harcba, s a "legagresszívebb fasiszták adatainak nyíltan kezelésére szólít fel" - majd jó példát is mutat.

A vadászok most éppen a hírszerző nyomán keresik turbómagyarország szépét - aki akar, szavazzon velük, s felüdülésként nézegesse a partizáninfo videobejegyzéseit is :-).

Mi a Tarts tükröt mozgalom jegyében Szécsi Magda írását ajánlhatjuk, aki a mozgalom körüli hírverés eredményeképpen kapott sms-üzenetkre válaszol, nem kevésbé hevesen, mai másik cikkünkben.

Pénz, pénz, pina? - Kultrajzás 2008.

Mióta nincsenek kisbírók és hírnökök, a faluközpontok hirdetőtáblái, a kocsma és a kisbolt vagy a szószék a legalkalmasabb terep a kihirdetésre. A Kultrajzás stábja a négynapos, öt helyszínen járó vándormozi és beszélgetéssorozat előtti napokban ezeket a lehetőségeket kereste, hogy elhíresztelje filmvetítéseit – Tormáson, Baranyajenőn, Magyarhertelenden, Abaligeten és Orfűn jártunk Fekete Ibolya Böjte Csabáról szóló filmjével, Bódis Kriszta Báriséjével, a Nyóckerrel és a Volverrel.



A Kultrajzás címmel megrendezett, az NKA és a MASZRE által is támogatott sorozat július 17-től július 20-ig járta körbe a Pécs környéki falvakat: a legtöbb helyszínen két filmet, egy dokumentumfilmet és egy játékfilmet vetített a Civil Művek Közművelődési Egyesület és az Irodalmi Centrifuga összefogásában.

Tormáson, a magyar falu településszerkezetének hagyományai szerinti térben a kocsma melletti művelődési ház (könyvtár és E-pont) nagytermében vetítettük le Fekete Ibolya 2004-es dokumentumfilmjét, az Utazások egy szerzetessel-t. „Nemhiába mondták, hogy kétfajta dokumentumfilmes van Magyarországon – aki már forgatott Böjte Csabával és aki még csak fog” – mondta a rendezőnő már 20-án, vasárnap Orfűn a Muskátli vendéglőben − „én mindig a hiteles embereket keresem, csak azokról érdemes forgatni. A Csaba ilyen ember. Egy alkalommal egy zarándoklatra kísértem el, aztán több napig jártuk vele a vidéket, kísértük mindennapjait.”

Fekete Ibolya filmje 2005-ben a 36. Magyar Filmszemlén dokumentumfilm-kategóriában fődíjas volt, a Böjte Csaba ferences szerzetes által Déván, Szászvároson és Szovátán létrehozott gyerekotthonokat, az erdélyi szórványmagyarság szegényeinek sorsát és az egyetlen személyiség erejével létrehozott birodalmat mutatta be − komoly adományhullámot is kiváltva. A filmet mind Tormáson, mint 20-án Abaligeten érdeklődéssel fogadták a nézők – utóbbi helyszínen a píárba a hitélet is besegített: az abaligeti pap a misén hirdette ki a filmvetítést és javasolta a híveknek a látogatást – úgy tűnik, jobb módszer erre továbbra sincs, ez működik.

A Nyóckert, Gauder Áron filmjét Tormáson vetítette a Kultrajzás – mivel a faluban a nézőtoborzáson sokszor hallottuk a „megvan már DVD-n, köszi” választ, a szervezőcsapat taktikát és filmet váltott: Baranyajenőn ugyan elkezdte vetíteni a
filmet, de a megcsappant érdeklődés nyomán inkább egy lehetséges önképet közvetített a helyi nézőknek Almodóvar Volver-ének nőalakjaival. Itt a filmek után a közönséggel Takács Mária dokumentumfilmrendező-szervező és Gordon Agáta beszélgettek.



Tudás és világnézetek rajzottak körülöttünk. A 3 film 3 nézőpont, 3 valóság, 3 szellemiség, amelyek átszövik és –értelmezik egymást.
A hamis premisszákkal operáló világot bemutató Nyócker aratott legkevésbé. A közönség fele cigány volt ugyan de lányok és asszonyok, akiknek a macsó cigány férfiterror nem jött be, inkább kimentek a filmről, a túl ismerősen erőszakoskodó, ordító, trükköző és tarháló férfiak filmes világából, a valóságban ezt ritkán tehetik meg.
A filmben megvizsgált életvezetési alapelv a pénz, pénz, pina. Ez durván torz és használhatatlan, azonban a nyóckerben cigány kiskamasz Kolompár Rómeónak nem adnak jobb útravalót a felnőtt férfiak egyik oldalról sem.



Magyarhertelenden már Bódis Kriszta is jelen volt a Báriséj vetítésén. „A férfi más, mint a nő. Egy férfi több mindent megengedhet magának, egy nő semmit. Társaságban a nők külön mennek, a férfiak dolgába nem szólhatnak bele, a hajukat nem vágathatják le, csak szűzlánynak lehet lakodalma, hosszú szoknyában illik járni, az asszonyok mindent eltűrnek” − hirdette ajánlóként a lovári cigányság szokásairól és a generációs változásokról forgatott dokumentumfilmről a Kultrajzás plakátja.

A vetítésre érkező beás és magyar fiatalok számára ez a szokásrend már nem volt ismert, azonban a férfi és női szerepek különbségeire érzékenyek. A fiúk kevésbé érezték jellemzőnek azokat a nőket lépésképtelen helyzetbe hozó mintákat, melyeket a filmben láthattak, a lányok szerint azonban e minták a házasságban valóban tovább élnek − ha a szűz menyasszony tabuja vagy a lány kvázi-bebörtönzésének szokása nem is él már az itteni beás és magyar közösségben.

A Báriséj volt a nézők kedvence. Cigány lányként vagy asszonyként végre – talán életükben először – valódi elismerése a film a női szépségnek, a női sors szépségének. A hagyományos női szerep dicsőül meg a lovári közösség hetedhét országra szóló lakodalmán, mélázik cigány nézőnő, aki cigányokról szépet még sose hallott senkitől. Most viszont láthat. Ünnep ez és katarzis. Valami önérzet mozdul...



Magyarhertelenden más élmény is érte a filmes különítményt: a legszürreálisabb vadnyugati csehóba toppant az uniós igényeknek megfelelően felújított, itt csak ’a kastély’-ként emlegetett kúriában, ahol a Country Banditák ünnepelte egyéves évfordulóját. Ha valaki minket Pesten azzal húz, hogy Magyarhertelenden tábortűz mellett bográcsoznak, (még csak hagyján, de) műbikán rodeóznak, odabent pedig amerikai zászlók alatt minden egyes nótára más-más összeforrott koreográfiát táncol a falu lakosságának teljes spektrumát képviselő mulatozó közösség cowboycsizmában-kalapban, fodros szoknyában és farmerben, fogpiszkáló-tűkkel tűzdelt papírmasé kaktuszok között, minimum nem hisszük el neki és legjobb esetben is whisky-cola vagy a sör-unikum delíriumra gyanakszunk. De valóság! Lánydobálással, tortával, hózentrágeres Tom Sawyer-alkatú nagypapával és balra négyet −húzd utána – csípőkörzés koreográfiával nyomuló szelíd motorosokkal együtt. Nem csoda, hogy a Volver alig rúgott labdába – de azért itt sem jártunk hiába.



Július 20-án vasárnap a mozi Abaligetet és Orfűt látogatta meg – Fekete Ibolyától számos részlet derült ki Csaba testvér munkájáról, elhivatottságának mértékéről is − a rendezőnő mesél a 39- Magyar Filmszemlén bemutatott filmjéről is, mely beljebb kalauzol: a csángók szokásait, életét, lehetőségeit térképezi fel.

A most vetített filmben belecsöppenünk az erdélyi magyar szegénység cigánymély bugyraiba, utazunk egy szerzetessel. Itt kapjuk a legtöbbet, hitet és küldetést a szenvedés ellen. Csaba testvér a film hőse, ferences szerzetes. Napi 1 euro megment egy gyermeket. És olyan gyönyörűek ezek a gyermekek. „Hát nem megéri?”− kérdi a hiteles férfi és nemcsak kérdez, csinálja is. Sokgyerekes, nyomor alatti létben tengődő, nyelv-, munka-, és identitásvesztésben élő családokat látogat. Ad, kérdez, segít, gyerekeket vesz magához és gyerekotthonokat alapít. Fáradhatatlan, szeretni tanít és közösségben élni, reményt ad és hitet. Ez a küldetése.
Hit és küldetés, szüntelen tűzoltás, lélekmentés.
Kötelező vetítés volna a magyar gárda tagjainak is.



Ráadást is vittünk, hogy lássunk már túl is végre a végeken, a szub-európaiság használhatatlan férfimintáin és identitás válságain: Almodóvar Volverét. A cigányok imádják a spanyol nőket: ők a jövőképük. És a spanyol nők is csak most tartanak ott, hogy a családok összes nőgenerációját megrontó inceszt-tabukról beszéljenek. A kimondás balzsam a zsákfalusi asszonyoknak...

A kultrajzás nagy tanulsága, hogy a női esélyegyenlőség nem úri huncutság és városi rafinéria: a zsákfaluban élő cigány nők is tudják és várják az igazság minden pillanatát.

Gordon Agáta - Györe Gabriella

El Kazovszkij - Jobblét

"Nehéz egy idegen testben felismerni a kényes természetű vágyat.
Nehéz idegen testben élni mint sajátban. Nehéz nem látni hasonlót se itt, se más hazában.
Otthonos nemet, a skálán az árnyat." - Meghalt El Kazovszkij képzőművész. 1950. július 13-án született Leningrádban. Rákos volt, 2008. július 20-án este érte a halál. El Kazovszkijra Gordon Agáta emlékezik.

Elment, El, el a farkasokkal futó, a kutyafejű.
El Kazovszkij legenda, érinthetetlen lény, most még messzebbi ég.

Kicsit ismertem, kicsit szerettem, kicsit az életét értettem, az enyémbe beleszőttem.
A Blahán egy éjjel a villamosra vártunk, beszélgettünk és értettük egymást, nagyon messziről, de mégis.
Mindent olvastam, mondta el orosz gyerekkorát. A kétséget és magányt, a testiséget.

Te nő vagy? Kérdezte, és nehéz volt felelni.
Nem.
Férfi?
Semmiképp sem.
Én igen. Mondta, és nem láttam.
Ez egy ilyen helyzet.
Folytattuk mégis a kimondást.
Te a nőket szereted.
Én nem.

Ezzel vadászom, mutatta női testét punkos ruhában. De belül nem egy nő szeret egy férfit.
Elkéstem, pedig átoperáltatnám, de mivégre, értette meg velem, hogy mennyire.
Nehéz egy idegen testben felismerni a kényes természetű vágyat.
Nehéz idegen testben élni mint sajátban. Nehéz nem látni hasonlót se itt, se más hazában.
Otthonos nemet, a skálán az árnyat.

Találkoztunk már korábban, vezette a kezem, testben nem volt velem, nem ismertem és mégis segített
Randevúra vártam és új életre amikor 27 voltam éppen. Megismerlek, ha El Kazovszkij albumát lapozod, kértem ismeretlenül egy ismeretlent, hogy találkozzon velem.
Ez bejött, ő lapozta, én megtaláltam és hálásak voltunk érte Kazovszkijnak: tőle tudtuk, mit keressünk, és vele találtunk egymásra.

Aztán újra, már tudtam is miért keresem a kapcsolatot vele újra meg újra, szövegemhez kértem rajzot tőle.
Elolvasta, ez a Jobblét volt, jól átgondolta, milyen képe illik a Jobblétbe, tőle hozzám kiket eresszen.
Fekete egyvonalasok. Domb, tanya, ciprus, farkasok. Kaszás, gyümölcsös, négyosztatú, pinás. Kutyák, mérleg, ablak, hattyúszárny.
Magányos lényei találkoztak megkínzott lényeimmel.
Nagy szellemek. Távoli hazák.



(A közölt kép forrása Fehér Zoltán blogja. A Jobblét 2000-ben az ÉS-ben volt olvasható. Később Nevelési kisregény címen jelent meg a Szignatúra könyvek sorozatban 2006-ban, illusztrálatlan formában. El Kazovszkijnak a kisregényhez készített rajzait a közeljövőben tesszük közzé.)

A nő és a test/iség

ICA nem pihen: részt vesz a Civil szervezetek most alakuló összefogásában - erről egy későbbi cikkünkben olvashatnak a héten - elkísérte a Civil Művek Közművelődési Egyesületet, hogy Baranya megyei falvakban a Kultrajzás programsorozattal Bódis Kriszta és Fekete Ibolya egy-egy dokumentumfilmjét és játékfilmeket mutassanak be - az esteken Gordon Agáta beszélgetett a meghívott rendezőkkel, a képriporttal kiegészített beszámolót holnap olvashatják. Addig azonban egy szeptemberre Szegedre szervezett nagyszabású gender-konferenciát ajánlunk figyelmükbe. A konferencia abban (is) illeszkedik ICA céljaihoz, hogy augusztusban az olimpia kapcsán a testtel és a tesképpel foglalkozó írásokat fogunk közölni.

2008. szeptember 19-20-án kerül sor Szegeden a Nyelv, ideológia, média 4. - A nő és a test/iség című konferenciára a Szeged Egyetem Bölcsészettudományi karának konferenciatermében, (Egyetem u. 2.), melyen minden gender-témával foglalkozó hazai egyetemről hallhatnak előadókat.

A konferencia szervező-rendezői Barát Erzsébet és Sándor Klára, akik a nyelvhasználat és a hatalom, a nyelvhasználat és az ideológia összefüggéseit vizsgáló, évente megrendezett konferenciát 2005 szeptemberében indították útjára. A lehetséges kutatási irányok közül a mindenkori hatalom és a média viszonyának, illetve a nyelvtudomány ideologikus beágyazódottságának vizsgálatára a nemek szerinti megkülönböztetés nyelvhasználatban tettenérheto összefüggéseit választották. A konferencia hagyományai szerint minden alkalommal az előző évi koonferencia előadásait követő vitákon kialakuló fontosabb tematikát bontják ki a következő évben - idén sincs ez másként.

Először "A nő helye a magyar nyelvhasználatban" címmel a szexizmus ideológiájának hazai kutatási eredényeiről beszélgettek, 2006-ban a nő, a női(es)ség sztereotipikus megjelenítésének és értelmezésének módjait vizsgálták.

2007-ben egyrészt a "nő/"férfi" kategória hétköznapi jelentése és a reflektáló tényeleges tapasztalata között fennálló viszonyt elemezték, másrészt a feminista igényű elemzés nyelvi lehetőségeiről, korlátairól bezsélgettek.

2008-ban a nő és a test, a nő és a testiség viszonya a téma.
Ez részint a nőről mint immanens, eleve testben létező, az intellektus margójára szorult másikról alkalmazott domináns kulturális gyakorlatok és reprezentációk elemzését, kritikáját jelenti, részint választ keres a kérdésre, miként lehet ezt a magától értetődőnek akart/vágyott testbezárt nőiséget kimozdítania neki szánt pozícióból. Miként lehetséges a testbe ágyazottság hitelessége és a tudományos igényű szituációba ágyazott általánosítás között feszülő ellentmondást itt és most a "nő" javára fordítani? Van-e és lehet-e a "nemzet anyja" és a "férfi becsületének megtestesítoje" pozícióján túl más "jelentős" női test/iség?

A konferencián a média, az oktatás, a művészet, a tudományos közélet, az önszerveződő civil mozgalmak, a szabadidő, az orvostudomány, a reklámpiac, a szubkultúrák területén zajló interkaciókban, szövegekben és vizuális reprezentációkban megjelenő "női test" sajátosságait vizsgáló elemzéseket, a "szépség" és nő magától értetődőnek vélt kölcsönösségének fogyasztói társadalomra jellemző formáit, valamint a nő és a szexualitás "kényes" egyensúlyát szüntelenül rendszabályozni igyekvő gyakorlatok értelmezései hangzanak el.

A konferencián részt vesznek néhányan az Irodalmi Centrifuga eddigi vendégei közül is, így ott lesz Bollobás Enikő, Csapó Ida, Joó Mária, Séllei Nóra, Tatai Erzsébet és Zsadányi Edit.

A regisztrációra szeptember 19-én pénteken, 12-től kettőig kerül sor a konferencia helyszínén. A konferencia részvételi díja 7000 Ft, nappali tagozatos PhD-hallgatóknak 5000 Ft. Ez magában foglalja a kávét, üdítőt, a péntek esti fogadást és a szombati szendvics-ebédet is; a részvételi díjat a helyszínen, készpénzben kell kifizetni.

A konferenciához egy panel is csatlakozik, ezen Anyaság és szexualitás témakörben JOÓ MÁRIA, FRIEDRICH JUDIT és ZSADÁNYI EDIT részvételével, BARÁT ERZSÉBET moderálásával bezsélgetnek a résztvevőkkel anyaság és szexualitás kapcsán arról, mennyire közelednek egymáshoz az irodalmi ábrázolások, a köznapi normák és a nők elvárásai.
"Ha az anyaság és a szexualitás kapcsolatát nem elsősorban a ciklikusság (anya-lánya-lányának anyja viszonyok) szempontjából vizsgáljuk, hanem az anyaság és a szexualitás egyidejű megélésének igényére összpontosítunk, viszonylag újkeletű elvárást találunk, amelynek nincsenek jól kidolgozott kulturális mintái. A szexualitás helye hagyományosan nem a család. A keresztény minta, a „szent család” is erősen aszexuális, és az irodalmi minták sem követik a házasságba a szerelmes fiatalokat az utóbbi párszáz évig. Kortárs irodalmi kísérleteket szeretnénk találni az igény és a minták ellentmondásának feloldására, magát komolyan vevő művektől a gyerekkönyvekig, és arról szeretnék beszélni, és arról szeretnénk a résztevőket is eszmecserére bírni, hogy közelednek-e egymáshoz a minták és az elvárások." - írják a konferencia honlapján.

A konferencia programjából ízelítőül az előadások címeit közöljük:

ANTONI RITA (SZTE, Angol-Amerikai Intézet): A reprodukció és a női test reprezentációi a kortárs gótikus regényben
BAJNER MÁRIA (PTE IGYFK, Pedagógusképző Intézet): Testbe zárt fájdalom
BERÁN ESZTER (Budapest, MTA Pszichológiai Intézet): Judit Butler recepciója a magyar sajtóban
BOJDA BEÁTA ÉS VINCZE TAMÁS (Budapest, Abigél Többcélú Egyesület): Sztárinterjúk testközelről
BOLLOBÁS ENIKŐ ÉS CRISTIAN RÉKA (ELTE BTK és SZTE BTK): Testi stilizálások és közélet
BUDAI ZSUZSANNA (SZTE JGYPK, Angol Szakcsoport): Ritualizált testek: a higiénia és az uniformitás csapdái
CZAPÁRY VERONIKA (PTE BTK, Magyar szakos mesterképzés): A hatalom iránytűi Lou-Andreas Salomé munkáiban
CSAPÓ IDA (Kikelet 21 Szellemi Műhely): A női test „pénzügyi” vonatkozásai
DARABOS ENIKŐ: Női test-metaforák
EKLICS KATA (PTE, Egészségtudományi Kar): Nő a gésa testben
GABORJÁK ÁDÁM: „[V]égül pedig megérezték Baba Franciska édeskeserű hónaljszagát”. A női test ábrázolásai Darvasi László Szerezni egy nőt című kötetében
HAVAS JÚLIA (ELTE BTK, Filmelméleti és Filmtörténeti Tanszék): Nőábrázolás az ezredforduló környéki amerikai sorozatokban
HIDASI JUDIT (Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelemi Főiskolai Kar): Japán mozaikok a női testiségről
HORNYIK SÁNDOR (Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet): A félvér és a szintetikus organizmus. Test- és identitáskép az Alien Resurrection című filmben
HORVÁTH GYÖRGYI (PTE BTK, Modern Irodalomtörténet és Elmélet Tanszék): Nőiség és testiség a késő Kádár-kor irodalmi praxisában
HUSZÁR ÁGNES (PTE BTK): „Ápol s eltakar” – A női test mint nemzetmetafora finn, francia, magyar, orosz összehasonlításban
KEGYESNÉ SZEKERES ERIKA (Miskolci Egyetem, Német Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék): Megerőszakolt testek és lelkek. Nemi erőszakjelenetek az irodalomban férfi írók tollából, férfi és női fordítók perspektívájából
KÉRCHY ANNA (SZTE BTK, Angol—Amerikai Intézet Tanszék): A „nehéz napok” gyönyörei. A patologizált női test eroticizálása a kortárs magyar kultúrában
LADÁNYI-THURÓCZY CSILLA (Palimpszeszt Kulturális Alapítvány): A szülés a mai magyar szépirodalomban. Mit (nem) írnak meg az írók és költők a szülésről?
LŐRINCZ JENŐ (SOTE Magatartástudományi Intézet): Női alakok Dosztojevszkij műveiben
MIHALOVICS ÉVA (ELTE BTK, Filmelmélet és filmtörténet szak): Test és kép a Minimaxon
MOLNÁR CSILLA (Nyugat-Magyarországi Egyetem, BEPK Nyelvi és Kommunikációs Intézet): Rendes testek, avagy a testek rendje a társadalmi mező elméletében
P. BALOGH ANDREA (SZTE BTK, Angol—Amerikai Intézet): A másság csábereje és csapdái a Szomjas Oázis: Antológia a női testről című kötetben
PÉCSI EMŐKE (ELTE): A testbe zárt leszbikus
PÉCSI KATALIN (Budapest, Holokauszt Emlékközpont és EszterHáz Egyesület a Zsidó Kulttúráért és a Feminista Értékekért): A „jiddische mamétól” a buja bombázóig. Zsidó nők ábrázolása a kortárs szépirodalomban
PERENYEI MONIKA (Budapest, MTA Művészettörténeti Intézet): A „vágy új nyelve” Németh Hajnal videómunkáiban
ELIISA PITKÄSALO (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ): Amazon-anya és Miss Pohjola: gondolatok egy újraírt kalevalai történetről
SÉLLEI NÓRA (DTE BTK, Angol Tanszék): Fegyelmező gyakorlatok és fogyasztói kultúra a Bridget Jones naplójá-ban
SZAKÁCS ESZTER (ELTE BTK, Amerikanisztika Tanszék): „Vénusz születése”: Az egészség, a szépség és a női test találkozásának klinikai esetei
TATAI ERZSÉBET (Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet): Együk meg aput?
TÓTH ZSÓFIA ANNA (SZTE BTK, Angol—Amerikai Intézet): A női test/iség Jane Austen-nál
LOUISE O. VASVÁRI (Stony Brook University, New York): A női test/iség és a holokauszt
ZERKOWICZ JUDIT (ELTE BTK, Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék): Közvetlen és közvetett jellemábrázolás és a test

A konferencia előadásainak absztraktjaiinnen letölthetőek.

Kiborult a varázsretikül

„Remélem érzékelik, kedves olvasóim, hogy ma nem szokványos önvédelmi tanácsadás lesz.[...]” „Nyomjunk egy vérgőzös, szaftos Húsvéti Ellenállást!” − Ünnepi önvédelmi tanácsadás valamint kezelési útmutató lomtalanítási kóborokhoz és pártszatírokhoz – Tímár Magdi Cilin varázsretikülje már a Szivárvány-centrifugán kiborult. Mi csak lefotóztuk.

Tímár Magdi Cilin: Varázsretikül

I.
Közeleg az újabb keresztény ünnep. Rögvest kimentem a piacra, hogy megfelelő mennyiségű bárányhúst vegyek sajttal, olajbogyóval, szőlővel. Nagyon el is fáradtam, pedig idefele jövet egy hihetetlenül nagy sztori jutott eszembe, de sajnos közben megittam egy sört és szaunázni voltam, tehát teljesen leszívott a világi lét.
De az önvédelem nem alszik! Nyomjunk egy vérgőzös, szaftos Húsvéti Ellenállást!

Képzeljék el, kedves nőtársaim, hogy mit sem sejtve igyekeznek hazafelé a jóleső húsvétolásból, kis varázsretiküljük mellet egy kosárnyi hazai csemegével. Főtt tojással, sonkával, újhagymával, retekkel, nem beszélve egy nagy csokor nárcisszal vegyített tulipánról mindezek tetején. Bizony sietniük kell, mert lassan szürkülvén jő az este és szállingózik az utcára a majdnem józan férfihad, mint megannyi éhes, vérgőzös ALIEN. Ha nem érik el idejében kedves olvasóim az aktuálisan érkező szigethalmi járatot, akkor bizony végig kell gyalogolniuk azt a 20 perces gyilkos utat, mely a HÉV megállóhoz vezet, pontosan 23 kocsma érintésével...

Amint elértük az első útmenti csehót, szűk kis körívben kanyarodjunk el a bejárattól, mielőtt onnan a véletlenszerűen kitántorgó helyi kanszörny belénk botlana és támaszkodásnak éppen be nem illőn megpróbálna mellünkbe kapaszkodni, majd szörnyű állkapcsának mozgatásával rábírni minket a párosodásra. Ne essünk pánikba, minden szörnynek van gyenge pontja, így a legjobb, ha kis csemegés kosarunkból előtépjük a friss újhagyma-köteget, (melyet a mamánk még nem mosott meg, csak lerázogatta róla a földet) és kérés nélkül beletömjük az orrnyílásaiba, jó mélyen fel, hogy a szemein lássuk a megtett centimétereket. Nagyon hatásos, és mire feleszmél mi már lőtávolon kívül vagyunk...

Természetesen óvatosnak kell lennünk, hiszen az alig pár száz méter, melyet sietve megteszünk, egy újabb borgőzös kricsmi felé vezet, és megeshet, hogy a nyitva álló ajtó mögül orvul kitámad egy még soha nem látott xenomorf hím és ragacsos nyálával igyekszik magához tapasztani. De óvakodjunk az érintésétől is, a nyála az elfogyasztott tömény szeszektől minden bizonnyal súlyos égési sérüléseket okozna rajtunk, nem beszélve az elszenvedett traumáról. Ha már így esett, a legjobb, ha néhány csinos retket hívunk segítségül kis kosárkánkból, és egyiket a másik után lenyomjuk a torkán, nem számolva. Ne sajnáljuk tőle még akkor se, ha már minden kétséget kizáróan kitapintható, hogy a légcsöve is megtelt.

Ne foglalkozzunk a dologgal hosszú ideig, hiszen sietnünk kell, hogy elérjük a HÉV-et, így hagyjuk szörnytársaira, ők majd végeznek vele. Ha már elég távol jutottunk és sikeresen megvívtunk a többi undorító lénnyel, ne bízzuk el magunkat, mert előfordulhat, hogy némelyikük a kocsmai bázistól távolabb áll lesben, egy kisebb hányadéktócsa mellől kémlelve. Ha véletlenül figyelmetlenek lennénk, s bűzhödt leheletével, hányástól ragacsos ujjaival sikerülne közel férkőznie hozzánk, a legjobb, ha az egész csokor nárciszt a tulipánokkal együtt kíméletesen kiemeljük a kosárkánkból. Legalulról kivesszük a HVG legfrissebb kiadványát és szorosan összecsavarva torkon szúrjuk vele, aztán a kosárral addig ütjük a koponyáját, míg nem jegyzi meg fejből a BÉT heti jegyzéseit. Siessünk a HÉV megállóba, kedves nőtársaim, és legközelebb érjük el azt a hülye helyi buszt.


II.
Elromlott a porszívónk, egyszerűen úgy szív, hogy nem szív. Márpedig a nemszívó porszívó nem porszívó, inkább porhintő. Nőm utasítására most leviszem a szerelőhöz, és ha megtámadnának fényes nappal egy nemszívó porszívóval a kezemben, nagyon mérges lennék, mert már így is nagyon mérges vagyok.
Remélem érzékelik, kedves olvasóim, hogy ma nem szokványos önvédelmi tanácsadás lesz. Hanem az élet kegyetlen tanítása arról, mit tegyen a nő egy nemszívó porszívóval a kezében, ha mégis megtámadják fényes nappal az Üllői úton...!?

Mindössze húsz percet töltöttem távol otthonomtól, és ez elegendőnek bizonyult arra, hogy ismét ráébresszen: az élet merő horror.

Szóval, kedves nőtársaim, fogtam a nemszívó porszívót és magamhoz öleltem, olyan szívvel-lélekkel, mintha a gyerekkel mennénk moziba. (A gyerek elaludt a Kill Bill elején a Corvin moziban, hát mit mondjak, nem rám ütött, amúgy egy tündér, négyéves kislányka görény.
Na tehát, kiléptem a szorosan ölelt spanyol márkájú porszívómmal s miután körbepillantottam (egyetlen porszívó-rabló sem járt az utcán) kellő önbizalommal megindultam a közeli kisgépszervizbe. A gégecső olyan harciasan lengett, hogy éreztem magamban a Jedik erejét, csak azt nem értettem, miért nem tudom megszerelni ezt a kis nyomorult porszívót.
Mikor elhaladtam az ingatlanközvetítő szuperkáefté üvegajtaja mellett, a még le nem bontott, de már bontás alatt álló, speciálisan, szinte kultikusan málló bérház bejáratából hirtelen, mint egy pályát tévesztett meteor elém penderült egy olyan izé. Szóval egy megmagyarázhatatlan edényféle. Már mindenki készült a lomtalanításra, és nekem volt akkora szerencsém, hogy nem álltam a galaktikus röppályán.

Ölelkezésem a porszívóval egyre szorosabbá vált, a gégecső is fenyegetőbben himbálózott. Alig tettem meg néhány bátrabb lépést, mikor gyönge kis vállamra hátulról egy kéz nehezedett. - Ez az enyém!- hallottam a felszólítást, és nem értettem, hogy micsoda a kicsodáé...?! - Tedd le! - hallottam újra azt a furcsa "reszelj matróz" hanghordozást és megértettem mindent a világról.

Dehogy teszem. Ez a saját szívóm!- hallottam önnön hangomat, mely elárulta félénk és mégis harcias énem, mely nőstény raptor, kegyetlen és szociálisan érzékeny őslény, igen magas túlélési IQ-val.
Támadóm egy Yeti típusú őslakos volt, akkora manccsal és fejjel, hogy földbegyökerezett a jobb lábam, és a bal csak azért nem, mert a Yeti rajta állt.
Enyém a porszívó - közölte lakonikus egyszerűséggel és már nyúlt is érte. - Az asszony véletlenül dobta ki. - fejezte be és mélyen a szemembe nézett. Oda aztán nézhetett, mert bal lábam zsibbadása okán a szemem is elhomályosult.
A magáé... - nyögtem egyszerre pikírten és leforrázottan, mikor böszme nagy mancsába nyomtam az einstandolt háztartási nemszívót. Hazaérve felbontottam egy üveg sört, hátradőltem és bekapcsoltam a tévét.
Jövő héten veszek egy új porszívót.


III.
Ez itt a Varázsretikül különszáma a Holdról.
Felhívom figyelmüket, ez most szigorúan 18 éven felüli liberális, baloldali elkötelezettségű nőolvasóimnak szól, kérem mások lapozzanak egyéb fórumokra. Köszönöm megértésüket.

Nem jut eszembe egyetlen bátor nő neve sem, aki a Holdon járt volna, csak azé az amerikai betyáré, de persze tudom jól, hogy valójában Ő sem. Az egész csak becsapás, ámítás és illúzió volt. Ez a véleményem, mióta egy éjszaka több sört ittam a kelleténél és elgondolkodtam a világ dolgain, még közvetlenül a szavazás előtt, Rákay Philip frissen nyírt fejére pillantva.
Rájöttem az egyetlen igazságra: még nem járt ember a Holdon. Mert akkor az hogy lehet, hogy azóta senkise, még a kínaiak se landoltak a Holdon, miközben annyian röpködnek a kozmoszban? És azt is rögvest tudtam, hogy azért nem járt ott még senki, mert onnan nincs visszaút. Hát persze! Hiszen ott épül az új fidesz székház, komplett mdf mosókonyhával és miép pincével..!

Egyszóval, kedves nőtársaim, ha egy szép tavaszi estén- orgonaillatos májusi éjszakán kis varázsretiküljükkel a karjukon álmodozva sétálnának a Margitszigeten, a Hold pedig nem ezüstös fényében ragyogna, Önök ne ijedjenek meg, hiszen tudják, a pánik rossz tanácsadó. Egyszóval ha ezt a romantikus sétát váratlanul megszakítaná egy penészesnarancs-illatú elmeterrorista tébolyult tekintettel és habzó szájjal, kérem, ne feledjék, ilyen esetben semmit sem ér a józanész! Különösen semmit sem ér a nyugodt és megfontolt pillantás, vagy ha el akarnának futni!

Ha sikerült a lesből támadó pártszatírnak megragadnia valamely testrészünket, akkor igyekezzünk mielőbb kiszabadulni szorításából! Legalább egyik kezünket szabaddá téve villámgyorsan vegyük elő kis retikülünkből a narancsillatú rovarölő sprayt! (Tudják, amelyik villámgyorsan távol tart és hosszú időre lebénít!) Ha ez nincs nálunk, akkor a szintén narancsillatú vécéillatosító is megteszi! Végszükség esetén a húsvétról megmaradt és fel nem használt tojásfestékpor, mely az ÁNTSZ szerint is a legmérgezőbb élelmiszer-kiegészítőket tartalmazza hihetetlen töménységben (jó ha tudják, valóban hatásos)!
Szórják be vele a támadó arcát, esetleg a meglepetéstől eltátott szájába is tömhetnek egy keveset. Közben persze ajánlatos nem venni levegőt, és elhelyezni egy szívcsakra-ütést közel a solarplexushoz, hogy megakadályozzuk az infarktust. (Ha lehet, nem gyilkolunk nyakra-főre!)

Mindezek után, ha sikeresen eltávolodtunk támadónktól, rázzuk meg magunkat, majd hazaérve gondolkodjunk el. Bármin.

Az n.paradoxa, a nőművészet és a kelet-európai hálózatok

Megjelent az n.paradoxa nemzetközi feminista művészeti folyóirat legújabb száma. A lapot a feminista nézetek nemzetközi terjesztésére és a kortárs női művészeti tevékenység népszerűsítésére hozták létre. Van online-változata, mely 1996. decembere óta látható a neten, s egy nyomtatott verzió, melyet 1998 óta félévente jelentetnek meg. A mostani, 2008 júliusi szám a huszonkettedik a sorban. Az elmúlt évtizedben több mint 200 cikket és interjút közöltek 45 ország nőművészeiről, ennek archívumot is fejlesztenek. A lap elsősorban képzőművészeti projektekkel foglalkozik.


Az n.paradoxa kiadója a londoni székhelyű KT Press, melynek első kiadott kötete Catherine Elwes könyve, a Videonagyító (Video Loupe) volt 2000-ben, s oldalukról egy e-book is elérhető, Martina Pachmanova kötete, a Változékony valószerűségek (Mobile Fidelities).

A kiadó a folyóirat első huszonegy számának szerzői indexét is hozzáférhetővé tette online formában, bár csupán betűrendes kereső tartozik hozzá. A cikkek előfizetéssel olvashatóak, a szerzők között 2000-ben ott találjuk Drozdik Orshit is (ő 2007. április 26-án volt vendége az Irodalmi Centrifugának).

Az n.paradoxa legújabb száma Esetleges (incidental) címen jelent meg, a számot támogatta a New York-i Andy Warhol Alapítvány a Vizuális Művészetért.

A szerkesztők céla, hogy újratárgyalják a történelmi szemszögből eddig marginálisnak tekintett, vagy természetszerűleg időleges eseményeket, embereket, akciókat és jelenségeket, így rendezve át az esetlegesről, illetve a kulturális elemzések fősodra által általában figyelemre sem méltatott dolgokról vallott nézeteinket.

A lapban Renate Buschmann tanulmánya, a 'When is 'the artist' a woman?' (Mikor nőnemű a művész?) a Künstlerinnen International 1877-1977 címmel megrendezett kiállítás koncepcióját és recepcióját elemzi: ez a berlini kiállítás a maga idejében az első nagy feminista művészeti megmozdulás volt. Renate Buschmann a kiállítás kapcsán a feminista körökben és a művészkörökben kiváltott politikai vitákat is elemzi.

Jennie Klein a lapban közölt interjújában, melynek címe 'Spinning, Writing and Channeling: The work of Marilyn Arsem' (Fonni, írni, rovátkolni – Marilyn Arsem munkái) Marilyn Arsemet kérdezi elmúlt két évtizedben végzett munkájáról. Anna Alchuk 'The Gender Aspect in the work of Moscow Women Artists in the 1980s and 1990s' (A gender-szempont a moszkvai nőművészek műveiben az 1980-as és 90-es években) a 2008 márciusában elhunyt szerző előtti tisztelgésként került a lapba: egy régebbi, ám fontos, a moszkvai nőművészek konceptuális törekvéseit elemző tanulmány.

Geneviève Cloutier cikkében a narráció szerepét vizsgálja az installációs művészetben a Freud Museum-ban kiállító Susan Hiller művei kapcsán ('Spatial Narratives: Susan Hiller's From the Freud Museum and the Mechanisms of Narrativity'). Katie Cercone a lapban a New Yorkban 1979-től 1990-ig iskolaként működő feminista művészeti intézet (The New York Feminist Art Institute) rövid történetét írja meg. Alba Braza Ouka Leele-vel készített interjút a művész madridi kiállítása kapcsán (Museo del Traje), a fotográfiával kapcsolatos elképzeléseiről és a Revive Cibeles című performanszáról. Isabell Dahlberg egy malmői csoportosulás által szervezett négy performanszról ír: a szervező csoport a Lilith Performance Studio. Jordana Aamalia Catherine Bell művésetéről közöl cikket (Mad, Bad Mothers and the Deviant Event: Catherine Bell and the Maternal Instinct).

Manu Luksch 'A társadalmi tényektől a sci-fi-ig: a jelenség az esetlegesben' című írása mellett a lapban Erica Lord, Susie Silooks, Coral Chernoff és Sonya Kelliher-Combs műveiről ír Nadia Jackinsky az Alaszkai Népi Művészet négy kiállítása: a nőművészek áttörik a határokat címmel.

A 'művészek oldalai' rovatban Tomoko Sawada Kosztüm, Yve Lomax Példának lenni és Lena Simic Lehetetlen elvárások és mindennapi beavatkozások: az anyaságtól való búcsú dokumentuma című projektjei láthatók.

A lapszám részleteket és képeket közöl a HACK.Fem.EAST-ről. A HACK.Fem.EAST, a berlini Kunstraum Bethanien-ben rendezett kiállítás 2008. május 9-től június 22-ig volt látogatható, de a továbbiakban is megőrzik azokat a kapcsolatokat, melyek az itt szereplő művészek között kiépültek:a kiállítás alcíme szerint a Nők, technológia és hálózatok Kelet-Európában témában mutatott be alkotásokat. Magyar részről egyetlen mű vett részt a kiállításon: Pásztor Erika Katalina médiaművész NoT projektje, melyről külön cikkben számolunk be.

"Tatiana Bazzichelli és Gaia Novati – két Berlinben élő olasz kurátor – olyan tematikus akciósorozatot találtak ki, amelyben tudatosan törekedtek arra, hogy különböző, lokális és globális hálózatokban egyaránt aktív művészeket és kurátorokat hozzanak össze. Így az egyes szinguláris hálózatok összekapcsolhatók, további diskurzusok és együttműködések indulhatnak el." - írja ő Hack.Fem.East-ről a tranzit.blog-on.

„Mindent egybevetve egy fontos lehetőséget teremtettünk az elméletek és projektek megosztására, véleménynyilvánításra a kortárs művészet témáiban és kérdéseiben, a kemény munkára és ugyanakkor önfeledt szórakozásra is. Reméljük, hogy ezt a tapasztalatot számos más kollektív esemény és kiállítás követi majd, s létrejönnek azok a helyek, amelyeken megosztható a tudás, hogy ezek aztán újabb, a nők által szervezett találkozások bázisát teremthessék meg – írja a HACK.Fem.EAST blogjában a két kurátor, Tatiana Bazzichelli és Gaia Novati.

Az n.paradoxa következő száma 2009. januárjában jelenik meg, ezt az aktivista művészetnek szentelik: a Katy Deepwell, Renee Baert (Canada), Joanna Frueh (USA), Hagiwara Hiroko (Japan), Janis Jefferies (UK), Hilary Robinson (USA) és Olabisi Silva (Nigeria/UK) által szerkesztett lapba várják a kortárs női alkotóművészek munkáiról szóló cikkeket.

a kiadó honlapja