2008. február 28. - Nők elleni koncepciós perek

Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendégei ezen az estén Kármán Irén, Varró Szilvia és Vajda Éva voltak. Az olajszőkítési botrányban nyomozó filmessel és az oknyomozással foglalkozó újságírónőkkel Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén esete is szóba került a hetedik féléve üzemelő Irodalmi Centrifugában.

A nők és a hitelesség kérdése érdekelte a kérdezőket: vajon az újságírók vagy maguk az áladozatok nők elleni koncepciós pereknek látják-e, ekként élték-e meg saját helyzetüket vagy nőtársaik helyzetét. Három különböző eset, három hasonló média- és társadalmi reakció: Zsanett, Malina Hedvig és Kármán Irén estei.

Kármán Irén: karrierista, szerelmes, tettes vagy áldozat? Tettes és áldozat? Sikeres blogger, megvert újságíró? Élményeiből könyvet is írt.

"Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfi hatalmi rendszerek áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritásé. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva." G.A.

Zavarjuk a vizet! - Vizezzük fel az álatlános emberi általánosságát!

Kármán Irénről
Varró Szilviáról
Vajda Éváról
Gordon Agáta: Nők elleni koncepciós perek

Gordon Agáta: Női koncepciós perek – Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén

Női koncepciós perek zajlanak, és ha nem vigyázunk, lesznek még itt mártírnők és nővértanúk is. A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Azonban a kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Sok nő, nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért.

Én azt képzelem, hogy a befulladt és idiotizálódott bal-jobb szembeállítások helyett várakozás és vákuum nyílik kollektív pszichénkben a nők felé. Erre adott zsigeri válasza a kollektív pszichénk férfi részének a nők lejáratása, mely részben tudattalan, részben nagyon is tervezett-szervezett reakció.
Malina Hedvig Zsanett és Kármán Irén ügyében férfi hatalmi rendszerekkel (politika, rendőrség, maffia) kerülnek szembe a nők és férfi hatalmi rendszerek (jogi, orvosi, szakértői) vizsgálják tetteiket. E rendszerek senkit nem engednek a maguk közelébe, aki tud nőül: e koncepciós perekben női-gender szempontok és érvek meg sem jelenhetnek.

A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfiuralom áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritás áldozatai. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban létezik a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva.
Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Malina Hedviget megverték: biztos rossz helyen járt. Zsanett több mindenkivel szexelt, mint gondolnánk. Kármán Irént a férje is verte. Az áldozatok sommás megítélése mindezeket a „kurvaság" kategóriájába tartozónak véli, amin nincs mit védeni.

Azonban − anélkül, hogy a sommás megítéléssel egyetértenék, ám a fogalmi keretek tisztázása érdekében ezt lenne a legfontosabb megértenie a vádaskodó férfiprincípiumnak −, a kurvákat is ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint a férfiakat. Az ártatlanság vélelme, érzéseik realitásának elismerése, a szolidaritáshoz való jog, a testi épséghez való jog és más alap- vagy levezetett jogok érvényesek rájuk is. A kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké.

Érdemes még egy kicsit messzebbről néznünk ezeket az eseteket. Ha így teszünk, a három példához még hozzátehetjük Geréb Ágnes, nemzeti bábánk esetét, vagy Simek Kittiét, aki az otthonkínzás áldozataként lett abuzáló nevelőapja gyilkosa, és Molnár Andreáét, aki a haszonelvű férfiterror áldozataként lett öngyilkos szépségkirálynő.

Lehangoló magyar női kilátások.

Abban látom a kiút lehetőségét, csak ott látom megcsillanni a reményt, hogy sok nő érzi és gondolja ugyanezt: nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért. Nő a feszültség, jogosak a sérelmek, s jól érezhető, hogy a „rendes nők" sincsenek biztonságban. A nők felháborodása emelgetné a média fazekának a fedelét, de ezt a fedőt erős kezek nyomják vissza.

Szinte csoda és kevés ember számára észlelhető, ha egymást erősítő, egymásra rímelő női írások is jelennek meg emberi jogainkról. Jó volna, ha ehhez sokan csatlakoznának, ha sokan észrevehetnék, hogy körvonalazódik egy szolidáris női platform, amely nem tűr némán tovább, és amit nem támadni, hanem támogatni kell.

(Az illusztráció Jan Saudek cseh fotós egyik képe.)
Meghívó az estre

Kármán Irén

Újságíró, anya, feleség, dokumentumfilm rendező, szerkesztő. Ő az Olajos.

Az olajszőkítés szerinte a rendszerváltás krimije volt. Olyannyira zavarja, hogy szerény becslések szerint is az államkasszából az olajozás során elsíbolt összeg 3000 milliárd forintra rúg, hogy oknyomozásba fogott. Kutatási alapján előbb 2006-ban egy riportkönyvet - Szemben a maffiával – Papa nyomoz - jelentet meg, majd rögvest ezután, 2007-ben a Szemben a maffiával, avagy olajozott viszonyok címmel dokumentumfilmet. Az olajügyekről blogol.

Aztán 2007. június 22-e megváltoztatja az életét, gondolkodásmódját, kizökken álmodozásából. Mert azon a nyári estén a Duna partján ismeretlenek megverik. Úgy véli, megveretése és „olajos” munkássága közt szoros az összefüggés. Bizonyítékot azonban a rendőrség aligha talál. Talán nem is keres igazán. Ezért megírja A Kármán-ügy: titkok és gyanúk (2007) című könyvét. Most az olajügyek 85 évre titkosított dokumentumainak nyilvánosságra hozásáért küzd.
(G.A.)

Meghívó az estre